Kereső toggle

Eredménytelen népszavazás a családról

Kinek a sikere?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Érvénytelen volt a házasság, örökbefogadás, szülői jogok kérdéskörében kiírt népszavazás a hétvégén Szlovákiában. A várakozásokat jócskán alulmúlva csak a választók 21 százaléka járult az urnákhoz, a résztvevők 90 százaléka viszont mindhárom feltett kérdést támogatta. Az eredményt így mindkét szembenálló fél sikerként könyvelte el.

A Szövetség a Családért mozgalom kezdeményezte múlt heti népszavazáson a résztvevők túlnyomó része egyetértett a három feltett kérdéssel arról, hogy a házasság külön- neműek köteléke, a gyermekek örökbefogadása csak a heteroszexuális párok számára legyen elérhető, és a szülőknek joga legyen beleszólni gyermekük iskolai szexuális nevelésébe. A népszavazás előtti kampány valóságos ideológiai háborút hozott a nyomtatott és elektronikus sajtóban, és az önjelölt teológiai értelmezések sem maradtak el. A kezdeményezők óriásplakátjain a „Férfivá és nővé teremté” bibliai idézet buzdított a részvételre, az ellenzők, elsősorban a liberális pártok a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” jézusi tanításával próbálták lebeszélni az embereket.
A melegjogi szervezetek nem kívántak nyíltan részt venni a népszavazás elleni kampányban, megtette helyettük ezt a média. Szinte az összes mérvadó sajtóorgánum támadta a referendumot, a melegekkel szemben kirekesztőnek, jogtiprónak, valamiféle elavult ideológia bebetonozásának, fundamentalista-konzervatív despotizmusnak mutatva be azt, miközben harmonikus családban élő melegpárokkal példálózott. A keresztény felekezetek ezzel szemben támogatták a kezdeményezést; elsősorban a katolikus egyház volt aktív, pásztori levélben szólítva fel a híveket a „háromigenes” szavazásra.
A népszavazás intézménye Szlovákiában egyébként is nagyon gyenge lábakon áll, mivel az alkotmány nem szabályozza egyértelműen, hogy miként kell a törvényhozásban eljárni érvényes népszavazás után. Ez a körülmény, valamint az 50 százalékos részvételhez kötött érvényességi küszöb és az országra egyébként jellemző általános közöny okozhatja, hogy rendre elbuknak a hasonló kezdeményezések. Az önálló Szlovákia fennállása alatt, 1993 óta nyolcból csak egyetlen érvényes referendum volt: az EU-tagságról, amely 2003-ban történt. A szlovákok általános szavazókedvét jól illusztrálja, hogy az utolsó EP-választáson 13 százalékos volt a szlovákiai részvétel.
A felmérések szerint Szlovákia lakosságának döntő többsége támogatja a hagyományos családmodellt, és az előzetes felmérések is azt mutatták, hogy 35-40 százalékos részvétel is várható.
A kirívóan alacsony részvétel a fenti okok mellett egyértelműen a referendumellenes médiakampány számlájára írható, amely lényegében nem a nemmel való szavazásra, hanem a referendum bojkottjára szólította fel az embereket. Így tett a szlovákiai magyar sajtó nagy része is, amely a magyar kisebbség és a homoszexuálisok mint kisebbség jogait állította párhuzamba, így érvelve a távolmaradás mellett. Ezért nem meglepő, hogy a magyarok részvétele a referendumon még a szlovák átlagot is jócskán alulmúlta.
A tömegek távolmaradása szakértők szerint annak is köszönhető volt, hogy a háromból két kérdést jelenleg is törvény, sőt az alkotmány szabályoz. A férfi-nő házasságdefiníció már az alkotmányban van, és gyermeket is csak heteroszexuálisok fogadhatnak örökbe jelenleg az országban. Így az emberek nem érezték, hogy az ő szavazatukra most égető szükség volna ebben a kérdésben. A Szövetség a Családért mozgalom ugyanakkor úgy értékeli, hogy a mintegy kilencszázezer szavazat a hagyományos házasság és család védelme mellett nem elhanyagolható, a politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül esetleges jövőbeni döntésükkor.
Az elnök és a kormányfő szavai azonban más irányt sejtetnek. Andrej Kiska államfő értékelő beszédében megbékélésre szólított fel, és bár újra hitet tett a házasságnak nő és férfi kötelékeként való meghatározása mellett, arra is felhívta a figyelmet: Szlovákia melegekkel szembeni adóssága megnőtt; a kormányfő pedig a parlamentben jelentette ki, hogy „könnyítene a homoszexuálisok helyzetén”. Így akár kontraproduktív is lehet a népszavazás: megtörténhet, hogy a kezdeményezők szándékával szemben éppen a melegek regisztrált partnerségének törvényi elfogadását gyorsítja fel.
Az alkotmánybíróság korábban meggátolta, hogy a regisztrált partnerségről szóló kérdés is bekerüljön a népszavazásra bocsátott kérdések közé – többen már ekkor úgy vélték, hogy ezáltal közvetetten támogatja annak elfogadását.
A mostani alacsony részvételt a melegjogi szervezetek és például a szlovákiai Amnesty International vezetője is úgy értelmezi, hogy az ország polgárai távolmaradásukkal valójában a melegjogok bővítése mellett tették le a voksukat. Ha ezek a hangok erősödnek, akár ellenkező hatást is kiválthat a referendum, hiszen a melegek Szlovákiában eddig kis társadalmi hatással bíró kisebbség voltak, akik most hatalmas médiafigyelmet, sőt médiatámogatást kaptak. Ha Brüsszelből erősödik a nyomás a regisztrált partnerség elfogadása irányában, akkor derül majd ki, hogy a hagyományos házasság mellett most leadott közel egymillió szavazat valójában mennyit ér.

Olvasson tovább: