Kereső toggle

Obama „bosszút hirdetett” az új izraeli kormány ellen?

Máris darálóban Netanjahu

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Arra lehetett számítani, hogy Barack Obama nem fogadja lelkesen Benjamin Netanjahu újraválasztását, ám az amerikai elnök ingerült reakciói mögött stratégiai cél is húzódhat - állítja az Israel Today című online híroldal. Az izraeli miniszterelnöknek a választási kampány finisében tett vitatott kijelentései jó ürügyet adhatnak a Fehér Ház számára, hogy eltereljék a figyelmet az Iránnal készülő paktumról és az Obama kormányzat kudarcot kudarcra halmozó közel-keleti politikájáról. Vannak, akik máris az új Netanjahu-komány válságáról beszélnek, ám a jelek nem ezt mutatják.

Obama nem igyekszik bagatellizálni a Netanjahuval fenálló vitáját: „a nézetkülönbségeinkről nem mondhatjuk azt, hogy hagyjuk inkább, fogjuk meg egymás kezét és kezdjük énekelni a Kumbayat – mondta az elnök. Mire Danny Ajalon Izrael volt washingtoni nagykövete kijelentette, az ilyen kommentárok „gyerekesek, és nem méltók egy nagyhatalom vezetőjéhez.” Ajalon szerint Obama „személyes bosszút akar állni”, meg sem várja, hogy megalakuljon az új kormány, és ezzel – a volt nagykövet szerint – „kárt okoz az Egyesült Államoknak, és tovább destabilizálja a Közel-Keletet”. Az amerikai elnök – akinek szembe kell néznie azzal, hogy Netanjahu politikai értelemben „túlélheti” őt – ugyanis kilátásba helyezte, hogy felül kívánja vizsgálni az Egyesült Államok által az ENSZ Biztonsági Tanácsában Izraelnek adott támogatást. Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy a jövőben nem garantált az amerikai vétó az Izrael elleni BT-kezdeményezések szavazásánál. Bírálta Obamát John McCain szenátor is, aki szerint az elnöknek le kellene csillapítani „heves vérmérsékletét” (mondjuk, ez meglehetősen viccesen hangzik pont a híresen indulatos McCaintől).

A személyeskedő beszólásoktól eltekintve az amerikai reakciók stratégiai célt is szolgálhatnak. Úgy tűnik, Obama egyre inkább magára marad az iráni atommegállapodás ügyében. Egy volt izraeli miniszter, Juval Steinitz külügyi szakértőkkel közösen Európába utazott, hogy megállapodás ellen lobbizzanak, és felhívják a figyelmet az amerikai engedmények veszélyeire.

Ez az izraeli aktivitás láthatóan irritálja az amerikai kormányzatot, és aligha véletlen, hogy éppen ezekben a napokban került elő a Wall Street Journalban (WSJ) a kémvád, miszerint Izrael igyekezett információkat szerezni a zárt ajtók mögött zajló atomtárgyalásokról. A lap szerint a jeruzsálemi kormány azért akart információhoz jutni a témában, hogy ezáltal megakadályozzon egy esetleges egyezséget az iráni nukleáris programról. Izrael cáfolt: nem kémkedik sem az Egyesült Államok, sem más szövetségesei után, a tévhírrel alá akarják ásni a két ország jó kapcsolatát – közölte egy izraeli kormánytisztviselő a BBC-vel.

A kémváddal a washingtoni kormányzat a republikánusokat is igyekezett kellemetlen helyzetbe hozni, különösen John Boehner képviselőházi elnököt, akinek a meghívására Netanjahu a választások előtt beszédet mondott a kongresszus két háza előtt. Boehner elismerte, hogy „megdöbbentette” a WSJ-ben megjelent információ, mert nem volt tudomása arról, hogy kongresszusi képviselők közvetlenül tájékoztatást adtak volna a tárgyalásokról izraeliek számára.

Kapóra jött Obamának az a választási ígéret is, amit Netanjahu a kampány utolsó előtti napján tett, miszerint „nem szerepel a naptárában egy palesztin állam megalakulása”. Az amerikai elnök szerint „így nehéz lesz elérni a békemegállapodást” Izrael és a palesztinok között. Persze, ez a kampányígéret előtt sem tűnt könnyebbnek Netanjahutól függetlenül, ám most Obama indokolhatja a megállapodás elmaradását. „Fontos megérteni azt, hogy nem az számít, én miben hiszek, hanem az, amiben a palesztinok, a tárgyalófelek, és az izraeli nép hisz, hogy lehetséges. Ez a legfontosabb kérdés” – mondta.

Közben a kormányalakításra készülő Netanjahu is finomított álláspontján. Egyrészt bocsánatot kért azoktól az izraeli araboktól, akik számára sértő volt, hogy a választás napján a „tömeges arab részvétellel” igyekezte szavazásra bírni saját támogatóit. Ugyanígy a palesztin állammal kapcsolatban sem zárta ki a megegyezést. A gyors irányváltások miatt érték is vádak a miniszterelnököt, hogy megtévesztette a választókat, ám Netanjahu arra hivatkozott, hogy egy dolog a kampány, amikor pártját képviseli, és más a kormányzás, amikor pedig a társadalom egésze nevében kell megszólalnia.

Nem reális ugyanakkor az a feltételezés, hogy a külpolitikai viták miatt az új Netanjahu-kormány eleve kudarcra lenne ítélve. Önmagában is aggasztó az, ha egy demokratikus választási eredményt külföldről próbálnak meg előbb befolyásolni, majd pedig a nem kívánt döntést bírálni. Ráadásul a lapzártánkkor formálódó koalíció éppenséggel erősebb és egységesebb lehet, mint az előző kabinet. Netanjahunak ugyanis a megerősödött támogatottsága birtokában nem kell kompromisszumot kötni olyan balközép politikusokkal, akik számára sokszor fontosabb volt a nemzetközi közvéleménynek való megfelelés.

Olvasson tovább: