Kereső toggle

Svéd sziget a gyújtópontban

Gotlandon át a Baltikumot is ellenőrizhetné Oroszország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Balti-tenger közepén fekvő Gotland lehet az utolsó bástya, amelynek meghódításával Putyin hatalmi túlsúlyra tehet szert az egész Balti-térség felett. Svédország jelentősen csökkentett hadereje meglehetősen  kiszolgáltatottá teszi a szigetet az orosz haderővel szemben, ugyanakkor elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a stratégiai éleslátással rendelkező Putyin is tudja: komoly megtor- lásra kellene számítania a NATO részéről, ha megsértené Svédország szuverenitását.

Pár éve még kevesen gondolták volna, hogy Ukrajnában polgárháborús konfliktus fog dúlni, de a Krím félsziget tavaly márciusi annektálása rádöbbentette a világot: jobban teszik, ha komolyan veszik Putyin terjeszkedését. A következő vízválasztó elemzők szerint Svédország legnagyobb, ám így is apró, mindössze 57 ezer ember által lakott szigete lehet, amely 175 km hosszú és legterebélyesebb részén is csak 50 km széles. A Balti-tengeren fekvő „elsüllyeszthetetlen hadi bázis”, Gotland stratégiai jelentősége abban áll, hogy innen légvédelmi rakétákkal mindent le lehet lőni, ami délről megjelenik a térség légterében. Tehát ha az oroszok Sz-300-as vagy Sz-400-as nagy hatótávolságú rakétavédelmi rendszereket építenének ki a szigeten, anélkül tudnák megtámadni Észtországot, Lettországot vagy Litvániát, hogy a NATO védekező csapásától tartaniuk kellene. Ilyenekkel a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő exklávéban, Kalinyingrádban is rendelkeznek, ám Gotlanddal együtt az eddig hatótávolságukon kívül eső Észtországig, sőt akár Stockholmig is elérhetnek.
Gotlandon 2005 óta nincs állandó svéd katonai jelenlét. Az oroszok 2013-ban hadgyakorlatot tartottak a szigetnél, és több ízben is megsértették a svéd légteret, amire a svédek akkor egyáltalán nem tudtak reagálni. Azóta elkezdték növelni a készültségüket, ám a Peter Hultqvist svéd védelmi miniszter által a területre kivezényelt 150 katona igen csekélynek bizonyul az orosz haderőhöz képest.
Svédország a hidegháború óta oly mértékben visszametszette hadseregét, hogy Oroszország rövid úton és a legkisebb gond nélkül térdre tudná kényszeríteni. 2004-ben még 200 Gripennel rendelkezett a svéd légierő, 2008-ban már fele ennyivel, 2014 elején pedig csupán 88 Gripen állt a rendelkezésükre. Richard Milne, a Financial Times Balti-térségben dolgozó helyszíni tudósítója a Hetek kérdéseire válaszolva elmondta, hogy becslése szerint Svédország nagyjából egy hétig bírna ellenállni, emiatt külső segítség nélkül feltételezhetően megadná magát.
Milne szerint a kilátásba helyezett elcsatolást nem érdemes „újabb Krímként” emlegetni, hiszen itt nem a területen élő, nagyszámú orosz kisebbség, hanem Gotland már emlegetett geopolitikai jelentősége keltette fel Putyin érdeklődését. Ráadásul errefelé fut a Gazprom Északi Áramlat elnevezésű gázvezetéke is, amelyet szintén az orosz elnök féltve óvó szemei őriznek – szükség esetén tettlegességgel szavatolva.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Svédország nem NATO-tagállam, így egy esetleges orosz invázió nem kötelezné az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagjait a megvédésére. „Oroszország nem fenyegeti közvetlenül a svédeket, viszont épp Gotland stratégiai jelentősége és a balti államok érintettsége az, ami miatt mind egy orosz támadással, mind az arra válaszul érkező NATO-művelettel számolni lehet. Ugyanakkor önmagában egy gotlandi beavatkozást nehezen tudok elképzelni; sokkal valószínűbbnek tartom, hogy az oroszok egy átfogó terv részeként teszik meg ezt a lépést. Azonban ennek is kicsi a valószínűsége, hiszen nem szabad lebecsülnünk a NATO haderejét és az egy tagország megtámadásakor adódó súlyos következményeket sem” – vázolta a svédországi tudósító.
Dalia Grybauskaite litván elnök szerint a balti államoknak fel kell készülnie egy esetleges orosz támadásra, amihez a 2008-ban eltörölt kötelező sorkatonaság visszaállítását kezdeményezné. Az elnök asszony szerint a NATO körülbelül 72 órán belül képes reagálni a tagállamait sújtó agresszióra, ezért szükség van egy olyan hadseregre, amely legalább eddig képes kitartani. Viszont ha Gotland az oroszok kezébe kerülne, az érkező NATO-csapatoknak nem várt kihívással kellene szembesülniük; az amerikai légierő és flotta sem lenne képes behatolni a Balti-térségbe. Grybauskaite egyébként március 19-én Brüsszelben arra figyelmeztetett, hogy Európának szembe kell néznie azzal a fenyegetéssel, amelyet az Oroszország által Kalinyingrádba telepített Iszkander rakéták jelentenek, melyekkel akár Berlin is elérhetővé válik.
Az oroszok számára kedvező erőviszonyok ellenére Putyin ez idáig mégsem lépett. Ez Richard Milne elmondása alapján ugyanazon okból is fakadhat, ami miatt a hidegháború során a Szovjetunió nem háborgatta Nyugat-Berlint. „Önmagában mindkettő viszonylag védtelennek mondható az aránytalanul nagy túlerővel szemben, viszont a keleti vezetés stratégiai éleslátása felmérte, hogy ha itt megsérti a Nyugat érdekeit, mindenhol másutt jelentős megtorlásokra számíthat.”
A Financial Times újságírója Putyint úgy jellemezte, mint „dzsúdómestert”, aki szereti az ellenfeleit bizonytalanságban tartani. Emiatt igyekszik megzavarni a szomszédos országokat, valamint próbál megosztást támasztani az EU-tagállamok között is. „Sokáig úgy tűnt, hogy Oroszország békés politikát folytat. Az ehhez fűzött reményeknek mára nem sok alapjuk maradt, és most mindenki árgus szemmel figyeli, mit tesz Putyin legközelebb. Ugyanakkor nem gondolom, hogy per pillanat bármelyik államnak közvetlenül fenyegetve kellene éreznie magát.”

Olvasson tovább: