Kereső toggle

Megmozdultak a hegyek

Földrengésturizmus a katasztrófa árnyékában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Akár a tízezret is elérheti a nepáli földrengés áldozatainak száma Sushil Koirala nepáli miniszterelnök szerint, a sérülteké pedig ennél is magasabb. Ha Koirala becslése beigazolódik, akkor a múlt szombati katasztrófa súlyosabb károkat okozott, mint az 1934-es rengés, amely 8500 áldozatot követelt, és eddig Nepál történetének legnagyobb pusztításaként tartották számon.

A Richter-skála szerinti 7,9-es erősségű rengés nyomán az ország kormánya szükségállapotot rendelt el, azonban a túlélők mentését a mostoha időjárás és a mentőcsapatok kis létszáma is lassította. Szakértők szerint a Katmandu-völgyben súlyos károkat okozó múlt szombati földrengés ereje húsz hidrogénbombáéval ért fel. Ennek oka, hogy a rengés nem mélyen, hanem mind-

össze 10-15 kilométerre a talaj alatt történt. Az Amerikai Geológiai Intézet tudósai szerint a katasztrófa kevésbé lett volna veszélyes, ha „mélyebben történik”. A földrengés következtében a lakóépületek jelentős része összeomlott, maga alá temetve az ott élőket, akiknek az életben maradására az idő elteltével egyre kevesebb az esély, mivel a mentőcsapatok munkáját a heves esőzések és az infrastruktúra megrongálódása is napokon át hátráltatta.

Az első földmozgást, melyhez hasonlóra nyolcvan éve nem került sor Nepálban, további utórengések kísérték. A 6,6-os erősségű után az emberek kétségbeesetten rohantak ismét az utcákra, hogy menedéket keressenek. A kórházakból kiköltöztették a szabad ég alá a sebesülteket, több száz sérültet pedig már az utcán láttak el, mivel az egészségügyi intézmények nagyon rövid idő alatt megteltek. Az áldozatok nagy részét is az utcákon azonosítják a hozzátartozók. Az utakon hatalmas repedések keletkeztek, és sok már korábban megsérült épület is összedőlt az utórengések következtében.

A lakosság sátortáborokban tölti az éjszakákat, mivel tartanak a további utórengésektől, viszont mivel az ivóvíz fogytán van, az áramellátás akadozik, és gyógyszerhiány van, sokan attól félnek, hogy járványok fogják tizedelni a túlélőket – főleg, ha nem sikerül mihamarabb megtalálni a romok alatt rekedteket. Szakemberek pedig arra figyelmeztettek, hogy a halottak és sebesültek száma valószínűleg tovább fog nőni, ugyanis némely területekre a mentőcsapatoknak csak több nappal a földrengés után sikerült eljutniuk.

A rengés a Mount Everestnél óriási lavinát indított, amely a földdel tette egyenlővé a hegymászók alaptáborát. A lavina miatt több mint tizenöten életüket vesztették, köztük a Google egyik vezetője, Dan Fredinburg is, 200 hegymászót pedig ki kellett menteni. Erre azonban csak három nappal a katasztrófa után kerülhetett sor, amikor a helikopterek már meg tudták közelíteni a túlélőket. Fredinburg halálos fejsérülést szenvedett, viszont a másik három Google-alkalmazott túlélte a lavinát.

Dan Fredinburg vezette a Google Everest Street View kezdeményezését, melynek célja az, hogy expedíciók során összegyűjtsék a felvételeket a hegység utcaképéhez. A Google vezetője egyébként már két évvel ezelőtt is megpróbálta megmászni az Everestet, azonban ezt akkor is egy lavina hiúsította meg.

A közösségi hálón megdöbbentő beszámolókat tettek közzé a túlélők a Mount Everesten tapasztalt lavinákról és a hatalmas mértékű pusztításról. Dan Mazur, az egyik expedíció vezetője a földrengés idején a hegyen volt egy tízfős csoporttal, és azt írta a Twitteren: „Óriási földrengés volt az előbb az Everesten. Az alaptábor súlyosan megrongálódott. A csoportok az 1-es táborban vannak. Kérem, imádkozzanak mindenkiért.” A Google és a Nemzetközi Vöröskereszt is külön honlapot hozott létre, melyeken az aggódó családtagok kereshetik eltűnt hozzátartozóikat. Magyar áldozatról ugyan nincs hír, azonban napokig nem sikerült kapcsolatba lépni több magyar hegymászóval, akik az Everesten táboroztak. Több külföldi hegymászó (köztük amerikaiak, kínaiak, indiaiak, egy észt és egy japán állampolgár) meghalt a földrengésben.

A katasztrófa súlyos anyagi károkat okozott: Rajiv Biswas, az IHS tanácsadó szolgálatának közgazdásza szerint Nepálnak akár 5 milliárd dollárjába is kerülhet a mentés és az újjáépítés. A pusztítás jelentősen visszaveti a himalájai ország gazdasági fejlődését: megrongálódott az autópályák és a közutak nagy része, és még nem lehet felmérni a vízerőművekben történt pusztítást.

Egy Katmanduban dolgozó amerikai orvosnő szerint a fővárostól 100 kilométerre északnyugatra fekvő Gorkha tartományban, amely a rengés epicentrumába esik, a házak 90 százaléka a földdel vált egyenlővé, és több százezren váltak hajléktalanná. Rebecca McAteer elmondása szerint a szegényebb falvakban (ahol főleg idősebb emberek és gyerekek élnek, mivel a fiatal lakosság nagy része elköltözött innen a munka reményében), a vályogházak pillanatok alatt dőltek le. A mentést nehezíti, hogy a katonai helikopterek méretük miatt itt nem tudnak biztonságosan leszállni, így segítség híján sokan a romok alatt lelik halálukat.

A csapásban egyébként turistalátványosságok is megsemmisültek, köztük négy UNESCO világörökségi helyszín is. Leomlott a híres, 19. században épült Dharahara torony, Bhaktapurban, az ország legjobb állapotban megőrzött ősi városában pedig a földrengés lerombolta a 16. századi Vatsala Durgát és sok más épületet is. Az anyagi károk enyhítése érdekében az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Ausztrália és Norvégia összesen több millió dollárnak megfelelő segélycsomagot, illetve pénzt ígért, több európai állam, illetve az Egyesült Arab Emirátusok, Malajzia és Japán pedig felajánlotta, hogy mentőcsapatokat küld a katasztrófa sújtotta területekre. Izrael egy 260 fős, orvosokból és ápolókból álló csoportot küld Nepálba, és 95 tonnányi humanitárius segélyt, illetve orvosi felszerelést.

Miközben a mentőcsapatok napokon át, végkimerülésig keresték és mentették a túlélőket, a helyiek közül többen szelfiket készítettek a romokkal. Egy nepáli diák azért érkezett Katmanduba, hogy segítsen a mentésben, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a lakosság egészen mással volt elfoglalva a Dharahara torony közelében. „Ez földrengés-turizmus… Sokkal jobban érdekli őket, hogy szelfiket készítsenek, mint hogy megértsék, hogy tragédia történt”– nyilatkozta Pawan Thapa. Hasonlóan ellentmondásos az ország turisztikai vonzereje is, ugyanis a polgárháború miatt összeomlott „hegymászóturizmus” helyét a burjánzó szexturizmus vette át az elmúlt években, és a pedofília ellen is csak 2002-ben hoztak törvényt Nepálban. A fővárosban, melyet nagyon súlyosan érintett a katasztrófa, több ezer szexmunkás tevékenykedik, különösen a Thamel vörös lámpás negyedben.

Olvasson tovább: