Kereső toggle

Furcsa fegyverszünet

A harcok folytatódtak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánkkor már nem lehet tagadni, hogy elveszett Debalceve városa, amely az ukrán erők előretolt bástyájaként fontos szerepet játszott a donyecki és luganszki szakadár területek között. A kérdés csak az, hogy a városban lévő ukrán katonák közül hányat sikerült kimenekíteni, illetve hányan vesztették életüket a harcban, vagy kerültek túszként a szakadárok kezébe. A vereségnek nagy ára lehet: ha az ukrajnai nacionalisták Porosenko elnököt teszik felelőssé, megrendülhet az ország érzékeny politikai stabilitása, ami az európai hitelek elapadásához vezethet.

A kedden még „haderő átcsoportosításnak” nevezett eseményekről szerdára már beismerte az ukrán hadvezetés, hogy valójában visszavonulás. Petro Porosenko állítása szerint a térségben lévő közel 8000 katona 80 százalékát reggelre már tüzérségi fedezet segítségével visszavonták a területről. Az utolsó ukrán ellenőrzési pont jelenleg Luhanszkojéban található. Innen kezdve egészen Debalcevéig már a szakadárok ellenőrzése alatt áll az autóút, és oroszbarát források szerint az út mellett fekvő Lohvinove nevű falu is. A donyecki és luganszki „népköztársaságok” a tűzszüneti megállapodás ellenére 25 harckocsit, 35 páncélozott harcjárművet, 40 ágyút és 12 rakéta-sorozatvető üteget vontak be a napokban a küzdelembe, és minden erejüket Debalcevére összpontosították, így valójában csak idő kérdése volt, hogy az ukránok mikor adják fel a területet, amely egyben az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontja.

Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter szerint a szeparatisták több mint 100 alkalommal sértették meg a tűzszünetet annak életbe lépése óta. Amikor Joe Biden alelnök felrótta ezt Moszkvának, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt a rejtélyes választ adta, hogy a szeparatisták nem sérthették meg a tűzszünetet, mivel a kérdéses területek a megállapodás megszületésekor már az ő ellenőrzésük alatt álltak. A Kreml egyébként azt is változatlanul tagadja, hogy haditechnikával támogatná a Moszkva-barát erőket. A jelek szerint azonban nagy számú csecsen harcos is harcol a népköztársaságok csapataiban, mivel kedden az oroszoknál nem épp bevett „Allah akbár!” kiáltással foglalták el a debalcevei rendőrkapitányság épületét.

Vlagyimir Putyin több nyilatkozatában a kijevi vezetés józan eszére és humanizmusára apellált, kifejezve, hogy reméli, nem gátolják meg a térségben harcoló ukrán katonákat a fegyver letételében. Egy Debalcevében szolgáló ukrán orvos arról tájékoztatta telefonon a Guardian brit lapot, hogy 12 órás műszakja lejártával nem engedték távozni, sőt, a sebesültek és halottak elszállítását is megakadályozták a szeparatisták. Így gyakorlatilag sok más társával együtt csapdába került az ostromlott területen.

A történtekre reagálva Stephen Harper kanadai miniszterelnök egy sor új szankció bevezetését kezdeményezte Oroszország ellen. Harper 37 orosz illetve ukrán állampolgárt sújtana beutazási tilalommal, 17 személy ellen pedig gazdasági szankciókat léptetne életbe, a Mariupol melletti hadi cselekményekben való érintettség miatt. „Kanada állásfoglalása továbbra is nyilvánvaló” – szögezte le nyilatkozatában a miniszterelnök. „Elismerjük Ukrajna szuverenitását és integritását, és az illegális orosz megszállást nem fogjuk elismerni az ország egyetlen részén sem.”

Az EU 19 személyt szankcionálna beutazási tilalommal, köztük két orosz védelmi miniszterhelyettest, illetve Joszif Kobzon közismert orosz énekest és parlamenti képviselőt is. Kobzon az ősz folyamán turnézott Donyeck területén, hogy dalaival is lelkesítse az oroszpárti szeparatistákat. Ezenkívül 9 szervezetet – köztük a hírhedt „Halál Sereget”, illetve a Kozák Nemzeti Gárdát – is szankciókkal sújtanák, amelyek hétfőn lépnek majd életbe. Az orosz külügyminiszter már előre törvénytelennek nyilvánította az intézkedéseket, amelyeket „a minszki megállapodás fényében különösen abszurdnak” nevezett.

Petro Porosenko ukrán elnök szerdai nyilatkozatában azt vetítette előre, hogy Ukrajna, az EU és az Egyesült Államok végre egységes szankciópolitikát fog életbe léptetni Oroszország ellen.

Hétköznapok

Lviv és a frontvonal között a távolság több, mint kétszáz kilométer. Ez a táv biztonságos: rakéta-becsapódások nincsenek, diverzáns akcióktól sem kell tartani, mint a harkiviaknak. De a háború hatását a város lakói is érzik: van, akinek hozzátartozója harcol az ukrán hadseregben, van, aki mindennap attól fél, hogy megkapja a behívót, és van, aki önkéntesként vesz részt a keleti területeken élők megsegítésében. A Sahtar Donyeck–Bayern München mérkőzés is ehhez mérten feszült hangulatban kezdődött, hiszen a szurkolók nem tudtak felszabadultan drukkolni csapatuknak, amelynek a stadionját nemrég lőtték szét.
Nincs az életnek olyan területe ma Ukrajnában, ahol a keleti területeken zajló háború ne hagyott volna nyomot. Mindenki a bőrén érzi a nehézségeket: ki a hrivnya mélyrepülése miatt a hitele törlesztőrészletének a megemelkedését, ki a rezsiköltségek drasztikus növekedését. A gazdaság visszaesésével az életszínvonal is jelentősen romlott: a nagyvárosokban a központi fűtés szintjét takarékosságra hivatkozva több fokkal lejjebb vették, az üzletek és vendéglátóhelyek forgalma visszaesett. A csődtől az ukrán költségvetést az EU és az IMF által nyújtott hitelek mentették meg, amelyekre csak addig számíthat az ország, amíg politikailag stabil.
A debalcevei katlanban rekedt hadsereg 6-8000 katonájának sorsa azonban olyan hangokat erősít az ukrán nacionalisták között, amelyek a mostani vezetés inkompetenciájára mutatnak rá: a nyári ilovajszki vereséget még nagy nehezen megbocsátották Porosenkónak mint főparancsnoknak. Ha azonban Debalcevében hasonló méretű vereséget szenved a hadsereg, nem biztos, hogy az önkéntes alakulatokban harcoló radikálisok megbocsátják az ország és a hadsereg vezetőinek a katonák százainak halálát és a haditechnika elvesztését.
Mindemellett a Pjotr és Mazepa (petrimazepa) blog szerzője rámutat, hogy még nem vezették be az országban a hadiállapotot, amely jegyrendszert és általános szegénységet jelenthet, kötelező kényszermunkát bárki számára, és besorozást az általános hadkötelezettség miatt – szemben a jelenlegi helyzettel, amikor sokak számára egyelőre pusztán a rezsiköltségek nőttek.
Ugyanakkor Donyeckben, Luhanszkban és a harcok által érintett városok némelyikében éheznek az emberek, és a polgármesterek, civil aktivisták igyekeznek mindenhol megoldani, hogy legyen legalább naponta egyszer kenyérosztás. Egy donyecki óvónő elmondása szerint korábban a szülők néha egy-egy cukorkát, édességet dugtak az óvódába érkező gyerekek zsebébe – most a szükség olyan mértékű lett, hogy a kidobott uborkahéjat viszik be a gyerekek, hogy megmossák és megehessék.
A Luhanszk megyei Hrassutvate település is keményen megszenvedte a tüzérségi támadásokat. Lakói már tíz hónapja élnek víz, villany és gáz nélkül, és a faluban nincs olyan ház, amely meg ne rongálódott volna. Anatolij Karpenko lelkész a „Bárka” nevű civil szervezetével segíti az ottélőket, többek között a háború miatt elárvult gyerekeket. A civilizáció áldásainak hiánya mellett az élelem beszerzése a legnagyobb kihívás, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek a legkisebb zajtól is megijednek, erősebb hangoktól sírnak, és azonnal búvóhelyet keresnek. Ők már soha nem felejtik el, milyen háborúban élni. (Igari Léna)

Olvasson tovább: