Kereső toggle

Germanofóbia Európában

Negyedik birodalom?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 Angela Merkel Hitler-bajusszal, horogkereszttel ellátott tankok inváziója Dél-Európa felé. Ehhez hasonló karikatúrák és ezekkel egybehangzó vélekedések egyre sűrűbben látnak napvilágot a Földközi-tenger menti EU-tagországokban Németország egyre növekvő gazdasági befolyása kapcsán. Mindeközben Görögország a második világháborúban elkövetett károkozásért követelt kártérítést Berlintől.

Alexisz Ciprasz miniszterelnök kormánya április 1-jén parlamenti bizottságot állított fel, hogy országa a nácik által okozott károk helyreállítása címén pénzt kaphasson Németországtól. Mindez nem áprilisi tréfa, hiszen ha nem érkezik segítség, Görögország a hónap végére az államcsőd szélére kerülhet. A bizottság feladata annak az igénybejelentésnek a kidolgozása, amely többek között a németek által Görögország központi bankjára kirótt úgynevezett megszállási kölcsön visszafizetését és az ellopott régészeti kincsek visszaszolgáltatását foglalja magában. Németország azonban visszautasítja a követelést, mondván, hogy 1960-ban már lerótta a tartozását, amikor is 60 millió eurónak megfelelő összegű nyugatnémet márkát fizetett a görögöknek.
Az újabb görög elvárás csak tovább mélyíti a két ország közötti szakadékot, amely a baloldali Sziriza párt januári győzelme után nyílt meg igazán. A Ciprasz vezette kabinet ugyanis felülírni igyekszik az előző kormány által megkötött egyezményt, amely alapján országa csak a munkabérek és nyugdíjak nagymértékű visszametszése árán jut segélyhez. A kormányfő vádja – miszerint a németek büntetik Görögországot – könnyen talál halló fülekre a helyi médiában. A karikatúrák a német vezetőket náci egyenruhában ábrázolják, köztük Wolfgang Schäuble gazdasági minisztert, aki szerint a görögök nem Brüsszel vagy Berlin miatt, hanem saját korábbi vezetőik hibája miatt kerültek a jelenlegi helyzetbe.
Ehhez hasonló rajzokat tartalmazó újságok azonban nem csak az Égei-tenger partján jelennek meg – állítja a Spiegel egyik összeállítása. Az elmúlt években a gazdasági válság által különösen sújtott Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Lengyelországban szintén rendre fel-felbukkantak. Ahol ugyanis évek óta tömegeket érint a munkanélküliség, ott könnyű felidézni a náci múltat, és mára a hitleri Harmadik Birodalom analógiájaként a „negyedik német birodalom” épülését vizionálják. Szerte Európában, de Amerikában is úgy vélekednek, hogy Németország az euróválság során minden más országnál nagyobb profithoz jutott azáltal, hogy a dél-európai országokat elnyomva rájuk erőltette gazdaságpolitikáját.
Gazdasági elemzők szerint azonban tévedés lenne azt gondolni, hogy Németország gazdasági ereje kizárólag az utóbbi évek krízisének köszönhető. A baloldali francia entellektüel, Emmanuel Todd szerint az újraegyesítéssel a korábban szovjet befolyás alatt álló Kelet-Európa nagy területe került Németország fennhatósága alá, amit Berlin saját gazdasági megerősödését szolgáló céljaira használt. Henrik Enderlein német közgazdász szerint azonban országa nem tudatosan törekedett jelenlegi szerepére. Úgy gondolja, hogy ezért – legalábbis részben – az Európai Központi Bank is felelős, hiszen az euró 1999-es bevezetésekor előnyhöz juttatta Németországot azzal, hogy az eurózónában 3-4 százalékban határozta meg a hitelkamatot. Ez a kamat a dél-európai országokban alacsonynak számított, ezért ott magasabb jövedelmeket és magasabb árakat eredményezett. Ezzel szemben Németországban a 3-4 százalék túlságosan magas volt, így értelemszerűen visszafogta az árakat és a béreket. Ezért az euró bevezetése, amitől sokan – köztük a francia elnök, Francois Mitterrand – Németország gazdasági gyengülését várták, annak megerősödéséhez vezetett.
A németek mára Európa legnagyobb hitelezői, és a hitelezőknek legtöbbször megvan az ötletük arra, hogy mit tegyenek az adósok ahhoz, hogy a pénzt majd vissza tudják fizetni. Az elképzelés, azaz a megszorítások bevezetése, nem egyezett a Földközi-tenger mentén fekvő országok elképzelésével. Ők ugyanis úgy gondolták, hogy a válság legyőzése a fogyasztás ösztönzésével előálló magasabb állami bevételekkel lehetséges, így számukra a takarékosság csupán külső kényszerrel történő megvonást jelent.
Az olasz szociáldemokrata Romano Prodi, az Európai Bizottság korábbi elnöke szerint Brüsszelben az elmúlt években egyetlen ország, mégpedig Németország határozta meg az irányt. Egyesek szerint Angela Merkel véleménye olyannyira meghatározó, hogy az EU-csúcstalálkozón elmondott beszédek után először mindenki az ő reakciójára kíváncsi. Bár nemzetállamban gondolkodik, Merkel is tisztában van vele, hogy Németország globális befolyása önmagában nem jelentős. A nagy befolyással rendelkező országok ugyanis, mint az USA vagy Kína, erős gazdasággal és nagy népességgel rendelkeznek. Ez utóbbi azonban Németországnál hiányzik, ezért van szükségük Európára. A cél egy versenyképes és gazdaságilag erős Európa, és mivel a legtöbb gazdasági kategóriában a németek a legjobbak, meg vannak győződve arról, hogy nekik kell diktálniuk.
 Hans Kundnani londoni kutató szerint Németország gazdasági szinten már hegemóniát gyakorol, azonban túlságosan magára koncentrál, és a saját képére igyekszik formálni a tagországokat. Szerinte ahhoz, hogy valóban irányító szerepet töltsön be, nagyvonalúbban kellene viszonyulnia a többi országhoz. Ezzel elkerülhető lenne az is, hogy az érintett országokban Németország náci múltját idézzék fel, ami – mivel gazdasági, és nem katonai hatalomra törekszik – minden alapot nélkülöz.

Olvasson tovább: