Kereső toggle

Dzsihádisták Európa küszöbén

„Líbiában mindenkinek fegyvere van”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Líbia teljes olajkitermelése leállhat, miután az Iszlám Állam fegyveresei rendszeresen olajlétesítményeket támadnak. A múlt héten a Gáni olajmezőre csaptak le, aminek során kilenc külföldi munkást is foglyul ejtettek. A dzsihádista csoport hasznot húz abból, hogy Moamer Kadhafi diktátor eltávolítása óta elharapódzott a káosz és a törvénytelenség az országban. Jelenleg két rivális kormány folytat ádáz küzdelmet a hatalomért. Mindeközben Európa egyelőre tétlenül nézi, hogy déli szomszédságukban már megvetették lábukat az iszlamisták, és nem titkolt céljuk, hogy onnan támadjanak.

„Líbiában mindenkinek fegyvere van” – erről számoltak be afrikai menekültek az olaszországi Lampedusa szigetén a The Telegraph című brit lap tudósítójának. Egy 20 éves szenegáli férfi például három hónapon át próbálta a fegyvereseket kicselezni. Azok ugyanis lelőtték volna, ha nem dolgozik vagy fizet nekik. A férfi szerint szórakozásból öltek. Egy eritreai menekült szintén megerősítette, hogy mindenki fel van fegyverkezve. Őt és társait megverték, és a fejükhöz pisztolyt szegezve fenyegették őket útközben – elmondása szerint főleg a keresztények vannak veszélyben. És ezek a menekültek nem is az Iszlám Állam harcosainak kezei közé kerültek.
A beszámolók is azt támasztják alá, hogy Líbia sem az a sikertörténet lett, amire a Nyugat számított. Négy évvel ezelőtt a nemzetközi közösség még lelkesen támogatta a Moamer Kadhafi rendszere ellen kitört felkelést. 2011 októberében Kadhafi meghalt, a Nyugat pedig hátradőlhetett, hogy eredményes volt az „enyhe”, csupán légicsapásokra korlátozódó beavatkozásuk. Líbia azonban nem a békés demokratizálódás felé vette az irányt. A káosz és a törvénytelenség uralkodott el, aminek eredményeképpen az ország most sokkal nagyobb veszélyforrássá vált, mint Kadhafi uralmának legsötétebb időszaka alatt volt.   
Azok a milíciák, amelyek összefogtak az 1969 óta hatalmon lévő diktátor ellen, most egymás esküdt ellenségei, ezért nem hajlandóak a fegyverekről lemondani. Nem enyhítettek a feszültségen az országban tartott választások sem, sőt, jelenleg két rivális kormánnyal rendelkezik Líbia. Az egyik, amelyet a Nyugat is elismer, 2013 nyarán nyerte meg a szavazást. Ez a világinak tartott kabinet azonban az elmúlt másfél évet száműzetésben töltötte az ország keleti részén fekvő Tobruk városában. A mérsékelt és keményvonalas iszlamisták koalíciójából álló Líbiai Hajnal nevű mozgalom ugyanis elűzte őket a fővárosból, Tripoliból. Mindkét oldalhoz helyi milíciák is csatlakoztak.
A szekuláris kormány azzal vádolja az iszlamistákat, hogy az al-Kaida támogatói, a Líbiai Hajnal pedig Kadhafi korrupt híveiként emlegeti a rivális tábort. A két fél valójában már polgárháborút vív, igaz, még nem a legkiterjedtebb módon. De így is a helyi lakosság issza meg a levét a konfliktusnak. Tripoliban a legnagyobb repülőteret lebombázták, így csak autóúton lehet az országba bejutni, illetve onnan kijutni. Mivel a fővárosban nincs olyan Zöld Zóna, mint Bagdadban, a merényletek, emberrablások és fegyveres támadások gyakorisága miatt a nyugati diplomaták nagy része már elhagyta Líbiát.
Nem meglepő, hogy a kaotikus állapotok miatt az Iszlám Állam is szemet vetett a térségre, amely Európa közelsége miatt is stratégiai fontosságú a számukra. Az is megkönnyítette a dolgukat, hogy sok fegyverest toboroztak innen az iraki és szíriai harcokhoz. A dzsihádista csoporttól Abu Nabil al Anbari, iraki veterán tavaly szeptemberben Líbiába érkezett. Fél év múlva a keleti tengerparti városban, Dernában már fel is állította mini kalifátusát, ahol a szíriai Rakkához hasonlóan zajlik az élet. Az utcákon nyilvános korbácsolások, kivégzések láthatók, a nőknek a szigorú muszlim viselet a kötelező, az iskolákban pedig nem lehet semmi olyat tanítani, ami az iszlámon kívüli történelemmel kapcsolatos.
Az Iszlám Állam fegyveresei más városokba is befészkelték magukat. Ezt bizonyítja, hogy idén a legnagyobb szabású terrorcselekmények mind az ő számlájukra írhatóak. Januárban egy luxusszállodában robbantottak a fegyvereseik Tripoliban, ahol külföldiek is életüket vesztették. Egy, a múlt hónapban nyilvánosságra került videón 21 egyiptomi kopt keresztényt fejeznek le. Februárban egy legalább 40 halálos áldozattal járó öngyilkos merényletet is elkövettek egy keleti városban, al-Kubbában. A dzsihádisták az olajmezőket is célba vették az utóbbi hetekben. Több létesítményt elfoglaltak, állítólag az ország nyugati részén, illetve a Szirte közelében fekvő olajmezőket már megkaparintották. Legutóbb a Gáni létesítmény ellen indítottak támadást, amelynek során nyolc őrt lefejeztek, kilenc külföldi – köztük egy osztrák és egy cseh  – munkást pedig elraboltak. A fenyegetésük olyan mértékeket ölt már, hogy akár az egész országban leállhat az olajkitermelés.
Míg 2011-ben a civilek védelmére hivatkozva Barack Obama és a nyugati vezetők a NATO harci gépeinek bevetése mellett döntöttek Líbiában, a most zajló folyamatot tétlenül nézik. Szakértők nem tartják valószínűnek, hogy komolyabb beavatkozásra sor kerülne, mert az szerintük költséges, nehezen megszervezhető és kivitelezhető lenne, és tovább mélyítheti a megosztottságot az országban. A világ vezetői feltehetőleg az eddig sikertelennek bizonyult diplomáciai megoldás keresését fogják folytatni. Washington egyelőre nem tervezi az Iszlám Állam elleni fellépést sem az észak-afrikai országban, annak ellenére, hogy a kopt keresztények lefejezését követően Líbia, Egyiptom, Olaszország és Franciaország is valamiféle külföldi beavatkozást sürgetett. Úgy vélik, a dzsihádista csoport terjeszkedését csak külső erő segítségével lehetne megállítani.
A kelet-líbiai szekuláris erők viszont kettős mércének látják a Nyugat tétlenségét. A Bengázi Egyetem egyik professzora például arra hivatkozik, hogy „miközben Irakban és Szíriában harcolnak az Iszlám Állam ellen, addig Líbiában szemet hunynak a bűncselekményei fölött, és támogatják a politikai iszlámot, amelyre az Iszlám Állam is alapult”. Európának azzal is számolnia kell, hogy már a lehető legközelebbről, a küszöbről fenyegeti az a csoport, amely leplezetlenül beszél Róma meghódításáról. A dzsihádisták könnyedén kihasználhatják azt az afrikai menekültáradatot, amely Európában próbál menedéket találni az erőszak elől. Félő, hogy a fegyveresek magukat menekülteknek álcázva átjutnak a kontinensre, hogy véres merényleteket hajtsanak végre.

Olvasson tovább: