Kereső toggle

Radikális balos és populista jobbos kormánykoalíció

Furcsa páros Görögországban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két nappal a választások után, kedden megalakult Görögország új kormánya. A koalíciót alkotó két párt egyetlen pontban ért egyet: ellenzik a németek által erőltetett költségvetési megszorítási politikát. Nagyjából ennyi azonban, amiben konszenzus van, minden más kérdésben ellenpólusokat képviselnek, így nem látható, hogyan fog működni a kormány a mindennapokban. Az üzenet egyelőre annyi, hogy „harcra fel”, ám az eredményhirdetés utáni reakciókból ítélve az unió továbbra sem enged a negyvennyolcból: nem engednek el semmiféle adósságot, és hiába a „görög virtus”, maradnak a megszorítások.

A vasárnap tartott görög választások egyértelműen azt mutatják, hogy az eddig kormányzó uniópárti Új Demokrácia párt és Antonisz Szamarasz kormányfő nem tudta meggyőzni a választókat arról, hogy a merkeli megszorítási politika jó lehet Görögország számára, még úgy sem, hogy a gazdaság lassú fejlődésnek indult az utóbbi években. A görögök – Európában hosszú ideje először – a radikális baloldalnak adtak mandátumot a következő négy évre, amely a megszorítások enyhítésével és a németekkel szembeszálló gazdaságpolitika ígéretével indult neki a megmérettetésnek.

Alekszisz Ciprasz és a választáson győztes radikális baloldali Sziriza párt még a 149 képviselői mandátummal sem tudott abszolút többségbe kerülni, a 300 fős parlamentben ehhez hiányzott két képviselői szék, így koalíciós kormány született. Ciprasz bejelentette, hogy a radikális jobboldali párttal, a Független Görögök párttal alkot kormányt, amely szó szerint az érem másik oldala. A Sziriza szocialista párt, ám emberi jogi kérdésekben mégis liberális és Európa-párti, míg a Független Görögök unióellenes retorikával politizál, igen szigorú, már-már rasszista bevándorlási politikát folytatna, és egyházügyi kérdésekben is radikális: nagyon közel áll a görög ortodox egyházhoz, és szigorúan képviseli azt a meglátást, hogy bizonyos „vörös vonalakat” a programja kérdéseiben nem lehet átlépni. A Független Görögök a szavazatok 4,8 százalékát szerezte meg, azaz 13 képviselői helyet, így a két párt koalíciójával biztosított a többségük a görög parlamentben.

Keleti nyitás

Ciprasz azonnal jelezte kifelé is az új felállást. Választási győzelme után sietett bejelenteni, hogy befejezik a „katasztrofális megszorítási politikát”, majd beiktatása után megkoszorúzta a német megszállás áldozatainak emlékművét. Miután pedig az Európai Unió kedd reggel egy, a 28 tagállam vezetőinek konszenzusán nyugvó közleményt adott ki, amelyben Oroszországot teszik felelőssé a Mariupolban történt, 30 halálos áldozatot követelő bombázásért, Ciprasz ugyanaznap sajtóközleményben jelentette ki, hogy Görögországgal biztosan senki nem egyeztetett erről a közleményről, és nem is ért vele egyet. Az új irányvonalat jelezte az a tény is, hogy Ciprasz megválasztása után az orosz nagykövettel tárgyalt elsőként. A görög miniszterelnök már korábban is jelét adta irányultságának: tavaly májusban Moszkvába látogatott, ahol parlamenti képviselőkkel és Putyin elnökhöz közel álló politikusokkal találkozott, akiket biztosított a függetlenségről szóló krími népszavazás iránti támogatásáról.

Panosz Kammenosz, a populista jobboldali párt vezetője is egyértelműen kijelentette: „Nem a térdünkön csúszva, hanem a saját lábunkon megyünk majd Merkel elé”, amiből egyértelműen látszik, hogy a két párt, saját programjának egyéb fontos kérdéseit félretéve, egyesült erővel akar szembeszállni a közös „ellenséggel”, az eurózónán belül a németek által képviselt és megkövetelt megszorítási politikával. Ez az ugyanis, amelynek együttes hatásai miatt az egész Európában kínlódó baloldal végül behúzhatott egy választási győzelmet – a szigorú költségvetési szabályoknak köszönhető megszorítások megrendítették a gazdaságot, a görög szociális háló „szakadozni kezdett”, viszont a GDP 175 százalékát kitevő államadósságot nem sikerült csökkenteni.

Sziriza és Sziriza

Ha a cél közös is, a hangnemben máris éles különbségek vannak. Ciprasz tárgyalni szeretne, Kammenosz és pártja viszont arról beszél, hogy a hitelezők „megszállták Görögországot”, és azt „fel kell szabadítani”. A Sziriza emellett máris igyekszik a helyzetből kihozni a legjobbat, hogy a jövőben valószínűleg sok bírálatot kiváltó koalícióban viszonylag semleges tudjon maradni. Dimitrisz Vitszasz, a Sziriza titkára máris azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „egyetlen párt sem áll közelebb a Szirizához a többinél. Csak a Sziriza áll közel a Szirizához” – burkoltan utalva ezzel arra, hogy ez nem egy ideológiai alapon létrejött együttműködés, a cél kizárólag a költségvetési megszorítási politika elleni közös fellépés.

Kérdés azonban, hogy mi lesz ebből. Ahhoz, hogy működőképes maradjon a görög gazdaság, mindenképpen szükség van az újabb tőkeinjekcióra, amelyet február végéig ígért az EU és az IMF. Ciprasz bátor megjegyzéseire válaszul Wolfgang Schäuble hűvösen csak annyit mondott, hogy „senki nem kapott még olyan mentőcsomagot, amit nem akart. Senki nem kényszerít semmit Görögországra, de a kötelezettségek érvényben vannak.” Egyértelmű az üzenet tehát, ha a görögök pénzt akarnak, minden marad a régiben.

Ciprasz választási ígéretei között ott volt a 2010-es mentőcsomagból eredő államadósság elengedésének az ügye, amelyre azonban – legalábbis amíg Angela Merkel és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szabja meg az eurózóna gazdaságpolitikájának fő irányvonalát – nagy valószínűséggel akkor sem kerülhet sor, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy idén januárban megjelent elemzésben elismerte, hogy az általuk megkövetelt túl szigorú költségvetési megszorítások nagy károkat okoztak a görög gazdaságnak. A tanulmány szerint a legnagyobb hibát mindenekelőtt azzal követték el, hogy úgy ítélték meg (és ítélik meg most is), hogy a görög államadósság még ebben a helyzetben is kezelhető, és időben visszafizethető a teljes összege. Azt azonban hozzáteszik a tanulmány készítői is, hogy az adósság megítélésének idejében Görögország akkora segélyt kapott (amelynek feltételeit a görög gazdaságnak nem sikerült teljesítenie), hogy az önmagában lehetetlenné tette a helyzet objektív megítélését. A görögök most arra készülnek, hogy minden eszközzel elérjék, hogy akár a futamidő meghosszabbításával vagy kamatcsökkentéssel enyhítsenek az óriási adósságterhen, ha már az adósság elengedésére nem is kerülhet sor.

Ki fütyül?

A németek, illetve más uniós politikusok nem nagyon ijedtek meg a nagy lendülettől, és meglehetősen hűvös hangnemben reagáltak az új kormánykoalíció tagjainak nyilatkozataira. Athén kezében ugyanis nem igazán van olyan eszköz, amellyel nyomást lehetne gyakorolni Merkelékre. Ciprasznak nem célja, hogy kilépjen az eurózónából, ha pedig ez valóban így van, úgy kell táncolniuk, ahogy Wolfgang Schäuble fütyül. A korábbi futamidő-hosszabbítást Görögországban ugyanis a 2010-es csomag azon részével tudták elérni, amit magánbankok finanszíroztak. Ezek a vállalkozások 107 milliárd eurónyi adósságot írtak le, ám ha újabb elengedést szeretnének a görögök, akkor már az eurózóna húzógazdaságainak adófizetői szenvednék el a veszteséget, amit a politikusok nem engedhetnek meg maguknak. A kamatokat már így is jelentősen csökkentették, viszont nem zárták ki annak esélyét, hogy a hitelek lejáratát kitolják.

Jeroen Dijsselbloem, az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának vezetője egyértelművé tette, hogy „az adósságleírásnak ma igen kicsi a támogatottsága Európán belül”. Magyarán szólva nem lenne pozitív az üzenet Írországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak vagy Portugáliának, ha a görögök hirtelen felszabadulnának a visszafizetendő teher alól, és nagy valószínűséggel a többi kisegített tagállam is azonnal jelentkezne a saját adósságainak enyhítésére. Merkel ez esetben a saját reformjainak bevezetését lehetetlenítené el, ez pedig olyan helyzetet alakítana ki az eurózónán belül, amelyben borítékolva van az újabb válság, és akár odáig is vezethet, hogy Merkellel szemben saját választóiban rendül meg a bizalom – a németek számára ugyanis hosszú ideje érzékeny pont, hogy kell-e az ő adójukból arra áldozni, hogy „fegyelmezetlen” mediterrán országok életét könnyítsék meg, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül.

Ha azonban újratárgyalják a kölcsönök feltételeit, már egy 10 éves futamidő-hosszabbítás is igen nagy segítséget nyújthat a görögöknek, akiknek a 2015. évi terhei így akár 17 százalékkal is csökkenhetnek. Ezt ugyan egyelőre nem tudnák visszaforgatni az egyébként növekedésnek indult gazdaságba, mert a pénz ettől még nem fog rendelkezésre állni, és az adósság sem fog tőle csökkenni, de talán időt nyerhet az új kormány, hogy megmutassa, tud-e valóban komoly terveket letenni a Trojka asztalára.

Olvasson tovább: