Kereső toggle

Üzbegisztán – szélirányban

Piszkos kezek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A volt Szovjetunió legidősebb zsarnoka ismét meghosszabbította 5 évvel saját hatalmát. A 77 éves Iszlam Karimov a március végi választásokon még saját korábbi eredményeit is felülmúlva diadalmaskodott a „patyomkin” kihívók felett. Több nemzetközi szervezet is súlyos visszaélésekre hívta fel a figyelmet, kérdés azonban, hogy meddig mehet el a Nyugat a térségbeli legfontosabb szövetségesével szemben.

91 százalékos részvételi arány mellett 90,4 százalékkal választották elnökké Iszlam Karimovot. Az elnök gyakorlatilag 1989 óta áll a közép-ázsiai ország élén, amit akkor még a kommunista párt főtitkáraként, a következő évtől pedig az első szabadon választott elnökként vezetett. Az üzbég alkotmány szerint 5 évre kaphatott volna egyszer meghosszabbítható elnöki mandátumot, ehhez képest Karimov 25 éve van hatalmon. Először egy rendkívüli népszavazás segítségével helyezte hatályon kívül az alkotmány vonatkozó cikkelyét, majd később egy újabb népszavazással 5 évről 7 évre nyújtotta meg az elnöki ciklust. Ez utóbbi módosítást egy huszárvágással úgy értelmezte az üzbég vezetés, hogy a korábbi, 5 éves ciklusok érvénytelenek, így Karimovot gyakorlatilag nem korlátozza a törvény abban, hogy ismét megválasztassa magát. Míg az első választások alkalmával még valódi ellenfeleknek tekinthető politikusokkal mérkőzött meg, a konkurens pártokat – a világi Erk és Birlik pártot, valamint az Iszlám Újjászületés Pártját –  egy évvel később már betiltotta, és ettől kezdve legfőbb tisztelői voltak aktuális kihívói a választásokon.
Az elnök 2010-ben a Foreign Policy Watch „A legrosszabbak legrosszabbjai” című listáján a hetedik helyet érdemelte ki, Kim Dzsong Il és Robert Mugabe társaságában, megelőzve Kadhafit és Mubarakot, akikről azóta a Nyugat már rég levette a kezét. A Human Rights Watch és a Nemzetközi Vöröskereszt – amelyeknek a tevékenységét betiltották az országban, akárcsak az ENSZ emberjogi szakértőiét vagy a BBC és más külföldi médiumok riportereiét – számos emberrablásról, kirakatperekről, bebörtönzött politikai foglyokról szóló hírt tart számon, amelyek indokolják ezt a sötét képet. 25 éves regnálása során Karimov gyakorlatilag felszámolta saját ellenzékét. Muhammad Bekjanov, aki az Erk nevű párt tagja és az ország akkori vezető ellenzéki lapjának szerkesztője volt, ma a világ egyik leghosszabb ideje bebörtönzött újságírója. 1999-ben rabolta el a rettegett Nemzeti Biztonsági Szolgálat kijevi lakásából, és Üzbegisztánba hurcolták, ahol 13 év börtönre ítélték „az alkotmányos rend fenyegetése” miatt. 2012-ben kellett volna szabadulnia, de büntetését 5 évvel meghosszabbították a börtönszabályzat megsértése miatt. Murod Juarevet, az ellenzék másik vezetőjét 1994-ben börtönözték be, és azóta 4 alkalommal hosszabbították meg letöltendő börtönbüntetését. Legutóbbi vétke az volt, hogy szabálytalanul hámozta a répát a börtönkonyhán. A letartóztatott politikai foglyok osztályrésze általában kegyetlen kínzás: fullasztásos vagy forró vizes vallatás, elektrosokk, nemi erőszakkal vagy családjuk bántalmazásával való fenyegetés, éheztetés, szomjaztatás. Több esetet is számon tartanak, amikor a foglyul ejtetteket egy évnél is hosszabb időre teljesen elvágták minden kommunikációs lehetőségtől.
Hogy mindezek mellett Iszlam Karimov miért nem szigetelődött el teljesen nemzetközi szinten, annak több oka is van. Az egyik, hogy az elnök – aki egyes források szerint az árvaházi nyomorból kapaszkodott fel a csúcsra – nagy stratéga. A Szovjetunió felbomlása után az ország hamar csatlakozott a FÁK Kollektív Biztonsági Szerződéséhez, 10 évvel később azonban kilépett, hogy a nyugatpárti GUAM (Szervezet a Demokráciáért és Gazdasági Fejlődésért) tagja legyen. Ezután a Sanghaji Ötökhöz csatlakozott Karimov, majd 2006-ban a GUAM-ból kilépve ismét a KBSZ utódszervezetébe lépett be. Azonban ismét nem hosszú időre, mert 2011-ben újra kiléptette országát az oroszpárti érdekszövetségből. Ebben az évben mellesleg Schmitt Pállal is találkozott Karimov, akivel Taskentben a két ország gazdasági és diplomáciai kapcsolatának erősítéséről tárgyaltak. Ezek alatt az évek alatt a nemzetközi széliránytól függően építették vagy bontották le az Egyesült Államok Üzbegisztánban létrehozott katonai bázisait, amelyeknek igen nagy szerepük volt a szomszédos Afganisztánban végzett hadműveletek során. Emellett az ország energiakincsei is értékesek szövetségesei szemében. Karimov másik relatív előnye, hogy a szunnita iszlám országban keményen kordában tartja a vallási szélsőségeseket, a mecsetekben folyó hitélet gyakorlatilag állami kontroll alatt áll, és ez mind az Egyesült Államok, mind Oroszország számára kényelmes.
Könnyen meglehet, hogy Karimov most már élete végéig Üzbegisztán teljhatalmú ura marad. Kérdés azonban, hogy őutána ki és mi következik. Az utóbbi évekig idősebb lányát, Gulnara Karimovát emlegették lehetséges utódaként, 2014-ben azonban pénzmosás gyanújával nyomozást indítottak az üzbég nő ellen Svájcban, ahol mellesleg a leggazdagabb asszonyok 10-es ranglistáján szerepel. Gulnara azóta állítólag apja szigorú házi őrizetében van Taskentben, ahonnan kézzel írt levelet is küldött a BBC-nek, erőszakos fogvatartásra panaszkodva.

Olvasson tovább: