Kereső toggle

Véget ért az arab olaj kora

Az új világ húzóágazata az innováció lesz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy az Öböl-államok kifogynak a költőpénzből és belső rengéseket élnek át, a pusztító arab hatalom időszaka lassan véget ér. Az izraeli ész és innováció korszaka viszont éppen most kezdődik – írja Guy Bechor, a Lauder School of Government közel-keleti részlegének vezetője a Jediot Ahronot című izraeli lap weboldalának vélemény rovatában.

Majdnem teljesen figyelmen kívül hagyta a világ 2014 egyik legdrámaibb hírét: az Egyesült Államok feloldotta az amerikai olajexport korlátozásait, és az új év első napjával elkezdett olajat exportálni a világ többi országába.

Senki sem gondolta, hogy ilyen gyorsan megtörténik, de a palatechnológiának köszönhetően, amely alapjaiban változtatta meg az energiavilágot, az Egyesült Államok máris a világ legnagyobb olajtermelőjévé vált, túlszárnyalva Szaúd-Arábiát is.  

Amerika egy éven belül várhatóan legalább napi egymillió hordó olajat fog exportálni, és 12 millió hordót termel majd ki naponta. Összehasonlításképpen: Irán mintegy másfél millió hordó olajat termel ki naponta. Ez azt jelenti, hogy az olajárak tovább esnek majd, Amerika ugyanis máris versenyképes a többi kitermelővel. Ez elsöpri Oroszországot, Szaúd-Arábia és a többi Öböl-állam pedig arcra bukik, összeomlik az olajkartell, és a diktatúrák, amelyek az olajra épülnek – mint Irán –, sötét jövő elé néznek. Ugyanakkor az olyan demokráciák, mint Kanada, Brazília, Mexikó, Nigéria, de még a kicsi Izrael is be fog lépni a piacra.

Az arab olaj korának vége, ahogy a Perzsa-öböl olajdiktatúráinak pusztító hatalma is véget ér. Ezek a diktatúrák eddig nem túl elegánsan tartották markukban az egyre gyengülő Európát: politikusokat vettek meg, cégeket fizettek le, átvették a hatalmat a gazdaság felett, és politikai hatalomra tettek szert, amelyet többek között Izrael ellen is felhasználtak.

Néhány hónapba beletelik ugyan, de mind az európaiak, mind az amerikaiak észre fogják venni, hogy a pusztító arab hatalom ideje lejárt, mert az Öböl-államoknak nem lesz már elkölthető pénzük. Ha nem marad pénzük arra, hogy tovább finanszírozzák a terrorizmust, belülről rendítik majd meg őket a szociális és etnikai problémák és a terrorhullámok.

Az arab hatalom visszaesésének jelei már láthatóak. Az elmúlt héten huszonkét arab állam próbált óriási erőkifejtéssel átvinni egy Izrael-ellenes határozatot az ENSZ Biztonsági Tanácsán, de kudarcot vallottak. Amerikát nem tántorították el, ahogy az erős nyugati államokat sem. Igaz, hogy Franciaország és Luxemburg még mindig az arab tőke hatása alatt áll, vagy legalábbis ők így gondolják, de ők is hamar rájönnek majd, hogy az arab pénz korszakának vége.

De mi történik Oroszországgal, ahogy egyre esnek az olajárak? Az ország az összeomlás szélén áll, és akár európai háborút is kezdhet, csak hogy megmentse magát. És mi történik Egyiptommal, amelyet Szaúd-Arábia finanszíroz? Ez utóbbi máris visszavett a Kairóba küldött segélyekből, mert már nem annyira magától értetődőek a bevételei.

És mi lesz az olyan gazdag Öböl-államokkal, mint Katar? Azzal áltatják magukat, hogy akkor is lesz, akit érdekelni fognak, ha már nem lesz olajuk. Néhányan még a turizmus gondolatával is eljátszanak. De ha nem lesz olaj, senki nem akar majd oda menni, és a homok újra belepi az egekbe ágaskodó tornyokat, amelyeket építettek. Mahmúd Abbász Palesztin Hatóságát már a válság előtt sem támogatta egyetlen Öböl-állam sem, habár mindig voltak ünnepélyes bejelentések.

Ahogy a 2015-ös év elkezdődött, új világra ébredtünk: az információ forradalma, az elme, a személyes erő, az innováció és a felfedezések világára – és ebben a világban Izrael valódi hercegnő.

Vége az arab olaj korszakának, és elkezdődik a globális és izraeli elme korszaka. Egyre nyilvánvalóbb, hogy azok az országok, amelyek nem mertek közeledni hozzánk a múltban – félve az arab megtorlástól –, most sietve teszik ezt, mintha be akarnák hozni az elveszített sok-sok évet.

Izrael olyan országokkal köt szoros barátságot, amelyek a múltban távolságot tartottak, ám ma közel állnak hozzánk, mint India, Japán, Kína vagy Dél-Korea. Ők is értik, hogy azok, akik nem innovatívak, ahol nincs kreatív gondolat, megszűnnek létezni. Ezen a területen Izrael sokat nyújthat nekik, és ők is sokat adhatnak cserébe. (fordította: Rimaszombati Andrea)

Olvasson tovább: