Kereső toggle

Bíróság elé állítják „a legnagyobb tigrist”

Hatalmi harcok Kínában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha valakiről elmondható, hogy belülről ismerte a világ legnépesebb országának biztonsági és igazságügyi apparátusát, akkor az alighanem maga a 72 éves Csou Jung-kang, akinek bűnlistáját április 3-án adták közre hivatalos vádiratban.

2007 és 2012 között Kína egyik leghatalmasabb és legrettegettebb embere volt, a Kínai Kommunista Párt akkoriban kilenctagú vezető csoportjában – a Politikai Bizottság állandó bizottságában – ő állt annak a testületnek az élén, amely felügyelte a rendőrséget, az egyéb belbiztonsági erőket, a belső kémelhárítást, valamint a bíróságokat és az ügyészséget is, vagyis személyes területe volt mind a korrupció, mind a belső ellenzék elleni küzdelem. Most éppen őt vádolják korrupcióval és más főbenjáró bűnökkel.
Bukása éppen ezért felér egy politikai földrengéssel: 35 éve először indul bírósági eljárás ilyen magas rangú pártvezető ellen. Utoljára az 1980-as évek elején, a „négyek bandájának” perében volt példa hasonlóra, amikor a kínai kommunistákat 1949-ben győzelemre vezető, 1976-ban elhunyt néhai Mao Ce-tung ultrabalos cinkosait vonták felelősségre, feltárva a „nagy kormányos” uralmának idején elkövetett bűnök jó részét.
Csou Jung két és fél éve az állampárt belső életének szokásos rutinja szerint, látszólag simán lezajló esedékes őrségváltás keretében vesztette el posztját. Ma már ez egészen másnak tűnik.
A 2012 végén megtartott 18. kongresszuson választották a megelőző tíz évben regnáló Hu Csin-tao főtitkár utódává Hszi Csin-pinget, akinek első dolga az volt, hogy minden korábbinál erőteljesebb új kampányt hirdetett a korrupció ellen. Mint fogalmazott, „a tigriseket és a legyeket” (azaz a nagyhatalmú és a kisebb korrupt bűnözőket) egyaránt „el kell kapni”. Aztán kiderült, hogy a legnagyobb fenevad nem más, mint Csou.
Hszi nyilván alaposan ismerte a volt biztonsági főnököt: éveken át társa (és vetélytársa) volt az állandó bizottságban. Köztudott, hogy amikor – még Hu Csin-tao elnöksége idején – Po Hszi-laj szecsuáni párttitkár a rossz emlékű maói tömegmozgalmakra hajazó „forradalmi daléneklési” kampánnyal, illetve harsány korrupcióellenes fellépéssel igyekezett utat vágni magának a párt legszűkebb vezetésébe, Csou volt ebben a legfőbb támasza. A volt biztonsági főnök (vesztére) még nem sokkal Po 2012 tavaszán bekövetkező bukása előtt is nyilvánosan méltatta a szecsuáni párttitkár sajátos kezdeményezéseit.
A tiencsini tárgyalás alighanem az utolsó felvonás lesz abban a hosszú eljárásban, amely előbb – ahogy az állampártban természetes – a KKP belső apparátusában, a központi fegyelmi bizottság fórumán zajlott. A volt biztonsági főnököt 2013 decemberében titokban vették őrizetbe, majd 2014 júliusában jelentették be, hogy vizsgálatot indított ellene a párttestület. Decemberben érkezett a hír, hogy kizárták a pártból, és ügyét bíróság elé utalják. Hszi Csin-pingnek a „hatalmas tigris” elejtéséhez a vezető testület mai tagjain kívül meg kellett nyernie a korábbi legfőbb vezetők, Csiang
Cö-min és Hu Csin-tao támogatását is. Ezalatt az új kezekbe kerülő biztonsági szervek fokozatosan felszámolták Csou Jung-kang hatalmi bázisait, amelyek a szecsuáni pártvezetés különböző lépcsőfokaitól a helyi és országos rendőri és biztonsági szerveken át, a hadsereg és a gazdasági pártelit különböző csoportjaiig és a velük szoros – nem egyszer rokoni, családi – kapcsolatban álló gazdasági vezetőkig terjedtek, de neves támogatókkal rendelkeztek a propagandaapparátusban, így a televízióban is.
A most közzétett vádak szerint Csou Jung-kang „posztjait arra használta fel, hogy mások javaira tegye rá a kezét, megkaparintsa mások tulajdonát és vagyonát, visszaélt a hatalmával, súlyosan megkárosította a közvagyont, veszélyeztette az állam és a nép érdekeit”. Mi több, „szándékosan államtitkokat szivárogtatott ki”, és tevékenysége „pusztító társadalmi következményekkel járt”. A külföldi sajtóban megjelent becslések szerint Csou és családjának tagjai – köztük fia, Csou Pin, aki maga is dúsgazdag üzletemberré vált – milliárd dolláros vagyonokat halmoztak fel a kőolajiparban és más szektorokban. De kinek a titkait árulhatta el – és kicsodának – a volt biztonsági főnök? Talán Hu Csin-taóról és Hszi Csin-pingről szivárogtattak ki kényes adatokat? Nem csoda, hogy a világsajtóban összeesküvési teóriák is felbukkantak, ezek szerint Csou (és Po Hszi-laj) korábban minden áron, akár gyilkossággal is meg akarták volna akadályozni, hogy Hszi Csin-ping kerekedjen felül a hatalmi harcban.
Ha ez nem is több spekulációnál, az tény, hogy 2012 decembere óta egyik letartóztatás követte a másikat a legmagasabb szférákban. A Le Monde pekingi tudósítója, Brice Pedroletti szerint hasonló sorozatra évtizedek óta nem volt példa Kínában, Hszi Csin-ping sokkal gyorsabban szilárdította meg pozícióját a párt élén, mint bármely elődje. És a tiencsini per még csak ezután következik, pontos időpontja még nem ismeretes. Akárcsak Csou védencének, Po Hszi-lajnak két éve lezajlott nyilvános (bár gondosan megválogatott közönség előtti) tárgyalása, ez is éles fényt vethet majd a rendszer belső működésére, a pártállam csúcsain kialakult és a rendszert belülről rágó korrupcióra, hatalmi harcra. Éppen ezért Hszi Csin-ping maga is kockázatot vállalt, amikor szabad utat adott a nyilvános felelősségre vonásnak. Ez azonban aligha jelenti az egypártrendszer lazítását.

Olvasson tovább: