Kereső toggle

Lesz-e atombombája Szaúd-Arábiának?

Irán nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nukleáris fegyverkezési verseny indulhat el a Közel-Keleten, ha az Iránnal  június végéig megkötendő egyezménnyel nem sikerül leállítani az iráni atomprogramot. Szaúd-Arábia az utóbbi időben többször is utalt arra, hogy amennyiben a megegyezés lehetőséget hagy Iránnak atomprogramja folytatására, ők is urándúsításba kezdenének. A bejelentés hatására azonnal megindultak a találgatások és viták azzal kapcsolatban, vajon a Királyság valóban szert tudna-e tenni nukleáris fegyverarzenálra.

Turki bin Fejszál szaúdi herceg, a Királyság hírszerzésének korábbi vezetője azt nyilatkozta, hogy „bármijük is van a perzsáknak, nekünk is meglesz”, London szaúdi nagykövete pedig azt állította, hogy amennyiben jóváhagyásra kerül az iráni atomprogram, akkor „minden lehetőség az asztalon lesz”. A herceg és a diplomata kijelentései újabb egyértelmű utalások arra, hogy a szunnita arab államok – köztük Szaúd-Arábia is – aggódnak biztonságuk miatt, és amennyiben Irán lehetőséghez jut atomprogramjának végrehajtására, készek lesznek akár nukleáris fegyverekkel is megvédeni magukat. Az azonban kérdéses, honnan és hogyan jutnának hozzá a megfelelő technológiához. Fareed Zakaria, a CNN külpolitikai műsorvezetője a Washington Postban megjelent cikkében amellett érvelt, hogy Szaúd-Arábia több okból is képtelen lenne egy atombomba előállítására.

Az újságíró szerint a sikertelenség egyik oka az, hogy az országnak még saját autóipara sincs, és első saját gyártású autójuk is várhatóan csak 2017-re fog elkészülni. Ez egyébként szemmel láthatólag nem akadályoz meg más államokat az urándúsításban, hiszen több másik, atomfegyverrel vagy technológiával rendelkező országnak, így Pakisztánnak, Indiának és Észak-Koreának sincs hazai autóipara. Másrészt Zakaria azon állítása sem állja meg a helyét, hogy „Szaúd-Arábia tud lyukakat ásni a földbe, és kiszivattyúzni az olajat, de másra nem nagyon képes”, hiszen a Nukleáris Világszövetség (WNA) információi szerint a Királyság jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy nukleáris technológiára tegyen szert, melyet elsődlegesen áram-előállításra használna.

Az ország kormánya az elmúlt években atomkutatási projekteket finanszírozott, jelents mennyiségű pénzt fektetett be a nukleáris magániparba, és 2009-ben bejelentette, hogy atomprogram elindítását is tervezi, hiszen egyre nő az elektromos áram iránti igény. Néhány évvel később Kínával kötöttek megállapodást atomerőmű-fejlesztésről, és idén márciusban a Koreai Atomenergiai Kutatóintézettel egyeztek meg abban, hogy az ázsiai ország legalább két SMART dél-koreai reaktort fog felépíteni az Arab-félszigeten (a reaktorok csak az elektromos áramhoz szükséges energia előállítására alkalmasak.) A WNA információi szerint a Királyságnak sokkal ambiciózusabb tervei is vannak, hiszen a következő 20 évben tizenhat atomreaktort építene 80 milliárd dollár értékben, így áramszükségletének 20 százalékát ebből a forrásból sikerülne kielégítenie az olaj és a gáz e célra történő alkalmazása helyett.

A közelmúltbeli, atomenergia iránti érdeklődésnek egyébként több oka is lehet: az állam egyrészt igyekszik lépést tartani regionális riválisával, Iránnal, amely már évek óta tárgyalásokat folytat atomprogramjáról. Emellett Szalman szaúdi király (képünkön) hatalomra kerülése külpolitikai változásokat is hozott, amit az is bizonyít, hogy beiktatása után nem sokkal elkezdődött a jemeni katonai beavatkozás, melynek célja az Irán-közeli huszik hatalomátvételének megakadályozása volt az országban. Az is elképzelhető azonban, hogy a szaúdi atomprogram beindításával kapcsolatos nyilatkozatokkal csak az Iránnal folytatott tárgyalások kimenetelét kívánják befolyásolni, hiszen arra nincs bizonyíték, hogy Szaúd-Arábia valaha is atomfegyvert próbált volna építeni. Az viszont tény, hogy többször is foglalkoztak a kérdéssel „közvetett módon”: már a nyolcvanas években olyan kínai rakétatípust vásároltak, amely csak nukleáris fegyverrel használható hatékonyan, és köztudottan ők finanszírozták Pakisztán atomprogramját is, amely végül nem jól sült el, ugyanis az általuk támogatott atomtudós eladta a technológiát (és lehet, hogy fegyvereket is) Iránnak, Líbiának és Észak-Koreának.

Nem kizárható, hogy Pakisztán vagy Észak-Korea kész lenne atombombát eladni Szaúd-Arábiának, azonban kevés ennek a valószínűsége, hiszen bárki is juttatná el a fegyvert a Királyságba, mindkét fél komoly nemzetközi szankciókra és elszigetelődésre számíthatna, ami akár a gazdaságukat is tönkretehetné. Tehát nem elsősorban a technikai nehézségek, hanem inkább a többi ország részéről gyakorolt önkorlátozás és az atomsorompó-egyezmény iránti elkötelezettség akadályozná Szaúd-Arábiát abban, hogy atombombát vásároljon, ezért valószínűbb, hogy saját maguk kísérlik majd meg a fegyvergyártást, és nem (csak) elektromos energia előállítására fognak atomreaktorokat építeni. Az viszont bizonyos, hogy a közel-keleti fegyverkezési verseny alakulásában nagy szerepe lesz annak, mennyire sikerül az aggódó szunnita országokat meggyőznie az Egyesült Államoknak a biztonságuk és védelmük iránti elkötelezettségéről.

Olvasson tovább: