Kereső toggle

Egyre fiatalabbak a radikalizálódó európaiak

Kétfrontos harc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre súlyosabb a helyzet az Iszlám Állam körül, a folyamatos merényletek és emberrablások mellett mindkét oldalon zajlik a médiaháború. A nyugati koalíció és az általuk támogatott helyi erők egyelőre látszatgyőzelmeket aratnak ott, ahol nincs jelentős befolyása az Iszlám Államnak. Úgy tűnik, mindenkinek otthon kell küzdenie a terroristák ellen, a Nyugatnak is: egyre több gondot okoznak a radikalizálódó fiatalok és a visszaszivárgó fiatal dzsihádisták.

Az Amnesty International nemrég megjelent 2014-es jelentése alapján az előző év a háborús konfliktusok éve volt. Ezek azonban még a mai napig nem értek véget, Ukrajna és Szíria sem lélegezhet fel teljesen. Hétfőn Szíria északi részén az Iszlám Állam egy egész falu lakosságát hurcolta el, többségében keresztényeket. Ezen a környéken az Aszad ellen is harcoló al-Nuszra-front emberei veszik fel a harcot a Iszlám Állammal szemben, akiket sem a Nyugat, sem Törökország nem tekint tárgyalópartnernek a szír helyzet megoldásában, az Iszlám Állam elleni harcban viszont a lázadók nem hajlandók megbízni a Nyugatban.
Olyan helyeken azonban, ahol az Iszlám Állam jelentős helyi támogatást élvez – a szunnita többségű területeken –, az Amerika vezette koalíció sehol nem tudott jelentős győzelmeket elérni, ezt mutatja az iraki al-Baghdadi városért folytatott keserű küzdelem is. A múlt héten tudósítottunk róla, hogy a város közelében lévő amerikai kiképzőbázis miatt stratégiailag is fontos várost az Iszlám Állam elfoglalta, több tucat helybelire gyújtották rá a házat, és azóta is tartják a hadállásokat. Az iraki hadsereg amerikai légi támogatással az „Oroszlán Bosszúja” hadművelet során kívánja visszafoglalni a várost. James Terry amerikai tábornok, aki Kuvaitból vezényli a nyugati koalíció támadásait az Iszlám Állam ellen, elmondta: Irakban a terrorszervezetet olyannyira sikerült megfékezni, hogy az nem tud „jelentős ellentámadásokat” indítani.
A The New York Times riportja szerint azonban nem ennyire egyértelmű a kép. Al-Baghdadi ugyanis az elmúlt időszakban nem először kerül a terroristák kezére, akik legutóbb azért tudták visszafoglalni a várost, mert az iraki katonák hirtelen visszavonultak a területről, veszélybe sodorva ezzel a helyi lakosokat. Úgy tűnik, hogy a frontok a helybeliek részéről sem egységesek, ugyanis a saját parancsnokaiknak engedelmeskedő iraki kurd és síita milíciák az iraki kormánnyal is konfliktusban állnak, és gyakran indítanak támadásokat szunnita csoportok ellen is. Egy héttel ezelőtt például ismeretlen fegyveresek meggyilkoltak egy szunnita törzsi vezetőt. Az iraki kormány tehát még a nyugati támogatás ellenére sincs könnyű helyzetben, a terroristák ellen ugyanis egységes haderővel lehetne hatékonyan felvenni a harcot.
A nemzetközi koalíció számára az elsődleges feladat jelenleg Moszul és Irak északi részének visszafoglalása a terroristáktól. A kelet-iraki területről, amelynek szívében a „kalifátus” fővárosa, Rakka található, egyelőre sehol nem esik szó. James Terry tábornok bizakodó nyilatkozatait ugyancsak beárnyékolja a hétfőn elrabolt szír keresztények ügye, és úgy tűnik, hogy az interneten folytatott propaganda is egyre sikeresebb. A brit médiában újra felkapott a radikalizálódó fiatal lányok témája, ugyanis három 15 év körüli, kelet-londoni fiatal csatlakozott Szíriában a terroristákhoz.
A múlt héten igazi hajtóvadászat indult a lányok megtalálására, és Törökország miniszterelnök-helyettese kijelentette, hogy ha nem sikerül őket megtalálni és visszafordítani, a felelősség teljes egészében a briteké, akik három nap késéssel értesítették a törököket az ügyről. Ezzel egyidőben Spanyolországban sikerült felszámolni egy online hálózatot, amely fiatal lányokat igyekezett bevonni a terrorszervezetbe. Az elfogott négy „toborzótiszt” közösségi média kapcsolati hálójából az derül ki, hogy egyre több nyugati államban növekszik a veszélye annak, hogy radikalizált tinédzserek indulnak meg a Közel-Kelet felé, hogy csatlakozzanak a harcokhoz.

TRÓJAI FALÓ

Kormánya Gázával kapcsolatos politikája miatt lépett vissza külügyi államtitkári  posztjáról Szayeeda Warsi bárónő tavaly nyáron. Az azonban most kezd körvonalazódni,  hogy aktív ideje alatt a brit kabinet első muszlim női politikusa  több olyan embert is helyzetbe hozott a külügyminisztérium körül, akik élő  kapcsolattal rendelkeznek a dzsihádistákkal. A Warsi és Nick Clegg miniszterelnök-  helyettes által létrehozott kormányközi munkacsoportnak több olyan tagja  is van, akik pozíciójukat kihasználva igyekeznek elérni, hogy a brit kormány  együttműködjön radikális terrorsejtekkel, köztük a Muzulmán Testvériség politikai  frontjával is. Néhányan arra törekszenek, hogy feloldják a radikális muszlim  gyűlölet-prédikátorok beutazási tilalmát, és egyikük, Zakir Naik nyilvánosan  kijelentette: szerinte „minden muszlimnak terroristának kellene lennie”.  A csoport egy korábbi tagja, Fiyaz Mughal a brit The Telegraphnak elmondta:  azért lépett vissza megbízásától, mert aggódott a kollégái terrorkapcsolatai miatt.  „Úgy nézett ki, mint a beszivárgás egy formája, olyan emberekkel, akiknek  semmiféle korábban kivitelezett projekt nem szerepelt a múltjában.” A tagok  között olyan szervezetek képviselői ülnek, mint a Muszlim Közügyek Bizottsága  (MPAC), amelyet számos egyetemről kitiltottak már gyűlöletkeltő propagandája  miatt, illetve a Newham Népe Szövetség (NPA) vagy az Iszlám Emberi Jogi  Bizottság (IHRC), amely Abu Hamza hírhedt radikális prédikátor védelmére kelt,  azt állítva, hogy az imám amerikai bebörtönzése „a brit igazságszolgáltatásban  a muzulmánokkal szemben alkalmazott kettős mérce” bizonyítéka.

A DZSIHÁD VONZÁSÁBAN

A londoni rendőrség szerint jelenleg a Nyugatról érkező fiatalok fele brit és mintegy  10-20 százaléka nő. A londoni rendőrség terrorellenes részlege szerint a fiatalokat  igen egyszerű módszerrel szervezik be. Először is fontos, hogy legyenek személyes  kapcsolatok, „akikhez” a fiatalok kimennek, ilyen lehet egy már harcoló testvér vagy  egy Facebook-ismerős is. Sőt az egyedülálló fiatal lányok számára az is vonzó, hogy  kint potenciális férjjelöltek várják őket, így esetenként az egész utazásra nem annyira  az iszlám ideológia, mint a romantikus kaland képe miatt kerül sor. Ez azonban a terroristák  oldaláról volna kevés, így a propaganda kiterjed arra is, hogy elhitesse: a radikálisok  hálózatában fontos a szociális biztonság, amely a nyugati értékrendet, az  egynemű házasságot és a feminizmust tagadó rendszerben valósul meg; a kizárólag a  testi szépséget bálványozó nyugati kultúra helyett ideológiai értelmet is ad a fiataloknak,  mindamellett, hogy a lányokat a stabil otthon és a rendszeres jövedelem is vonzza.  Azok a fiatalok, akik megcsömörlenek a nyugati kultúra felületességétől, könnyen  elfogadják az erkölcsösnek látszó dzsihádista propagandát. 

TECHNOLÓGIA A TERROR ELLEN?

Olyan keresőalkalmazások létrehozására szólított fel a brit miniszterelnök, amelyek  segítségével a közösségi oldalakon hatékonyabban kiszűrhetők a radikalizálódás  útján elindult fiatalok. A brit The Telegraph hasábjain azonban egy  szoftverfejlesztő igyekezett megvédeni a tech ipart azzal a váddal szemben,  hogy nem veszik elég komolyan ezt a fenyegetést. Jamie Bartlett szerint olyan  mennyiségű poszt kerül naponta a Twitterre és a Facebookra, hogy még ha sikerülne  is olyan algoritmust készíteni, amely bizonyos szókapcsolatokból ki tudja  szűrni, hogy valaki valóban nem viccből posztolja a „dzsihád”, a „bomba” vagy  akár a „Szíria” szavakat, az átadott adathalmaz akkora feladatot ró a titkosszolgálatokra,  amit szinte teljesen lehetetlen napi szinten feldolgozni. Bartlett arra is  figyelmeztetett, hogy nagyon veszélyes utópisztikus képességekkel felruházni a  technológiát, mert amennyiben ebbe az irányba tolják a felelősséget az egyre  nagyobb létszámban a Közel-Keletre távozó fiatalok miatt, az teljes egészében  alááshatja a terrorelhárítás és a titkosszolgálatok tevékenysége iránti általános  bizalmat. Mindezt úgy, hogy egyébként az Edward Snowden által nyilvánosságra  hozott megfigyelési dokumentumok arról tanúskodnak, hogy már így is az éle -  tünk minden területén túlzott kontroll alatt állunk – ezt pedig senki nem tűri szívesen,  sőt ez pontosan az ellenkezője annak, amit a polgárok szeretnének.

Olvasson tovább: