Kereső toggle

Felrázó beszédre készül Netanjahu Washingtonban

Ez 2015 legnagyobb  tétje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Benjamin Netanjahu annak ellenére vállalja a jövő hétre tervezett beszédét a washingtoni képviselőház együttes ülésén, hogy tisztában van vele, ezzel „minden eddig megmaradt hidat feléget a Fehér Ház felé” - írja az The Atlantic magazin. Az amerikai lap szerint az izraeli miniszterelnök tisztában van a kockázatokkal, azonban úgy ítéli meg, hogy a küszöbön álló iráni atomalku veszélye sokkal nagyobb, mint amit Barack Obama neheztelése jelent. Nem beszélve arról, hogy egy sikeres beszéddel a demokrata képviselők és szenátorok közül is többeket maga mellé állíthat, ami a teheráni paktum megerősítésénél sokat nyomhat a latba. És persze, ott van a március 17-ei választás, amire nem készülhet felhőtlenül Netanjahu.

Katar és az Emirátusok visszautasította, hogy elküldjék nagyköveteiket a washingtoni Capitoliumba március 3-án Netanjahu beszédére. Az izraeli miniszterelnök szerette volna, ha az iráni veszéllyel foglalkozó beszédén a legbarátibb (vagyis legkevésbé ellenséges) térségbeli arab államok is jelen vannak. A miniszterelnök üzenete azonban így is értő fülekre találhat a Teherántól rettegő kormányok részéről. Sőt, az izraeli 2-es csatorna értesülése szerint Szaúd-Arábia közvetítők útján meg is üzente, hogy kész légterét „bármikor” megnyitni az izraeli vadászgépek előtt, ha a jeruzsálemi kormány támadásra szánná el magát. Ez az útvonal a legrövidebb Irán felé, ami a legjobb stratégiai és taktikai lehetőségeket biztosítja a támadáshoz. Szaúd-Arábia állítólagos támogatását az izraeli gépek átrepüléséhez ahhoz köti, hogy valamilyen előrelépés történjen az izraeli–palesztin viszonyban.

Ezt az értesülést a The Wall Street Journal (WSJ) is reálisnak tartja. A lap szerint a szunnita arab országok – Szaúd-Arábia, Egyiptom, Katar és az Emirátusok – attól tartanak, hogy egy iráni atomalku nyomán nukleáris fegyverkezési verseny törhet ki a Közel-Keleten. Az arab kormányok értékelése szerint az egyezmény nem fosztaná meg Iránt attól a képességétől, hogy atomfegyvert állítson elő, tetszése szerinti időpontban. Ennek a veszélynek az elhárítására a térségben más államok is sorra beindíthatják nukleáris fegyverprogramjukat. Ilyen helyzetben „a tárgyalások összeomlása is kedvezőbb alternatíva, mint egy rossz alku megkötése” – állította egy arab diplomata a WSJ-nak. Ez a vélemény nagyon közel áll az izraeli állásponthoz. Amerikai sajtóhírek szerint – bár ezt a Fehér Ház szóvivője cáfolta – az egyezmény egy tízéves időszakot jelölne meg, amelyben Irán – a szankciók feloldásáért cserébe – a jelenlegi szinten befagyasztja katonai atomprogramját. Barack Obama azt várja Teherántól, hogy segítséget nyújt „a regionális stabilitás” fenntartásában Irakban, Afganisztánban és Szíriában. Ezt a szándékot az Európai Unió is támogatja. Izrael már előre jelezte, hogy számára elfogadhatatlan, ha az egyezmény nem tartalmazza az atomlétesítmények – különösen az urándúsításra használt centrifugák – leszerelését.

A Fehér Ház okkal nehezményezi, hogy a kongresszus az elnök tájékoztatása nélkül hívta meg Netanjahut, ami a diplomáciai protokoll megsértését jelentette. Az izraeli kormányfő egy interjúban azzal vette védelmébe a döntését, hogy bár nem tudja garantálni azt, hogy a világ vezetői nem írnak alá egy rossz megállapodást Iránnal, neki viszont kötelessége akkor is mindenütt elmondani az ezzel járó veszélyeket. Az amerikaiak szerint Netanjahu kampánycélokra használja az ügyet, és tudatosan elhallgatja azokat a tényeket, amelyek a nukleáris alku létjogosultságát támasztanák alá. Az izraeli álláspont szerint viszont éppen a tárgyalások titkossága cáfolja azt, hogy a tervezett megállapodás olyan előnyös lenne a térség számára, beleértve az arab országokat is.

A tárgyalások – elvileg végső – határideje június 30-a. Tavaly ősszel, mielőtt a felek meghosszabbították volna az eredetileg tavaly decemberig adott tárgyalási mandátumot, Izrael jelezte, hogy kész akár egyedül is katonai támadást indítani Irán ellen. Joni Ben-Menahem, az izraeli médiahatóság (IBA) elnöke Budapesten az atv.hu-nak adott interjúban azt hangsúlyozta, hogy Izrael nem engedheti meg, hogy a teheráni rezsim nemzetközi védelmet kapjon atomprogramjához, amelynek célja a zsidó állam elpusztítása.

„Az izraeli hadsereg készen áll arra, hogy egymaga csapást mérjen az iráni nukleáris program kulcslétesítményeire. A hadműveletet három éve gyakorolják a légierő egységei és más speciális alakulatok. Az előkészületek eddig 11 milliárd sékelt (660 milliárd forint – a szerk.) emésztettek fel” – mondta Ben-Menahem, aki szerint az izraeli biztonsági kabinet – amely a végső döntést meghozza a támadásról – úgy számol, hogy egy sikeres akció három-négy évvel visszavetné az iráni atomprogramot. A tavaly őszi helyzet most megismétlődhet, ha Izrael úgy látja, hogy reális egy rossz alku megkötésének a veszélye. Netanjahu már 2012-ben döntést akart hozni az Irán elleni támadásról, ám akkor ezt leszavazták, elsősorban a katonai vezetés ellenkezése miatt.

Médiahoax Oslóban

Bejárta a világot a hír, hogy több mint 1000 muzulmán, szolidaritása kifejezéseként „békegyűrűt” vonva körbeállta az oslói zsinagóga épületét. Igazi médiacsemege volt, remek hívószavakkal: Oslo, béke, iszlám–zsidó szolidaritás. Szép történet, kár, hogy nem volt igaz. Először is a létszám: mintegy húsz muzulmán jött el a meghirdetett demonstrációra (minden tisztelet nekik), így nyilván nem tudták körbeállni a zsinagóga épületét. Helyette egy sorban a bejárat előtt sorakoztak fel. Az újságírók azonban egyszerűen hozzáadták azokat a norvégokat, akik szolidaritásból vagy kíváncsiságból eljöttek a zsinagógához. A rendezvény ettől még tiszteletre méltó lehetett volna, ha a szervezők nyilatkozatai nem adnak teljesen más értelmezést a demonstrációnak. Thomas Holgersen Daher Naustdal az interjúban elmondta: szerinte nem az európai muszlimok, de még csak nem is a dzsihádista ideológia tehető felelőssé a skandináv országokban – főként Koppenhágában és Malmőben – sorozatosan előforduló antiszemita támadásokért. Akkor vajon mi? Naustdal válasza: „Az Izraellel szembeni ellenérzések”. És hogy világossá tegye, melyik oldalon is áll, hozzátette, a „békegyűrűt” annak ellenére hirdette meg, hogy Izrael milyen „rasszista politikát” folytat a Közel-Keleten. „Nem kérünk bocsánatot a (zsidók elleni) támadásokért, egyszerűen odamegyünk a zsinagógához, és kész” – magyarázta, ám ezt a párás szemű mainstream média már nem hallotta meg. Nos, ha az oslói zsidó közösségnek ilyen muszlim támogatói vannak, akkor milyenek lehetnek az ellenségeik?

Olvasson tovább: