Kereső toggle

Bebörtönzöttek országa

A törvény betartatása veszélyes munka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fergusontól Baltimore-ig súlyos társadalmi problémák törnek a felszínre az Egyesült Államokban. Az incidensek többnyire a rasszizmusról és a rendőri túlkapásokról szólnak, igaz, ezekkel sem lehet indokolni a vandalizmust és a fosztogatásokat, amelyek több helyen elszabadultak. Úgy tűnik, hogy a színes bőrűek helyzete a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem javult Barack Obama elnöksége alatt. Sőt, elődjeihez képest kiéleződött a feszültség.

2008-ban leginkább az Egyesült Államok színes bőrű lakossága ünnepelt eufórikusan, amikor Barack Obamát elnökké választották. Most, hét évvel később inkább a frusztráció és a csalódottság tapasztalható közöttük. A hangzatos ígéretekből, úgy látják, semmi sem valósult meg a számukra, továbbra is rendszeresen szembesülnek a rasszizmussal és diszkriminációval. A statisztikák is megerősítik, hogy a rendőri intézkedések sokkal nagyobb arányban érintik a kisebbségeket, mint a fehér bőrűeket. Már 2008-ban a bebörtönzöttek 58 százaléka afroamerikai és spanyol ajkú volt, miközben a lakosság egynegyedét tették ki. A rács mögé került afroamerikaiak aránya majdnem hatszorosa a fehér emberekének.
A rendőri brutalitásnak is általában a színes bőrűek vannak kitéve, de ezt a problémát nem csak ők érzékelik. A Pew/USA Today tavaly augusztusban készült felmérése szerint az amerikaiak – faji hovatartozástól függetlenül – rossz minősítést adtak arra vonatkozóan, hogyan kezeli a rendőrség azokat a tisztjeit, akik helytelenül léptek fel az akciók során. A többség úgy látja, hogy a rendőrök sokszor indokolatlanul nagy erővel lépnek fel, és nem bánnak egyenlően a különböző faji, illetve etnikai csoportokkal sem.
A rendőrség ugyanakkor az őket ért vádakkal szemben azzal védekezik, hogy a törvény betartatása továbbra is veszélyes munkakörnek számít. Más fejlett országokhoz viszonyítva az Egyesült Államokban ugyanis viszonylag magas a gyilkossági ráta, és az élmezőnyhöz tartozik az egy főre jutó fegyverek számát tekintve is. Az FBI szerint 2013-ban 49 851 tisztet ért támadás szolgálat közben, a sérülések aránya pedig 29,2 százalékos volt. A hatóságok azt is problémának látják, hogy az emberek soha nem hallanak azokról az esetekről, melyek során a rendőrök rendkívüli stressz alatt is megőrizték lélekjelenlétüket, és nem használták fegyvereiket. Azt azonban az FBI is elismeri, hogy a rendfenntartók sokszor nem kezelik megfelelően és átláthatóan az incidensek utóhatásait, még akkor sem, ha indokolt volt az erő alkalmazása. Ezzel pedig tovább rontják megítélésüket.   
Némelyek úgy vélik, a testkamerák viselése is megoldást jelenthet a rendőri túlkapások problémáira, mert azzal ellenőrizhetővé és átláthatóvá válnak az incidensek. A kaliforniai Rialtóban például – miután a rendőrség kötelezővé tette a testkamerákat – a rendőrök 60 százalékkal kevesebb erőszakot alkalmaztak, a lakosságtól pedig 90 százalékkal kevesebb panasz érkezett. Ugyanakkor ezeknek az eszközöknek a használata plusz költségekkel és képzéssel jár. Emellett egészségügyi, illetve személyiségi jogi aggályok is felmerülnek az alkalmazásukkal kapcsolatban, nemcsak a rendőröket, hanem az állampolgárokat illetően is.
Hillary Clinton demokrata elnökjelölt-aspiránssal együtt többen az amerikai igazságszolgáltatás más visszásságaira is felhívják a figyelmet a zavargások kapcsán. Az Egyesült Államokat sokan a bebörtönzöttek nemzetének tartják. Miközben az amerikaiak a világ összlakosságának 5 százalékát teszik ki, addig a rácsok mögött ülők 25 százaléka az USA-ban raboskodik. 1980 és 2008 között közel ötszörösére – 500 ezerről 2,3 millióra – nőtt a bebörtönzöttek száma. Ezeknek jelentős része kisebb bűntényeket vagy szabálysértéseket követett el, és nem szolgált rá a komoly büntetésre.
A volt külügyminiszter szerint véget kell vetni annak a szokásnak, hogy tömegeket csuknak le, mert ezzel nem lehet csökkenteni a bűntények számát, csak családokat és közösségeket szakítanak szét. Ugyanakkor Hillary Clinton first lady volt, amikor férje aláírta a legutóbbi, igazságszolgáltatással kapcsolatos komolyabb törvényjavaslatot, amelyet sokan éppen azért bíráltak, mert a bebörtönzéseket segíti elő, különösen a kisebbségek körében. Az 1994-es törvény mintegy 8 milliárd dollárt különített el a börtönök számára. A törvényjavaslat egyik szerzője egyébként Joe Biden volt, aki akkor Delaware államot képviselte a Szenátusban.
A probléma mélységét és összetettségét Baltimore esete is jól tükrözi. A 622 ezer lakosú város lakosságának többsége – a rendőrök fele, a polgármester és a rendőrkapitány is – színes bőrű, mindez mégsem tudta megakadályozni a súlyos zavargásokat a városban, ahol nemrég a zéró tolerancia elve uralkodott. Az 1990-es években Baltimore hírhedt volt a bűnözésről: évente több mint 300 embert gyilkoltak meg. 1999-ben a fehér bőrű Martin O’Malley került a város élére, aki egyébként Hillary Clinton demokrata kihívója lehet a jövő évi elnökségi küzdelemben. O’Malley a kemény hatósági fellépést választotta. A legapróbb törvénysértésekre is vasököllel sújtott le: büntetés járt például nyilvános helyen való részegeskedésért vagy a rendbontásért. 2006-ig, vagyis két cikluson át volt polgármester, ezalatt jelentősen sikerült visszaszorítani a gyilkosságokat és az erőszakot. Ugyanakkor a kemény fellépés túl sok letartóztatással járt. 2005-ben egy esküdtszék úgy ítélte, hogy a feketék lakta negyedekben sok esetben nem volt indokolt az őrizetbe vétel. A következő évben, 2006-ban 14-en indítottak eljárást, amiért jogtalanul letartóztatták őket. A város végül beleegyezett 870 ezer dollár kártérítés kifizetésébe. O’Malley azonban továbbra is úgy véli, a közelmúltban történtek ellenére Baltimore kétségtelenül biztonságosabb, mint azelőtt volt.

Olvasson tovább: