Kereső toggle

Buddhisták üldözik el a muszlim rohingyákat Mianmarból

Menekültválság a Távol-Keleten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt pénteken Bangkokban tartott nemzetközi tanácskozás sem hozott megoldást annak a hetek óta a tengeren hánykódó több ezer rohingya menekültnek az ügyében, akik a szebb jövő reményében indultak útnak Mianmarból Malajziába. Eközben tömegsírokat rejtő, az embercsempészek által fenntartott táborra leltek a maláj hatóságok az ország Thaifölddel határos területén. A muszlim rohingyák nem ok nélkül vállalják az életveszélyes utakat: többségük a Nyugat által békésnek vélt buddhisták üldözése elől menekül.

A Malajzia északi határától 1 km-re lévő 139 tömegsír és a mellette fekvő, nemrég elhagyott táborban találtak sokkolták a nyomozó rendőröket. A tábor lakóinak kínzására utaló nyomok egybehangzóak a túlélők beszámolóival, akik éheztetésről, verésekről és a fiatal lányokon az embercsempészek által elkövetett tömeges nemi erőszakról számolnak be. A tábor hasonlít arra, amelyet május elején Thaiföldön találtak, és aminek köszönhetően a hatóságok szigorúbb ellenőrzésnek vetették alá a két ország közötti utakat. Ezt követően az embercsempészek több ezer embert zsúfoltak a Banglades és Mianmar (korábbi nevén Burma) partjainál útnak indított hajókba. Az 1700 km hosszú út végén, a lebukástól tartva, a menekülőket magukra hagyták. Május eleje óta közel 4600 ember ért partot, ám a becslések szerint több ezren, köztük kisgyermekek, még mindig étel és ivóvíz nélkül hánykolódnak a nyílt tengeren.  
Az elmúlt hetekben Malajzia és Indonézia megegyeztek, hogy nem utasítanak el több menekülthajót, és utasaik számára átmeneti táborokat hoznak létre. Thaiföld azonban csak a betegek és sérültek kórházba szállítására hajlandó, akiket gyógyulásuk után illegális határátlépésért felelősségre fognak vonni. A Bangkokban május végén 17 állam részvételével megvalósult válságtanácskozáson Volker Türk, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának helyettes vezetője elsősorban Mianmart tette felelőssé a menekülők sorsáért, mondván, meg kell vizsgálnia a tömeges menekülés okát.
A hajókon hánykódók többsége ugyanis, néhány bangladesi gazdasági menekülttől eltekintve, Mianmar muszlim vallású, rohingya kisebbségének a tagja. Az ENSZ menekültügyi hivatala szerint az elmúlt három évben több mint 120 ezer rohingya szállt hajóra, és hagyta el Mianmart. Ez év első három hónapjában közel 25 ezren indultak útnak, kétszer annyian, mint tavaly ugyanebben a periódusban. A menekülők fele Mianmar északnyugati, rohingyák által sűrűn lakott Rakhine tartományából való. Ennek ellenére Mianmarnak  a tanácskozáson részt vevő képviselője visszautasította, hogy egyedül az ő országára hárítsák a felelősséget.  
Tény, hogy a rohingyák az őket ért atrocitások és korlátozások elől menekülnek a buddhista többségű országból. Az ENSZ szerint ők alkotják az egyik leginkább üldözött kisebbséget, akiknek a többsége, közel 1,3 millió ember Mianmarban él. Magukat muszlim arab kereskedők leszármazottainak tartják, és nemzedékek óta az országban élnek, Mianmar kormánya mégis illegális bengáli bevándorlókként kezeli őket. Az 1962-ben puccsal hatalomra jutott Ne Win tábornok által vezetett katonai rezsim számos, a rohingyákat elnyomó rendeletet hozott. Ezek értelmében nincs állampolgárságuk, nincsenek alapvető jogaik, nem kapnak ingyenes egészségügyi ellátást, és mozgásukban jelentősen korlátozzák őket. Sokan közülük szögesdróttal körülvett táborokban élnek, állandó nélkülözés és éhezés közepette. Hatósági engedély nélkül nem házasodhatnak, és nem vállalhatnak kettőnél több gyermeket. Nem csoda, hogy sokan több száz dollárt hajlandók fizetni, és vállalják az életveszélyes utat azért, hogy a muszlim többségű Malajziába jussanak, annak ellenére, hogy ott sem kapnak menekült státuszt, sem állampolgárságot.
Május közepén több Nobel-békedíjas közösen szólította fel Mianmar kormányát, hogy hagyjon fel a rohingyákkal szembeni diszkriminációval. A legilletékesebb Nobel-békedíjas, az 1991-ben kitüntetett mianmari Ang Szán Szu Csí azonban azóta sem ejtett egy hangot sem az érdekükben. Valószínű, hogy Suu Kyi asszony, a jelenlegi ellenzék vezetője pártja sikerét kockáztatná a novemberi választásokon, ha a nemzetközi nyomásnak engedve kiállna a rohingyák mellett.
Szu Csí, aki tizenöt évet töltött házi őrizetben, 2010-ben több politikai fogollyal együtt kapott amnesztiát. Egyikük egy buddhista szerzetes, Ashin Wirathu, akit 2003-ban prédikációi miatt csuktak le huszonöt évre. Szabadulása után a muszlimellenes buddhista mozgalom vezető alakja lett, a közösségi hálón és a Youtube-on terjedő gyűlöletbeszédei energizálták többek között a rohingyák elleni 2012-es véres pogromot. Erre akkor került sor, amikor egy buddhista nőn elkövetett nemi erőszakért a muszlimokat vádolták, akik az üldözések miatt százezrével menekültek el otthonukból. A rohingyák ellen elkövetett etnikai és vallási tisztogatás sosem volt ismeretlen Burmában, az utóbbi években azonban nem a központi hatalom, hanem a Wirathu és a hozzá hasonló szerzetesek által felheccelt, a nyugati világban a béke megtestesítőinek tartott buddhista hívők hajtják végre azt.

Olvasson tovább: