Kereső toggle

Küzdelem a „franchise terrorizmus” magányos farkasai ellen

Védekezési stratégiák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Gallup felmérése szerint az amerikaiak 51 százaléka komolyan aggasztónak tartja egy amerikai földön elkövetett terrortámadás eshetőségét. És bár a legtöbbjük nem vall radikális nézeteket, az Egyesült Államokban élő muszlimok ötöde állítja, hogy közösségükben vannak, akik támogatják a  radikalizmust.

Egy szélsőséges erőszakról tartott konferencián Barack Obama arra kérte országa muszlim közösségeit, hogy nyíltan szólaljanak fel az Iszlám Állam (IS) radikális üzenetei ellen, mivel felelősek azért, hogy megcáfolják még azt is, hogy konfliktus lenne a két civilizáció között. Az Amerikai-Arab Diszkriminációellenes Bizottság elnöke, Samer Khalaf szerint ez a megközelítés csak további gyűlölködéshez vezet, ennek ellenére még Washington legnagyobb (és az ország harmadik legnagyobb) muszlim közössége is inkább a hatóságokkal való szoros együttműködést választja. Emellett internetbiztonsági szemináriumokat és fórumokat tartanak, hogy megóvják tagjaikat a radikalizálódástól. A mecset igazgatósági elnöke szerint a terrorista szervezkedések ügyében történő letartóztatások 40 százalékához a muszlim közösség szolgáltat információkat. Talib Shareef imám szerint is a legjobb védekezés a radikalizáció ellen, ha személyesen ismerik a közösség tagjait. Pontosan ugyanez az FBI védekezési stratégiája is.
2001. szeptember 11. hírszerzési mulasztásaiból tanulva a Fehér Ház azzal bízta meg az FBI-t, hogy találja meg a terroristákat, mielőtt lecsapnának. A szövetségi nyomozók „a pokolba kell menned, ha el akarod kapni az ördögöt” filozófiát vallva természetesen a bűnözőkkel való együttműködéstől sem riadnak vissza, hogy a „még rosszabb fiúkat” elkapják. Az al-Kaida szintén belátta, hogy nem könnyű feladat támadókat juttatni az országba kívülről, ezért változtattak az üzleti modellen: az FBI ügynökei által „franchise rendszernek” nevezett taktika lényege, hogy online csatornákat (mint például az angol nyelvű, terroristáktól szokatlanul jó grafikai megjelenítéssel rendelkező Inspire magazint) felhasználva radikalizálja a már eleve ott élő muszlim fiatalokat. A Fort Hood-i katonai bázison történt, 13 emberéletet követelő lövöldözés is ennek a számlájára írható. A támadó az Inspire egyik alapítójával, a dróntámadással megölt al-Awlakival levelezett korábban.

Magányos farkasok

A „franchise terrorizmus” magányos farkasai lettek tehát az FBI elsőszámú célpontjai. Az ügynökök feladata pedig, hogy elkapják őket abban a pillanatban, amikor szimpatizánsból potenciális támadóvá válnak. Ezért országszerte jelentős létszámú besúgóhálózatot tartanak fent, melynek tagjai beszivárognak a muszlim közösségekbe, és információt gyűjtenek azokról, akiket vonz az erőszak.
Sok alkalommal pedig egyenesen arra utasította kollaboránsait az FBI, hogy lépjenek fel terroristaként, és biztosítsák a terrortámadáshoz szükséges eszközöket – például fegyvereket – és a lehetőségeket a célpontoknak, akikre aztán lecsapnak. A Human Rights Watch (HRW) jogvédő szervezet szerint a 2011. szeptember és 2014. július közötti időszakban indított több mint 500, terrorizmussal kapcsolatos per majdnem felében dolgoztak a hatóságok besúgókkal, akik az eljárások mintegy 30 százalékában hozzájárultak a radikális szervezkedés kibontakozásához is. Ezért emberi jogi aktivisták azzal vádolják a Nyomozóirodát, hogy saját maga gyárt terroristákat, mintegy igazolva a több mint 3 milliárd dolláros éves terrorelhárítási büdzsét. A HRW kiemelte, hogy az FBI nyomozásai olyan személyeket is érintettek, akik nem vettek részt terrorcselekmény előkészítésében vagy finanszírozásában, amikor elkezdődött a megfigyelésük. Az FBI által alkalmazott, egy 2008-as adatigénylés szerint mintegy 15 ezer besúgó feladata, hogy kapcsolatba lépjen terroristagyanús személyekkel, és bizonyítékokat szerezzen ellenük. Például James Cromitie kiskereskedelmi alkalmazottnak 250 ezer dollárt ígért a vele kapcsolatban álló informátor, ha zsinagógákat robbant fel, és katonai repülőgépeket lő le New Yorkban. Egy, a letartóztatásakor pszichiátriai kezelés alatt álló bangladesi származású fiatalt pedig a Capitolium elleni támadás „előkészítésébe” vont be egy besúgó.
A gyakran alvilági körökből beszervezett informátorok múltjuk kifehérítése vagy pénz reményében működnek együtt az FBI-jal, de sokszor a szervezet minden kapcsolatot megszakít velük az eljárás után.

A hálózat fogságában

Így történt ez Robert Childs esetében is. Amikor 2011-ben rájött, hogy barátja, Abdul-Latif szívesen követne el egy, a Fort Hood-i katonai bázison történtekhez hasonló terrortámadást, haladéktalanul értesítette a rendőrséget, ők pedig az FBI-t. Egyet kért: töröljék a nevét a korábban szexuális bűncselekményekért elítélt személyek nyilvántartásából. Childs úgy gondolta, hogy „ha az FBI-ban nem bízhatsz meg, akkor senkiben”, és ezzel részévé is vált az Amerikában valaha volt legnagyobb besúgóhálózatnak.
Ezután két héten keresztül lehallgatókészülékkel felszerelve találkozott Abdul-Latiffal. Egy idő után magával vitt egy gépfegyverekből, pisztolyokból, kézigránátból álló fegyverarzenált is, lenyűgözve barátját. Utolsó találkozójuk helyszínéül egy illegális autóbontó szolgált, melyről azt mondta barátjának és a hozzá csatlakozó Mujahidnak, hogy egy muszlim ember tulajdonában áll – az FBI egy Koránt is odakészített az asztalra a hihetőség kedvéért. Miközben Childs az M16-os gépkarabély használatát demonstrálta, a Nyomozóiroda közbelépett, és a két férfit letartóztatták. Childs tettéért cserébe 90 ezer dollárt kapott, de büntetlen előéletet nem. A pénzt gyorsan elköltötte, és miután egy másik államba való belépéskor nem jelentkezett a hatóságoknál mint korábbi szexuális bántalmazó, újra börtönbe került. 2015 januári szabadulása óta egy floridai városkában él, elmondása szerint egy felüljáró alatt, és rendszeresen jár a Burger Kingbe, hogy feltöltse a státuszánál fogva kötelező jelleggel a bokáján hordott nyomkövetőt.
Árnyalja a képet, hogy az FBI „cserébe” az együttműködés időtartama alatt elkövetett bűncselekményekről (mint például okirathamisítás, csődeljárási csalás, kábítószerrrel való visszaélés és lopás) sokszor nem vesz tudomást, tehát a bírósági tárgyalások tanúi sokszor maguk is bűnösök. Egy 2013-as USA Today-kutatás szerint egy naptári év alatt 5658 alkalommal történt ilyen.

Olvasson tovább: