Kereső toggle

Fejcsere a Munkáspártnál?

Itt az idő a fizetésemelésre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben David Cameron és a toryk az elért gazdasági eredményekkel, a Brüsszellel szembeni keménykedéssel, illetve a bevándorlás további szigorításával hangolnak a májusi parlamenti választásokra, a baloldal Ed Miliband lecserélésén gondolkodik. A Labour vezetőjének személye folyamatosan szálka a saját párttársai szemében, a gazdasági ügyekkel szembeni ellenséges magatartása pedig az üzleti világban is kiverte a biztosítékot. A múlt héten az egyik legnagyobb brit munkaadó, a Boots vezérigazgatója a Labour győzelméről és Milliband esetleges miniszterelnökségéről azt állította, hogy csapás lenne a gazdaság számára.

Stefano Pessina a Telegraphnak adott interjúban élesen kikelt az Ed Miliband által megfogalmazott politikával szemben, és üzletemberektől szokatlan módon egészen odáig ment, hogy kijelentette: a Munkáspárt kormányra kerülése „katasztrófa lenne Nagy-Britannia számára”. Pessinát – aki a Boots nevű drogériahálózat vezérigazgatója, egyben Nagy-Britannia egyik legnagyobb munkaadója – nyilván a Munkáspárt által a közelmúltban meghirdetett üzletellenes reformok dühítették fel. Ed Miliband ugyanis azt ígérte, hogy hatalomra kerülésük esetén újra bevezetik az 50 százalékos adót a legmagasabb jövedelmekre, húsz hónapra befagyasztják az energiaárakat, és limitálják a bankok méreteit.
Bár Pessina baloldalt bíráló kijelentései nyilván balzsamot jelentettek a toryk füleinek, az üzletember őket sem kímélte. A Cameron által lebegtetett kilépést az EU-ból óriási hibának tartaná: „Ennek a gazdaság látná a kárát, mivel az EU Nagy-Britannia legfontosabb gazdasági partnere. A kilépés ugyanolyan hiba lenne, mint az lett volna, ha Skócia kilép az Egyesült Királyságból.” Az európai gazdasági folyamatokról nyilatkozva Stefano Pessina úgy véli, hogy Németország túl messzire ment a megszorítások követelésével olyan országok esetében, mint Görögország: „Németország időről időre elfelejti, hogy azért tartanak ott, ahol tartanak, mert a háború után az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy elengedik Németország hatalmas tartozásait.”
Bár Ed Milibandnek átmenetileg sikerült visszavernie a Boots-vezér kritikáját azzal, hogy az üzletembernek nincs erkölcsi alapja a Labour adópolitikájának kritizálására, mivel Monacóban élve nem fizet adót, mégis egyre jobban úgy tűnik, hogy a Labour vezetője beszorul az üzletellenes kategóriába. Ezt a képet erősíti az is, hogy a héten nem vett részt a Brit Kereskedelmi Kamara ülésén, amelyen a pártok a legmagasabb szinten szokták képviseltetni magukat. Az angol sajtó ennek megfelelően kedden azzal foglalkozott, vajon hol van Ed Miliband. A kérdésre viszont még az árnyékkormány második embere – Labour-győzelem esetén pénzügyminiszter –, Ed Balls sem tudta a választ, a BBC kérdésére is csak annyit tudott mondani, hogy „fogalmam sincs”.
Az ellenfél hiányát kihasználva a gazdasági fellendüléstől nyert önbizalommal teljes David Cameron szólalt fel a kamara előtt, arra biztatva a gazdasági szektor szereplőit, hogy hajtsanak végre fizetésemelést a cégeikben. „A gazdasági sikert nem lehet csak a GDP-ről szóló számokban és a brit gazdaság könyvelési adataiban megmutatni, hanem meg kell mutatkoznia a fizetésekben, a bankszámlákon és az életstílusban. Egyszerűen fogalmazva: itt az idő a fizetésemelésre Nagy-Britanniában.”
Ed Miliband üzletellenes és üzletember-ellenes politikája megrémisztette a párt tágabb támogatói körét. Lord Mandelson korábbi gazdasági miniszter a BBC-nek úgy nyilatkozott: „Nem szabad olyan beszédet, akár testbeszédet folytatni, amely a gazdaság bármelyik szektorát hivatott előnyben részesíteni vagy éppen támadni.” Lord Jones pedig, aki Gordon Brown kormányának kereskedelmi minisztere volt, a Telegraphnak úgy nyilatkozott: ez az üzletellenes magatartás ahhoz vezet, hogy a csúcstechnológiában utazó cégek például nem az Egyesült Királyságban fektetnek be, és akkor „a vetésedet egy ma tizenhat éves gyerek fogja learatni, akinek emiatt nem lesz majd karrierje”.
Nemcsak a tágabb támogatói kör, hanem a Tony Blair és Gordon Brown által megújított Labour alapemberei, mint például Alastair Campbell és Lord Mandelson is kételkednek abban, hogy Miliband képes a pártot győzelemre vezetni. A napokban derült ki, hogy Mandelson és Campbell a Labour őszi kongresszusát követően, ahol Miliband „elfelejtett” a gazdaságról beszélni, megkörnyékezte Alan Johnsont, hogy hajlandó lenne-e elvállalni a párt vezetését. Johnson, aki Gordon Brown kabinetjében is miniszter volt, nemet mondott a negyven képviselő által is támogatott felkérésre, úgyhogy a Labournak egyelőre be kell érnie Milibanddel.
A választás kimenetele jelen pillanatban kétesélyes, a Munkáspárt ugyanis nagyon rosszul áll Skóciában, ez pedig jelentősen rontja esélyeit a végső győzelemre. Lehetséges azonban, hogy erre nem lesz szükség. Egyes elképzelések szerint, ha a Labour megszerzi a szavazatok többségét a májusi választásokon, de nem lesz kormányképes, akkor a skót nacionalisták (SNP) külső támogatásával kisebbségi kormányt alakíthatnak.

Olvasson tovább: