Kereső toggle

Diplomáciai balett az ukrajnai dráma árnyékában

Győzelmi évforduló

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ukrajnai válság árnyékában bonyolult diplomáciai balett előzte meg a hitleri birodalom fölött aratott második világháborús győzelem 70. évfordulóját. Ki, mikor, melyik megemlékezésre megy – vagy nem megy - el? A német kapitulációnak ugyanis két dátuma került be a naptárba, korántsem véletlenül.

Az első fegyverletételi okmányt május 7-én francia földön, a nyugati szövetségesek parancsnokságán írta alá Jodl német marsall, de Sztálin, az akkor hatalmának csúcsán álló Szovjetunió ura megkövetelte, hogy a náci birodalom az akkor már szovjet ellenőrzés alatt álló Berlinben kapituláljon. Ezért másnap a szövetségesek újabb ceremóniát szerveztek Berlin egyik külvárosában. Ott már Zsukov szovjet marsall elnökölt, és a vesztesek részéről ekkor Keitel marsall látta el aláírásával a dokumentumot, amely helyi idő szerint 23 óra 1 perckor – moszkvai idő szerint május 9-én 1 óra 1 perckor – lépett életbe.
Hogy a nyugati országokban ma is május 8-án, viszont a Szovjetunióban, majd utódállamainak és a hajdani szovjet érdekszféra országainak zömében 9-én ünneplik a győzelmet, az korántsem csak az időzónák eltérésével magyarázható. Mind a Nyugat, mind a Szovjetunió magának vindikálta a főszerepet a győzelem kivívásában.
Moszkva számára a nagy honvédő háborúban aratott győzelem a rendszer legfőbb összetartó cementjévé vált. A világégésben hozott hatalmas áldozat a nehézségek igazolására, a Vörös téren rendezett katonai parádék pedig a szovjet katonai erő fitogtatására szolgáltak mindaddig, amíg a fegyverkezési versenybe bele nem rokkant és szét nem esett az egész birodalom. A győzelemért hozott mérhetetlen áldozat tudata ma is az orosz politikai gondolkodás egyik meghatározó része. Nem csupán történelmi emlékként, hanem a korábbi nagyhatalmi státus megőrzésére, illetve visszaállítására szolgáló politikai és katonai lépéseket – köztük a Krím félsziget bekebelezését – alátámasztó ideológiaként is.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly éppen ezt érzékeltette május 9-én, amikor a moszkvai szemléről azonnal a Krímbe repült, és ott is részt vett egy győzelmi parádén, ezzel is tudtára adva a világnak, hogy véglegesnek tekinti a félsziget annektálását. Angela Merkel német kancellárral az élen hiába óvta több nyugati vezető is ettől a lépéstől. Az ukrajnai konfliktus azóta csak súlyosbodott, ez pedig a válsághelyzetekre jellemző médiatémává változtatta a győzelem 70. évfordulójának moszkvai előzményeit.
Míg 2005-ben Bush amerikai elnökkel az élen 54 ország vezetői voltak jelen a moszkvai parádén (képünkön), idén feleannyian jelentkeztek be. Vezető helyre kerültek a hírek arról, hogy Obama amerikai és François
Hollande francia elnök, valamint számos más nyugati vezető távol marad. Merkel asszony, a német kancellár május 10-ére időzítette moszkvai utazását, egy Putyinnal közös koszorúzásra korlátozva a tiszteletadást – nem megy el a parádéra, vendéglátója mégsem vádolhatja azzal (mint más „hiányzókat”), hogy bojkottálja a megemlékezést. Egy ilyen vita nemcsak a német érdekeket veszélyeztetné, de Merkel kancellár fontos közvetítő misszióját is az ukrajnai vezetés és a szakadárok, illetve Moszkva között.
Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára más megoldást választott: ő hamarabb kel útra, május 7-én és 8-án Lengyelországba és Ukrajnába utazik. A főtitkár szóvivője a Szovjetunió népei által hozott súlyos áldozat előtti tisztelgést nevezte a május 9-ei moszkvai vizit fő értelmének. Orosz történészek 26 millióra – a világégés által elemésztett összes emberéletek több mint egyharmadára – becsülik a szovjet katonai és polgári emberveszteséget. Hszi Csin-ping kínai vezető is fontos vendég Moszkvában, ahol a felvonuláson baráti gesztusként 120 kínai katona is részt vehet, Abe Sinzó japán miniszterelnök viszont a távol maradók közé tartozik.
Magyarország moszkvai nagykövetét küldi az eseményre, de ez csak a parádé előtti napokban vált véglegessé. Emlékezetes, hogy a magyar államfőt februárban személyesen hívta meg Putyin, akinek budapesti látogatása nemzetközi feltűnést keltett az ukrajnai konfliktus akkori, különösen drámai pillanatában. Áder távolmaradásával végül az EU-n belüli fővonalhoz csatlakozott, az unió néhány országának vezetői viszont – különböző árnyalatokkal – elfogadták a moszkvai invitálást. Fico szlovák és Milos Zeman cseh elnök bejelentkezett Moszkvába, de „cseh-szlovák csúcstalálkozót” iktatott be a katonai parádé idejére: az oroszok ott bemutatott legújabb és legmodernebb fegyvereit – amelyek Ukrajnában is feltűnhetnek – nem kívánják megtekinteni.
Az EU-val súlyos pénzügyi vitában álló Ciprasz görög kormányfő meghívójától pénzügyi segítséget remélve iktatta be programjába a moszkvai vizitet. Észak-Korea kiszámíthatatlan fiatal ura, Kim Dzsong Un viszont előbb bejelentette, majd lemondta moszkvai jelenlétét – talán a Phenjan atomfegyverkezését kísérő aggályok zavarták. Végső soron a moszkvai csoportkép legalább annyit mond a hajdani győzelemről, mint az új világhelyzetről.

Ahány ház…

A megemlékezés világszerte sokféle formát öltött: ahány helyszín, annyi sajátos előzmény, annyi változás az idő múlásával. Így például Franciaországban május 8-át 1945 után ünneppé, majd munkaszüneti nappá is nyilvánították, ám 1975-ben Giscard d’Estaing elnök a kibontakozó német–francia megbékélésre hivatkozva – nagy felzúdulást keltve – megszüntette a győzelem celebrálását. A szocialista François Mitterrand visszaállította az ünnepnapot, ez azóta is érvényben maradt, koszorúzásokkal és katonai parádéval, mint idén is. Németországban, amely mára erős demokráciává vált, május 8. egyszerűen az európai háború befejezésének napja: nem számít hivatalos ünnepnek, de az ország keleti részén, a volt NDK területén sokfelé megemlékeznek május 9-éről, a hitlerizmus vereségéről. Angliában 2007 óta ünnep a Victory Day, a Temzén lehorgonyzott, múzeumhajóvá alakított HMS Belfast cirkáló a fő ceremónia színhelye – a Nagy-Britanniának Amerikából utánpótlást szállító hajókonvojok hőseire emlékeznek, és találkozókat szerveznek többek között amerikai és szovjet veteránokkal. Az Egyesült Államokban május 8-án Washington fölött húztak el a világháborús győzelemben oly nagy szerepet betöltött legendás harci gépek még működő példányai. Arra is emlékeztettek, hogy Amerikát a demokrácia védelmében, a nácik elleni hadviselésben vállalt világháborús szerepe tette szuperhatalommá: jellemző példa erre, hogy míg 1939-ben mindösszesen 6 ezer repülőgépet gyártott, a háború végére már havonta épített 9 ezer „harci madarat”. Ez is aktuális üzenet.

Olvasson tovább: