Kereső toggle

Lehetetlenség felszámolni a terrorfenyegetettséget

Kemény fellépés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ország eddigi legnagyobb szabású terrorellenes akcióját hajtották végre múlt csütörtökön Belgiumban. A hatóságok egy dzsihádista csoporton ütöttek rajta, amely rendőrök meggyilkolására készült. Verviers-ben a razzia lövöldözéssel végződött, amelyben két gyanúsított meghalt. Iszlamistákat vettek őrizetbe Németországban és Franciaországban is. Szakértők azonban ennek ellenére úgy vélik, lehetetlenség felszámolni a terrorfenyegetettséget a kontinensen.

Belgiumban a terrorellenes rajtaütés azt az egy ideje már felmerült aggodalmat erősíti meg, hogy az ország dzsihádista központtá vált. A becslések szerint az elmúlt években 335 belga utazott Szíriába és Irakba, hogy kivegye a részét a dzsihádból. Vagyis a 11 milliós lakossághoz viszonyítva Belgiumban a legnagyobb azoknak az aránya, akik közel-keleti terrorcsoportokhoz csatlakoztak. Úgy tudni, 184-en még mindig külföldön harcolnak, 50-en meghaltak, 101 dzsihádista pedig már hazatért.
A több országban végrehajtott akciók azt jelzik, hogy az európai hatóságok erőteljesebben és megelőzően kívánnak fellépni a terrorfenyegetettséggel szemben. Arról azonban vitatkoznak a szakértők, hogy Európa rendelkezik-e a megfelelő forrásokkal ahhoz, hogy ne csak azokat kövesse nyomon, akik közel-keleti országokba utaznak, hanem azokat a radikalizálódott muszlimokat is megfigyelje, akik magányos farkasként vagy az Iszlám Állam és az al-Kaida-terrorcsoportokhoz kapcsolódva jelentenek potenciális fenyegetést. Az illetékes hatóságok ehhez több pénzt és több hatalmat követelnek. Ez pedig egy másik lényeges kérdést vet fel: a biztonság érdekében vajon a szabadságjogok fognak-e sérülni?
Az MI6 egykori vezetője a héten azt nyilatkozta, hogy a brit biztonsági szolgálatok csak akkor lesznek képesek megakadályozni a terrorcselekményeket, ha ártatlan emberek internethasználatát is figyelni tudják. Sir John Sawers szerint mára már bebizonyosodott: nem kivitelezhető az, hogy csak a terroristákat és potenciális veszélyt jelentő személyek tevékenységét kövessék nyomon, így az interneten sem lehetnek „no-go” területek. Sawers úgy véli, ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a párizsihoz hasonló események, új egyezségre van szükség a technológiai cégek és a biztonságért felelős szervek között. Ugyanennek a véleményének adott hangot az MI5 volt vezetője is. Lord Evans of Weardale úgy véli, hogy a brit terrorellenes törvények már elavultak, és olyan rendeletekre van szükség, amelyek hatékonyan ellenőrzik az internetet, köztük olyan közösségi hálózatokat is, mint a Facebookot, a WhatsAppet és a Snapchatet.
Ugyanakkor a terrorizmus visszaszorítására tett erőfeszítéseknek más akadályai is vannak Nagy-Britanniában, amit jól példáz egy al-kaidás adománygyűjtő esete. Baghdad Meziane 1997-ben illegálisan érkezett a szigetországba Algériából. 2003-ban 11 éves börtönbüntetésre ítélték terrort támogató hálózat működtetéséért, kiderült ugyanis, hogy egy többek között hamis útleveleket, hitelkártyákat, vízumokat  és katonai rádióalkatrészeket gyártó üzemet vezetett társával együtt, amely leendő terroristákat látott el. Szoros kapcsolatban állt az al-Kaida egyik helyi fő toborzójával, Djamel Beghallal is, aki a párizsi támadók mentora is volt. Meziane-t 2009-es szabadulása óta a hatóságok deportálni akarták Algériába, de a férfi emberi jogaira, és arra hivatkozva, hogy kínzásnak lesz kitéve szülőhazájában, eddig sikeresen elkerülte a kiadatást.
A brit muszlimok egy része eközben egy levél miatt háborog: Eric Pickles közösségi miniszter ugyanis levélben fordult a mecsetekhez, méltatva a brit muszlimokat, amiért elítélték a párizsi támadásokat; ugyanakkor arra is kitért, hogy az imámoknak többet kell tenniük azért, hogy megakadályozzák a radikalizálódást a közösségeikben. Pickles úgy fogalmazott: „Önöknek drága lehetőségük és fontos felelősségük van, hogy elmagyarázzák és demonstrálják, hogy az iszlám hit a brit identitás része tud lenni.” Nagy-Britannia legnagyobb muszlim közössége ugyanakkor azzal vádolta a kormányt, hogy iszlamofóbiát gerjeszt, mert a levéllel azt sugallja, hogy a mecsetekben terjednek a szélsőséges nézetek, és hogy a muszlimok nem tesznek eleget azért, hogy visszaszorítsák a terrorizmust. Arra is hivatkoztak, hogy megnőtt a feszültség a muszlim közösség körül: mecsetek és muszlim intézmények kaptak fenyegetéseket az elmúlt héten.
A legkényelmetlenebbül azonban az európai zsidó közösség érezheti magát. Nagy-Britannia volt főrabbija a Sky News tévécsatornának számolt be arról, hogy a zsidók mennyire aggódnak a biztonságuk miatt az országban. És úgy tűnik, ennél még sokkal rosszabb a helyzet Belgiumban. Hiába védték állig felfegyverzett katonák a belga főváros zsidó közösségét, hiába maradtak nyitva a zsinagógák, sokan inkább otthon imádkoztak a múlt hétvégén. Belgium főrabbija szerint a 42 ezer fősre becsült közösségben a zsidó múzeumnál történt tavalyi lövöldözés óta feszült és nehéz a légkör. Avraham Guigui úgy látja, hogy az embereket a szigorú biztonsági intézkedések sem nyugtatják meg, mert ezekkel sem lehet százszázalékosan kivédeni a támadásokat. Azzal viszont egyáltalán nem értett egyet, hogy a terrorveszély miatt a hatóságok egy napra bezáratták a zsidó intézményeket. Mint fogalmazott, a zsidó közösségnek mindig is abban volt az ereje, hogy a körülmények ellenére intézményeik és zsinagógáik nyitva álltak, és a megszokott módon működtek. A múlt héten Európa első zsidó rádióállomásának is be kellett zárnia, amely 35 éven át mindennap sugárzott műsorokat. A rádió igazgatója szerint ez katasztrófa, és azt jelenti, hogy a dzsihádisták akaratának rendelik alá magukat.    
A The Wall Street Journal Bevándorlás és iszlám: Európa hitválsága címmel foglalkozik az öreg kontinensen kialakult helyzettel. A cikk szerzője szerint az elmúlt hetek eseményei is azt bizonyítják, hogy Nyugat-Európa soha nem nézett szembe őszintén a muszlim bevándorlással kapcsolatban felmerülő kérdésekkel. Amikor elindult a tömeges bevándorlás, egyáltalán nem számoltak az iszlám befolyásával. Azokat pedig, akik a következményekkel és problémákkal próbáltak foglalkozni, rasszistának vagy később iszlamofóbnak bélyegezték. Ugyanakkor látható, hogy egyre mélyül a szakadék a közvélemény és a főáramú politikai pártok között, amelyek továbbra is a multikulturalizmus és bevándorlás előnyeit hirdetik. 2013 januárjában a L’Express című francia hetilap felmérése szerint a válaszadók 74 százaléka vélekedett úgy, hogy az iszlám nem kompatibilis a francia társadalommal. Bár tavaly csökkent ez az arány, az elmúlt hetek eseményei miatt valószínűleg újra erősödött ez a vélemény.

Olvasson tovább: