Kereső toggle

Egyre forróbbá válik a talaj a görög kormányfő talpa alatt

Reformok nélkül nincs több pénz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újra válsággóccá válhat Görögország nemcsak az eurózóna, de egész Európa számára is. Ahogy közeledik április 9-e, amikor is az országnak vissza kellene fizetnie a szabad piacról rövid távra felvett kölcsöneit,  egyre forróbbá válik a talaj Alekszisz Ciprasz és társai lába alatt. A németek nem engednek a negyvennyolcból, reformok nélkül nincs további segítség, és ezen a görög kormányfő németországi villámlátogatása sem változtatott.

Az utóbbi hetekben az egyébként sem felhőtlen görög-német viszony még inkább feszültté vált, a sajtóban egyre durvább hangnemben kritizálták egymást a felek. Ezért is lehet, hogy Alekszisz Ciprasz hét eleji németországi látogatása inkább imázsépítésre volt jó, mint a megállapodásra – a tárgyalások előre láthatóan még több hétig folynak majd arról a 7,2 milliárd euróról, amit az IMF, az Európai Központi Bank és Németország csak bizonyos reformok árán hajlandó felszabadítani a lehívásra.
Merkel kancellár katonai díszsorfallal fogadta görög kollégáját, akivel mindketten odafigyeltek, hogy a sajtó fényképein rengeteg mosoly és meleg gesztus jelenhessen meg. A zárt ajtók mögött folyó tárgyalásra Ciprasz több napra elegendő témát hozott magával; a reformígéretek mellett többek között a nemrégiben kirobbant Siemens vesztegetési ügyről, illetve a náci Németországnak nyújtott görög kölcsön visszafizetéséről is szó esett – amire természetesen a németek nem hajlandóak.
Ugyancsak napirendre került Ciprasz március 15-ei kétségbeesett levele, amit nemcsak Angela Merkelnek juttattak el – bár neki volt címezve –, hanem Jean-Claude Junckernek, az unió elnökének, François Hollande francia miniszterelnöknek és több más európai vezetőnek is. A levél hangsúlyozza, hogy ha nem kapnak valamennyi engedményt, humanitárius katasztrófára kerülhet sor, ugyanis a szinte kilátástalan likviditási helyzetben arról kell dönteniük, hogy a nyugdíjakat és közalkalmazotti béreket fizetik-e ki, vagy a kölcsöneiket fizetik-e vissza. A levél kézhezvétele után válságmegbeszélésre került sor Brüsszelben, ahol ugyan meghallgatták Ciprasz álláspontját a résztvevők, ám igazi megállapodás nem született.
Ciprasz helyzete nem irigylésre méltó. A korábban felvett rövid távú hitelek, amelyeket állami diszkont kincstárjegyekben kapott a görög állam, nagy részben visszafizetendővé válnak április 9-ig, és a korábban már kért újabb kincstárjegy-kibocsátásra az Európai Központi Bank nem adott lehetőséget Görögországnak. Ezzel valódi likviditási törés jöhet létre, amennyiben nem férnek hozzá a segélycsomag következő részéhez, azaz 7,2 milliárd euróhoz. Ehhez viszont a görög kormányfőnek valódi reformokat kellene végrehajtania, amit beiktatásakor bölcsen nem kötött szoros határidőkhöz. Most azonban szorul a hurok, valamit fel kell mutatni a továbblépéshez.
Az intézkedések viszont otthon megtörhetik a fiatal politikus és kormánya népszerűségét. A feltételek alapján ugyanis szinte csak olyan intézkedéseket fogadnak el az uniós vezetők, amelyeket a „megvetett elődkormány” indított el: folytatni kell majd például az igen népszerűtlen privatizációt, amit Ciprasz állított le. Lehet, hogy eltörölhetik az ingatlanadót, ám helyette be kell vezetni a vagyonadót a kiemelkedő vagyonnal rendelkezők számára. Az adócsalóknak meghirdetett amnesztiát is szigorítani kell, hogy tervezettnél magasabb legyen az adóbevétel, és legalább 600 millió eurót kell begyűjteni olyan vállalatoktól, amelyek eddig teljes illegalitásban, abszolút adómentesen működtek. A görögök nem nagyon vágynak a 67 évre kitolt nyugdíjkorhatárra sem, és az országban kialakult kereskedelmi monopóliumok ellen az OECD-vel közösen kidolgozandó program is a Sziriza ellen fordíthat eddigi befolyásos támogatókat.

Orosz kártya

Április 9-e igen közel van, és hamar elrepül majd az idő idén június végéig is, amikor Görögország számára letelik a segélycsomag meghosszabbításának ideje is, és újabb források után kell nézniük az államcsőd elkerülésére. Ennek elősegítésére a görög vezetők egyre gyakrabban látogatnak el Oroszországba, ami miatt az unió képviselői már ráncolják a homlokukat. Ciprasz májusra egyeztetett időpontot Vlagyimir Putyinnal, de a találkozók már februárban elkezdődtek, amikor Nikosz Kociasz külügyminisztert meleg fogadtatásban részesítették Moszkvában. A heti események tükrében egyre inkább úgy tűnik, hogy az uniós kényszerpálya még egy kínai vagy orosz hitelt is vonzóbbá tesz a görögök számára, mint az új EKB-segélycsomagot, főleg ha a segítség olcsó gáz, orosz beruházás és nagyobb turistaforgalom formájában jelentkezik majd. A baloldali Sziriza egyébként sem áll távol Oroszországtól, és már az új kormány megalakulásakor egyértelmű volt, hogy az „orosz kártya” nem lesz elhanyagolható az unióval folytatott tárgyalások során. A társadalom kétharmada is egyértelműen az oroszokat részesíti előnyben a megszorításokkal egyenlővé vált Nyugattal szemben. Ha a krízishelyzet tovább eszkalálódik, és Görögországnak esetleg távoznia kell az eurózónából, igen nagy esély van arra, hogy a történelmi összekötő szálak még szorosabbra fűződnek Oroszországgal.

Olvasson tovább: