Kereső toggle

Tüntetésből gyászmenet

Nyemcov: egy kényelmetlen ember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Február 27-e, péntek délután. Borisz Nyemcov az Echo Moszkvi stúdiójába sietett, hogy ott a két nap múlva esedékes ellenzéki tüntetésről beszélgessen Kszenyija Larina és Vitalij Dimarszkij riporterekkel. Nyemcov büszke volt rá, hogy hatalmas megmozdulásra számíthatnak, amit először Moszkva délkeleti részén, majd több nagy vidéki városban is megrendeznek. A vasárnapi tüntetésből végül gyászmenet lett. Borisz Nyemcové, aki 1991-ben nyizsegorodi kormányzóként tette le a névjegyét, majd volt felsőházi képviselő, miniszterelnök-helyettes, a 2008-as szakítás óta pedig Putyin egyik fő ellenlábasa.

A moszkvai „tavaszt”, más néven „krízisellenes menetet” maga Nyemcov vezette volna a tervek szerint. Az 56 éves politikus az egyik legnépszerűbb ellenzéki vezető volt az országban. Bár sokan úgy vélték, hogy az 1990-es évek óta nagyban politizáló Nyemcov már túlságosan beszennyeződött az új, fiatal nemzedékhez képest, valójában még mindig tömegeket tudott megmozdítani. Az ellenzéki médiumok egymásnak adták kézről kézre, mivel jelenléte egy beszélgetős műsorban alaposan megnövelte a nézők számát – bár az elemzések szerint nem feltétlenül a politizáló férfiak, inkább a hölgyek szavaztak a távkapcsolóval. Munkásságát külföldön is elismerték.
Nyemcov markánsan felvállalta a Putyin Ukrajna-politikáját ellenző oroszok vezetőjének szerepét. Az ukrán kormány személyes tanácsadójává vált, Petro Porosenko nem véletlenül beszélt úgy róla halála után, mint az Ukrajnát Oroszországgal összekötő kis hídról, amelyet a gyilkosok felrobbantottak. Nyemcov már 2013-ban hangosan kiállt Ukrajna mellett, többedmagával egy „Ukrajna, veled vagyunk” feliratú transzparenssel demonstrált a moszkvai ukrán nagykövetség előtt – míg el nem vitték a rendőrök. Nyemcov egyébként összeállított egy konkrét bizonyítékokat is tartalmazó jelentést arról, hogy orosz katonai erők igenis jelen vannak Donbassz térségében. A Dozsgy nevű független televízió szerint ezeket a bizonyítékokat a tüntetésen tárta volna a nyilvánosság elé. Bár a vasárnapra szervezett menetet lefújták, a független orosz média tovább nyomoz az ukrajnai orosz beavatkozás bizonyítékai után.

A Kreml árnyékában – gyanús halálesetek

2002. Vlagyimir Golovljov: a Liberális Oroszország mozgalom tagját kutyasétáltatás közben lőtték le.
2002. Szergej Jusenkov: a Liberális Oroszország másik képviselője. Golovjov ügyében nyomozott, de őt is lelőtték.
2003. Jurij Scsekocsikin: az ellenzéki Novaja Gazeta szerkesztőhelyettese ismeretlen, gyors lefolyású betegségben halt meg, miután egykori KGB-sekről írt leleplező cikket.
2004. Roman Csepov: Putyin egykori testőre, szintén ismeretlen betegség végzett vele.
2004. Paul Klebnyikov: az orosz–amerikai újságíró az orosz privatizációról cikkezett, mielőtt lelőtték.
2006. Anna Politkovszkaja: a Novaja Gazeta újságírónőjét saját háza liftjében lőtték le. A gyilkosságért tavaly ítélték el a Mahmudov fivéreket. (Politkovszkaja családja és kollégái nem hittek a bűnösségükben.)
2006. Alekszandr Litvinyenko: az FSZB Londonba dezertált ügynöke hangos Putyin-kritikus volt. Politkovszkaja halálával kapcsolatban nyomozott, amikor orosz ügynökök sugárzó polóniumizotóppal megmérgezték. Halála előtt egy videóban Putyint vádolta megöletésével.
2013. Borisz Berezovszkij: Putyin egykori támogatója, aki később ellene fordult, majd hatalmas vagyonával együtt Nagy-Britanniába menekült, hogy onnan próbáljon befolyást gyakorolni az orosz politikai életre. Volt felesége házában felakasztotta magát.

Ezzel kapcsolatos az ellenzéki politikus meggyilkolásának okáról terjedő feltételezések némelyike is – bár a tényleges okot egyelőre nem tudni, főleg ellenzéki körökben úgy vélik, hogy a Kreml adhatott megbízást likvidálására. Vlagyimir Putyin ugyanakkor, részvétét kifejezve, kijelentette, hogy a merénylet „minden jellemzőjében bérgyilkosság, és kizárólag provokatív jellegű volt”. Nyíltan senki sem mutogat az orosz elnökre – kivéve az ellenzéket. „Ez egy új szint, és akármennyire is szomorúan hangzik, várhatjuk a folytatást. Mert így működik Oroszország most” – nyilatkozta a The Washington Postnak az ellenzéki Vlagyimir Milov. Alekszej Navalnij, aki korrupcióellenes bloggerként vált híressé, arról írt blogjában, hogy meggyőződése szerint a kormány megrendelésére követték el a gyilkosságot a titkosszolgálat tagjai. Navalnij – aki közigazgatási elzárás alatt van – levélben búcsúzott Nyemcovtól, amelyben azt is kifejtette, hogy Oroszországban „szélsőséges terrorista kormánypárti csoportok szervezeti felépítése” zajlik.
Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő a BBC-nek nyilatkozva  „logikátlannak” és „elfogadhatatlannak” nevezte azt a feltételezést, hogy Putyin rendelhette meg Nyemcov megölését. A kormánypárti Izvesztyija pedig meg nem nevezett rendőrségi forrásra hivatkozva arról ír, hogy az ukrán titkosszolgálat ölette meg Nyemcovot csecsen bérgyilkosokkal, hogy destabilizálja Oroszországot.  
Kétségtelen, hogy számos orosz nem szerette Nyemcovot, aki ellenezte a sokak szemében szent ügynek számító háborút. „Ennyi felhajtás, miközben naponta gyerekek és öregek halnak meg Donyeckben – róluk ki emlékezik meg?” – írta egy orosz twitterező. Egy másik terjedőben lévő elmélet szerint Nyemcovot orosz ultranacionalisták ölhették meg, figyelmeztetésként Putyinnak, hogy ne hátráljon meg az ukrajnai konfliktusban – sőt olyan feltételezések is vannak, melyek szerint iszlamista szélsőségesek állnak a merénylet mögött, akiket az háborított fel, hogy Nyemcov – aki, bár keresztény vallású volt, soha nem titkolta zsidó származását – kemény szavakkal ítélte el a Charlie Hebdo magazin elleni januári támadást.

Egy kényelmetlen ember

Borisz Nyemcovot szomszédja, Szlava Rabinovics a legszínesebb, és Oroszország vezetésére leginkább alkalmas embernek írja le. Nyemcov lakása a közvetlen szomszédságában van, és elmondása szerint előfordult, hogy amikor őrizetbe vették egy-egy ellenzéki akció miatt, szabadulása után a legfrissebb hírekkel várta az ajtóban, de ő már mindennel képben volt. Kérdésére, hogy honnan ilyen tájékozott, amikor frissen szabadult a börtönből, mosolyogva mesélte: a börtönőrt sikerült meggyőznie arról, hogy mobiltelefonját és laptopját magával vihesse a zárkába. Sőt, utolsó nap, amikor szabadult, az őr bevitte dedikáltatni nemrég megjelent könyvének egy példányát az édesanyja nevére. Szlava Rabinovics szerint Nyemcovtól félt a hatalom, ezért kellett meghalnia. A volt parlamenti képviselőnek, befektetési szakembernek, Nyemcov barátjának a megemlékezéseit gyűjtöttük össze.  
Nyemcov lakása – az egyetlen ingatlana egyébként – le van pecsételve. Rabinovics beszámolója szerint már a gyilkosság éjszakáján házkutatást tartottak az áldozat lakásán, és lezárták azt. Elvitték az összes adathordozót – ez megtörtént már korábban is, és Nyemcov elmondása szerint soha többé nem látta viszont azokat a számítógépeket, amelyeket így magukhoz vettek a hatóságok. Rabinovics úgy fogalmazott, hogy egész éjszaka zajlott a házkutatás, és sok mindent elvittek a nyomozók. A hozzátartozók nem használhatják a hatóságilag lezárt lakást.
Szlava Rabinovics a gyilkosság éjszakáján éppen a helyszínelés időpontjában tért haza lakásába, és meglepetésére a merénylet helyszínétől néhány száz méterre tűzijáték zajlott. A hídon, amelyen Nyemcovot lelőtték, addigra dugó alakult ki, és csak hazaérve tudta meg annak okát.
Egy-két órán belül megjelentek a gyilkosság időpontjában készült felvételek a közeli térfigyelő kameráról, érdekes módon azonban pont maga az esemény nem látszik a felvételen, ugyanis kitakarja egy hókotró autó. A közvetlenül a Kreml falai alatt található terület az ország egyik legjobban védett térsége, ennek ellenére pontosan a merénylet ideje alatt szervizelték a térfigyelő kamerákat, egyetlen felvétel sem készült tehát arról.
Rabinovics azt a körülményt is gyanúsnak találja, hogy a merénylet pontosan azon az éjszakán történt, amikor Putyin aláírta a Különleges Műveleti Erők napjáról rendelkező törvényt, így február 27-e a Krím megszállásának emlékére a korábbi Fegyveres Erők Napjához hasonlóan a Különleges Erők Napja lett. Az áldozat szomszédja osztja azt a nézetet, amely szerint Borisz Nyemcov reális kihívója lehetett volna Putyinnak: ugyanis a jaroszlavli helyi törvényhozás képviselőjeként joga lett volna elindulni az általános választásokon a dumába való bekerülésért, és körzetében nagy népszerűségnek örvendett.
A gazdasági krízis közepén megtartandó elnökválasztáson reális alternatívát nyújthatott volna Putyinnal szemben – vélik támogatói.
A merénylet kapcsán tartott emlékmenetből ítélve elég sokan voltak: országszerte százezrek mozdultak meg. „A Kreml számára kényelmetlen lett volna, ha magasabb támogatottság mellett kell eltennie láb alól” – vélekedett Alfred Koh ellenzéki újságíró is.
A férfi felidézi egy korábbi beszélgetését Nyemcovval: „Borisz, nem gondolod, hogy ez veszélyes? Hogy megölhetnek?” „De gondolom, néha gondolom. De csak Putyin ölhet meg. Meg akar-e ölni? Nem tudom. Valószínűleg nem. Egyelőre…”
Nyemcov gyászszertartása a Szaharov Központban volt, ahol olyan tömeg jelent meg búcsúztatására, hogy az egész Szadovoje körgyűrűn állt a sor a Kurszki pályaudvarig. Rabinovics elmondta, hogy az újságírók stábjai mellett egy fotós elkülönülten fényképezte a tömeget. A moszkvai rendőrség szélsőségességekkel szembeni nyomozó egységének munkatársa, Alekszej Okopnij szemből és profilból örökítette meg a szertartáson részt vevőket. Eközben a megölt ellenzéki házától pár száz méterre kézigránátokkal és „Novorosszija” feliratokkal díszített zászlók alatt toborozták az önkénteseket a kelet-ukrajnai frontra, és gyűjtötték az adományokat a felkelők megsegítésére. (Igari Léna)

Olvasson tovább: