Kereső toggle

Obama Iránra bízta az Iszlám Állam legyőzését

Perzsa áttörés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok átengedte az Iszlám Állam elleni szárazföldi hadműveleteket Iránnak; és az áprilisra tervezett, Moszul elleni nagy offenzívát már az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka, Kasszem Szulejmani koordinálhatja - állítja a Euronews hírcsatorna. Az alku a teheráni atommegállapodás része lehet, ám komoly aggodalmakat váltott ki Szaúd-Arábiától a republikánus törvényhozókig. Közben dúl az utódlási harc Teheránban, ahol haldoklik Khamenei nagyajatollah.

A moszuli összeomlás (a nagyvárost 24 óra alatt vették be tavaly ősszel az Iszlám Állam fegyveresei) bebizonyította, hogy az iraki hadsereg önmagában nem képes hatékonyan fellépni a dzsihádista terrorállammal szemben, ezért szövetségesekre van szüksége. Nyugati irányból a kurdok, keletről pedig szunnita csapatok támogatják az iraki haderőt. A Tikrit (Szaddám Huszein szülővárosa) felszabadításáért folyó hadműveletekbe azonban síita fegyveresek is bekapcsolódtak. Ráadásul nem holmi civil gerillákról van szó, hanem alaposan kiképzett harcosokról, akik Iránból érkeztek. Nem véletlen, hogy azonnal fordulni látszik a hadiszerencse, miután a lapzártakor érkezett hírek szerint Tikrit egy részét már vissza is foglalták a dzsihádistáktól.
A felállás részben Kelet-Ukrajnára hasonlít: egy szomszédos ország (ott Oroszország,  itt Irán) a veszélybe került kisebbségek (oroszok/síiták) védelmében „önkénteseket” küld a frontvonalba, akiket fegyverrel is ellát. Mindkét konfliktusnak vannak történelmi előzményei: a második világháborúból, illetve az 1980–88 közötti iraki–iráni háborúból. És nem mellesleg mindkét konfliktus érinti Magyarországot is: Ukrajnában a kárpát-aljai magyar lakosság vált akaratlanul részévé egy súlyos, akár világháborúval is fenyegető szembenállásnak, míg a másik frontvonalon épp most készülünk hadba az Iszlám Állam ellen. Ha a parlament megszavazza a magyar kontingenst, akkor hamarosan Irán fegyvertársaivá válhatunk az Egyesült Államokhoz hasonlóan. Ha pedig Iránnak sikerül fordulatot elérnie az Iszlám Állammal szembeni harcban, akkor még nagyobb támogatást kaphat a Teheránnal tervezett nukleáris alku, hiszen a perzsa katonák pontosan azt a piszkos munkát végzik, amitől a Nyugat annyira ódzkodik. Ezért pedig jutalom jár – érvelhetnek Washingtonban és Brüsszelben egyaránt. Pontosan erre a csapdahelyzetre figyelmeztetett az amerikai Kongresszus előtt elmondott beszédében a múlt héten Benjamin Netanjahu, aki szerint „az ellenségünk ellensége” ebben az esetben „továbbra is az ellenségünk marad”.
A Kanadai Királyi Katonai Akadémia iráni származású professzora, Houchang Hassan-Yari szerint mintegy 30 ezer síita katona harcol Irakban, zömében az Iráni Forradalmi Gárda tagjai, de vannak közöttük a libanoni Hezbollah fegyveresei is. A szárazföldi hadműveleteket személyesen a Forradalmi Gárda parancsnoka, Kasszem Szulejmani tábornok vezeti. A kanadai professzor úgy véli, hogy nyilvánvaló az Egyesült Államok hallgatólagos jóváhagyása az iráni beavatkozáshoz, és „ha sikerrel jár Tikrit visszafoglalása, akkor Washington teljesen átengedheti az Iszlám Állammal szembeni harc vezetését Teheránnak” – állítja Hassan-Yari.
Az amerikai stratégiát azonban boríthatja az időközben Iránban felerősödött hatalmi harc. A héten megműtötték a 76 éves, prosztatarákban szenvedő Ali Khamenei nagyajatollahot, Irán legfelsőbb vezetőjét. Khamenei állapota súlyos, az áttétek miatt orvosai szerint legfeljebb két éve van hátra. Khamenei az iráni forradalom vezetőjének, Khomeini nagyajatollahnak a közvetlen teljhatalmú utódja, 1989. június 5-én választották meg. Olyan tekintéllyel és hatalommal rendelkezik, hogy jóváhagyása nélkül semmilyen átfogó egyezmény nem léphet életbe, különösen nem a tíz évre tervezett nukleáris megállapodás a nyugati nagyhatalmakkal.
Khameneinek azonban nincsen kijelölt utódja, így ma még nem tudni, ki lehet az iráni forradalmi állam sorrendben harmadik vezetője. A térségben különösen jól értesült Al-Monitor arab nyelvű hírportál szerint az utódlásra legjobb esélye Mahmúd Hasemi Sahrudinak van, akit szoros szálak fűznek a jelenlegi legfelsőbb vezetőhöz. Sahrudit nemrég nevezték ki az utódlásról formálisan döntő Szakértői Tanács ügyvezető elnökének. A Tanács azonban az Iszlám Forradalmi Gárda egyetértése nélkül nem választhat új vezetőt, ezért is fontos az a tény, hogy a Gárda támogatja Sahrudit. Az Al-Monitornak egy névtelenül nyilatkozó síita főpap azt mondta, hogy Sahrudit a biztonsági szervezetek is elfogadják, miután tíz évig volt az iráni legfelsőbb bíróság vezetője. Ellene szól viszont, hogy Irakban született iraki állampolgárként, továbbá nem elég karizmatikus, és nem rendelkezik megfelelő kommunikációs készséggel és kiállással ahhoz, hogy megfelelő utódja legyen Khameneinek. Az új vezetővel szembeni további elvárás, hogy nemzetközi szinten is elfogadható személy legyen.
Az Al-Monitornak nyilatkozó főpap úgy véli, hogy Khamenei halálát követően Khomeini ajatollah unokája, Hasszán Khomeini szerezhet magának támogatást Rafszandzsáni politikai környezetéből. Rafszandzsáni 1989-ben esélyes jelölt volt a Szakértői Tanács élére, azonban Mohammed Reza-Mahdavi kiütötte őt. Hasszán Khomeini nagyapja révén, de saját képzettsége folytán is komoly vallási tekintéllyel rendelkezik. A Forradalmi Gárda irányában rugalmasságot mutat, ezért elképzelhető, hogy mind a Gárda, mind a Szakértői Tanács támogatását megnyerheti.
Ha azonban nem sikerülne egyértelmű jelöltet találni, és hirtelen megüresedne a poszt, elképzelhető, hogy maga a Szakértői Tanács venné át alkotmányozó testületként Irán legfelsőbb irányítását. Bármilyen megoldás is születik, várható, hogy újra kell tárgyalni az alapvető megállapodásokat, ami indokolttá teszi Netanjahu felvetését is, miszerint a jelenleg körvonalazódó – szerinte elhibázott – alku helyett alternatívaként egy „jobb egyezményt” lehetne végigtárgyalni, amely megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását.

Olvasson tovább: