Kereső toggle

Obama és a média

Ki ismeri az elnököt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama elnöksége alatt a legrosszabb a Fehér Ház és a média kapcsolata az elmúlt fél évszázadban, derül ki a Columbia Journalism Review (CJR) kutatásából, amely az elnök eddigi összes sajtómegnyilatkozását vizsgálta. A CJR szerint azonban ebben nemcsak Obama, hanem a mindig nagy sztorikra vadászó média is hibás.

Barack Obama a megválasztása után nem sokkal azt ígérte, elő fogja segíteni a kormányzás átláthatóbbá tételét a nagyközönség számára, hogy „erősödjön a demokráciánk”. A Columbia Journalism Review által végzett kutatás szerint azonban ennek pontosan az ellenkezője valósult meg: úgy tűnik ugyanis, hogy a Fehér Ház el akarja rejteni a sajtó és a közvélemény elől a tetteit. Az újságírók sohasem láthatnak bele abba, pontosan hogyan születnek meg a döntések, és vajon a Fehér Házból vagy azon kívülről gyakorolnak-e befolyást az elnökre. John F. Kennedy gyakran tartott sajtókonferenciákat, Jimmy Carter együtt softballozott az újságírókkal, Clinton elnök pedig együtt vacsorázott az afroamerikai riporterekkel – emlékeztet a tanulmány. Ezzel szemben Obama elnök tavaly csak ötször tartott sajtókonferenciát, és a riportereknek ezen kívül 44-szer volt lehetőségük arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, melyeknek a többségére homályos válaszokat kaptak.
Az egyik ilyen esetre az után került sor, hogy az időközi választásokon vesztett a Demokrata Párt, és a republikánusok kerültek többségbe a Kongresszusban. Az újságírók egy órán át sikertelenül faggatták az elnököt arról, vajon hibásnak tartja-e magát a választási eredményért, és milyen változtatásokat lát szükségesnek saját politikájában. Valódi önkritika helyett azonban Obama úgy reagált: „Engem választott meg mindenki, nem csak egy bizonyos állam vagy egy bizonyos körzet. Azt szeretnék, ha véget vetnék ezeknek a megosztottságoknak, és áttörném a patthelyzetet.”
A Fehér Ház és a sajtó viszonya mindig is feszült volt, azonban a mostani kormányzat tudatosan is megkerüli az újságírókat azzal, hogy saját, heti rendszerességű videóriportokat tesz fel a Fehér Ház honlapjára, vagyis közvetlenül igyekeznek eljuttatni üzenetüket a közvéleményhez. A kialakult helyzetért azonban a CJR a sajtót is hibásnak tartja, mivel a média nem a hosszú távon fontos kérdésekkel foglalkozik, hanem az adott napi nagy sztorikra vadászik, amikre az olvasók biztosan rá fognak kattintani. Nem információt keresnek, hanem reakciót, ráadásul a riporterek önhibájukon kívül pont a legfontosabb küldetésüket nem tudják teljesíteni, hiszen nem tudják megmagyarázni, miért teszi azt az elnök, amit tesz.
Ezt erősítette meg a New York Times tudósítója, Peter Baker is, aki szerint „azok az emberek ismerik legkevésbé az elnököt, akik tudósítanak róla. Az emberek mindig azt kérdezik tőlem: Milyen ember? Mintha tudnám!” Egyébként a közösségi hálónak is nagy szerepe van abban, hogy a sajtó hagyományos módszerei háttérbe szorultak. Ma már a riporterek bármit azonnal meg tudnak osztani az olvasókkal a Twitteren, ami a Fehér Házban történik, viszont Ann Compton, az ABC korábbi tudósítója szerint „nem egészséges” az, hogy az újságírók a kulcsszavakat keresik, amiket rövid üzenetekben közzé tudnak tenni. „Nem tájékoztatják az amerikai népet. A figyelmünk lecsökkent 140 karakterre” – tette hozzá Compton.
Mindezek ellenére a Fehér Házi Tudósítók Egyesületének elnöke szerint még mindig van értelme annak, hogy a sajtó napi kapcsolatban áll az elnökkel, akkor is, ha csak homályos válaszokat kapnak, ráadásul a Házon belül is korlátozott a mozgásterük, hiszen meg van határozva, hová mehetnek be újságírók, és hová nem. Mindenesetre Christi Parsons azt pozitívumnak látja, hogy legalább megakadályozhatják a jelenlétükkel, hogy fontos ügyekben titkolózzon a kormány, például az elnök egészségével kapcsolatban.

Olvasson tovább: