Kereső toggle

Ukrajna – a bántalmazott nő

Egy kijevi újságíró helyzetértékelése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Roman Bocskala kijevi újságíró az Inter tévé-csatorna riportereként érkezett kiküldetésbe Budapestre. Szállodája halljában beszélgettünk a kijevi hétköznapokról, Kelet-Ukrajnáról és a donbasszi „Szovjetunióról”. Roman megjárta a frontot, elveszítette a harcokban egyik legjobb barátját, és önkéntesként segít a kelet-ukrajnai területen élőknek, valamint a hadseregnek.

Roman oroszországi ismerősei arról írtak, hogy óriási konvojnyi haditechnika haladt Kamenszk-Sahtyinszk közelében, az ottani M4-es autópályán, az izvarinói határátkelő-hely irányába, Ukrajna felé. Ez a konvoj április negyedikén már a kelet-ukrajnai Krasznodonban volt. A helyiek elmondása szerint „ennyi még sosem jött egész idő alatt”, azaz amióta tart a háború. Lánctalpas technika is sok érkezett, erről tanúskodik a felmart aszfalt. Roman azt mondja, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog: a krízis eszkalálódik. Mindkét oldalon egyre több a támadás, egyre többen halnak meg.
A szeparatisták lakta szállások és a katonák által megszállt hotelek kiürültek, és csak a helyi „kozákok” járőröznek a városokban. Sztahanovon viszont keresztülvágott 15-20 orosz tank, a környező településeken mintegy 40 „szeparatista” tank gyűlt össze.
Arra a kérdésemre, hogy hogyan engedheti meg ezt az ukrán hadvezetés, hova néznek ilyenkor az EBESZ-megfigyelők, azt válaszolta, hogy ezt senki sem érti. A Nyugatot ahhoz a férfihez hasonlította, aki látja, hogy egy nőt bántalmaz egy másik férfi, de inkább elfordítja a fejét, hogy ne kelljen kiállnia mellette, mert akkor ő is kap pár pofont. Ha nyílt háborúra kerülne a sor, a Budapesti Memorandum alapján a nyugati szövetségesek lennének kötelesek kiállni Ukrajna területi egysége mellett az oroszokkal szemben. Ezt viszont senki sem akarná vállalni – hiszen még a gazdasági szankciókkal kapcsolatban sem elég következetesek a nyugati államok. Magyarországgal kapcsolatban elmondta, hogy hiányolják az egyértelmű és világos állásfoglalást Ukrajna mellett, viszont nyugtalanítja őket a Jobbik retorikája a kárpátaljai autonómiáról. Nem tartja korrekt eljárásnak a NATO részéről, hogy Kelet-Európában az orosz határig terjeszkedett, noha azt is elismerte, hogy a balti államok részéről jogos az igény egy esetleges orosz agresszióval szembeni védelemre.
Roman szerint az előző ukrán kormány és az egész Janukovics-rezsim bukását a telhetetlenség okozta. Elnézték volna neki az emberek, hogy lop, hiszen az ő idejében ment előre a gazdaság (valamennyire), az előző kijevi polgármester idejében 10 új metróállomás épült. A lengyelekkel együtt megrendezték a 2012-es foci EB-t és ehhez magas szintű infrastrukturális beruházásokat végeztek. De Janukovics és a „sleppje” annyira látványosan és telhetetlenül kezdték a közvagyont széthordani, hogy ezt nem tűrték tovább Kijevben. Az, hogy az elnök nem írta alá az EU-s társulási megállapodást, az már csak az utolsó csepp volt, amely miatt túlcsordult a pohár.
A Nyugat nem elsősorban az életszínvonala, hanem a jogállamiság, a fejlődés, a szabadság és a demokrácia miatt vonzó az ukránoknak. Szívesen együttműködnének Oroszországgal, ha Putyin nem gyarmatként kezelné az országot, ha tiszteletben tartaná az emberi jogokat és a demokratikus alapelveket, és hagyná szabadon fejlődni Ukrajnát. Az Oroszországgal való viszony megromlása az ukrán gazdaságnak nagy érvágást jelentett, és az életszínvonal is nagyon leromlott a forradalom óta, de a polgárok egyelőre lojalitással kezelik a kérdést, mert bekalkulálják, hogy háború van.
Komoly gondot okoz a nyugati pénzügyi segítség egyik feltétele, hogy a rezsitámogatásról le kell mondania az ukrán államnak, emellett pedig a nemzeti fizetőeszköz értéke harmadára esett vissza, a nyugdíjak és bérek viszont nem emelkednek – ebből fakadóan a kisnyugdíjasok teljes havi bevétele csak a rezsi kifizetésére elegendő.
Roman elmondása alapján az emberek jelenleg a megtakarításaikat élik fel. Mivel Ukrajnában viszonylag magas a szürke- és feketegazdaság aránya, az emberek viszonylag sok megtakarítást halmoztak fel készpénzben és devizában, ezeket a „párna alá dugott” pénzeket viszik most a pénzváltókhoz, és vesznek rajta hrivnyát. Ősszel lesz még nagyobb a baj, amikor majd a megtakarítások elfogynak, és az új, magas rezsiszámlákat kell majd fizetni.
Roman úgy érzékeli, hogy a kormány őszintén elkötelezett a korrupció felszámolására, ezért több tagját külföldről hívták meg. Így vannak miniszterek és tanácsadók Grúziából és a balti államokból is – talán így elkerülhető a mutyizás.
(Az egészségügyi kabinetet a grúz Alekszandr Kvitasvili vezeti, Ajvarasz Abromavicsusz, a gazdasági miniszter pedig litván. A pénzügyminisztériumot az ukrán származású, de amerikai állampolgár Natalja Jareszko vezeti, és az informatikai tárcát is litván hölgy kapta.) Az a bátorság azonban nincs meg az elnökben, amit Li Kuan Ju (a szingapúri gazdasági csoda atyja) javasolt: ültesd le három közeli barátodat, és megszűnik a korrupció. Komoly változások indultak el a fegyveres testületeknél, és reform zajlik a rendőrségnél is – a vezetőket, akik bármilyen mértékig érintettek voltak korrupcióban, igyekeznek lecserélni.
Roman szerint az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók alkalmazása a legjobb eszköz arra, hogy megállítsák az agressziót Ukrajna ellen. Amennyiben ezek tovább szigorodnak, tudnak akkora kárt és belső feszültséget okozni Oroszországnak, hogy ne kelljen vele erős ellenségként számolni. Az ukránok nem is értik, hogy egy olyan ország, amely tele van természeti kincsekkel, erőforrásokkal, miért területi terjeszkedés révén akar nagyhatalomként viselkedni. Putyin retorikája arról, hogy Oroszország „felállt a térdeiről”, Roman szerint nagyon hasonlít Hitleréhez, aki az első világháború során elszenvedett német vereség után a nemzeti önérzet helyreállítójaként és a Harmadik
Birodalom építőjeként szerzett elsöprő támogatást Németországban. Roman szerint a Kelet-Ukrajnában élők közül sokan még a Szovjetunió azon korszakában telepedtek le a Donbasszon, amikor a nagy kitelepítések és lakosságcserék során a ritkán lakott Donyec-medencébe orosz családokat költöztettek, ugyanakkor az olajlelőhely, Tyumeny lakosságának 80 százaléka ukrán nemzetiségű. Ezért nem tartja jogosnak, hogy erre hivatkozva kiszakadjanak az országból. Roman önkéntesként segíti az ország területi egységének védelmében harcoló hadsereget, legutóbb éppen az egyik kárpátaljai zászlóaljnak szállított aggregátort.

Olvasson tovább: