Kereső toggle

Ismét Mohamed próféta a Charlie Hebdo címlapján

Túlélők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hosszú sorok kígyóztak szerdán a francia újságárusok előtt már kora reggel. A szokatlan érdeklődés oka, hogy több támogatónak köszönhetően ezen a héten a szokásos 60 ezer helyett összesen ötmillió példányban jelent meg a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap, ismét Mohameddel a címlapján. A pityergő figura „Je suis Charlie” (Én vagyok Charlie) feliratú táblát tart a kezében, fölötte a felirat: Minden megbocsátva.

A lap utolsó oldalán szereplő rajzon a három megölt terrorista töpreng mérges arccal, vajon hol lehet a nekik beígért hetven szűz. „A Charlie csapatával vannak, ti lúzerek!” – közli a másik. Luz, a karikatúra és a három évvel ezelőtti Mohamed-rajz készítője a múlt szerdán elaludt – ez a fél óra késés mentette meg az életét.
Szerdán több újság is kifejezte támogatását, és címlapjukon a „Je suis Charlie” mottóval, illetve a lap megvásárlására való felszólításokkal jelentek meg. A „túlélők lapszáma” nagy népszerűségnek örvend egyébként, az üzletekből már nyitáskor elkapkodták a példányokat. Internetes oldalakon horribilis összegekért kínálják a Charlie Hebdo eredeti példányait, miközben a lap minden országos terjesztésű francia lapnál nagyobb példányszámban, az eredetileg tervezett 3 millió helyett 5 millió példányban jelent meg. A kilenc munkatárs egy héttel korábbi halála után a friss számot egy szűkebb stáb készítette a Libération című baloldali lap szerkesztőségében. A terrortámadás után nem sokkal egyébként lefejezéssel fenyegették meg a másik népszerű szatirikus lap, a Le Canard Enchainé (A leláncolt kacsa) munkatársait is.
A New York Times értesülései szerint a francia hatóságok korábban megfigyelés alatt tartották a Charlie Hebdo karikaturistáit lemészárló terrorista testvérpárt, de kapacitáshiány miatt kénytelenek voltak az erőforrásaikat „veszélyesebbnek ítélt” potenciális támadókra fókuszálni. Ehhez az is hozzájárult, hogy Said és Chérif Kouachi valószínűleg tudatában lehetett a személyük felé tanúsított hatósági érdeklődésnek, ezért kerülték a gyanús viselkedést. Chérif Kouachit már 2008-ban elfogták Szíriába menet, és börtönbüntetésre ítélték a Buttes-Chaumont-hálózatban való közreműködése nyomán. A terrorsejt dzsihádistákat toborzott és utaztatott Irakba, Chérif Kouachit pedig egy Kalasnyikov használati útmutatójával a zsebében fogták le. A csoport vezetője Farid Benyettou muszlim prédikátor volt. Feltehetőleg az ő hatása alatt radikalizálódott Chérif és Said, és itt ismerkedtek meg Amédy Coulibalyval, aki a kóser üzletben ejtett túszokat múlt csütörtökön. A börtönből Kouachi továbbra is tartotta a kapcsolatot a francia iszlamista hálózattal, amelynek tagjai közé tartozott az amerikai követség felrobbantását tervező Djamel Beghal. Beghal számlájára írható a korábban fociszerető, a csajozást és a rapet sem megvető Chérif további radikalizálása is. Beghal annak a kelet-londoni imámnak, Abu Hamzának volt a tanítványa, aki e hét pénteken New Yorkban áll bíróság elé ítéletre várva, miután 11 vádpontban is bűnösnek találták terrorizmusra való uszításban.
Amédy Coulibaly, a kóser bolt túszejtője szintén ült börtönben fegyveres rablásért, majd később az életfogytiglanra ítélt radikális iszlamista, Ait Ali Belkacem kiszabadításának megszervezésére tett kísérletet, amiért szintén szabadságvesztésre ítélték. Tavaly márciusban szabadult. A francia rendőrség szerdai közlése szerint további hat ember lehet még szökésben, akiket a múlt szerdai terrortámadásokkal kapcsolatban keresnek, köztük Coulibaly barátnője, Hayat Boumediene.
A Kouachi testvérek Jemenben kaptak terrorista kiképzést. Mindketten szerepeltek az Egyesült Királyság megfigyelési listáin is, és a terroristagyanús személyek amerikai feketelistáján, emellett benne voltak a repüléstilalmi névjegyzékben is, ami meggátolta volna őket az Amerikába utazásban.
Mindezek után jogosnak tűnik a kérdés, hogyan kerülték el a francia hatóságok figyelmét, hogyan juthattak fegyverekhez, hogyan tervezhettek meg és hajthattak végre két, önmagában is súlyos terrorakciót, majd tűnhettek el sértetlenül egy olyan helyszínről, amelyet fegyveres őrök védtek egy korábbi támadás miatt. Különösen, hogy a támadás előtti napon az algériai titkosszolgálat jelezte Párizsnak: a közeljövőben terrortámadás várható az országban. Manuel Valls miniszterelnök nyilatkozatából is kitűnik, hogy hibát követtek el: „Ez egy nyilvánvaló bukás; tizenhét ember meghalt, ami azt jelenti, hogy réseket hagytunk.”
Bár a terrortámadások résztvevői összeköttetésben álltak, és akcióikat összehangolták, indokaik nem voltak teljesen azonosak. A kóser bolt túszejtője, Amédy Coulibaly sikertelenül próbálta megszakítani a boltba érkező hívást, így a hívó fél, az RTL rádiócsatorna rögzíthette a boltban elhangzottakat. Ezek szerint Coulibaly Franciaország közel-keleti és Maliban végrehajtott akcióit akarta megtorolni a támadással. A Kouachi testvérekkel készült interjúból pedig az derül ki, hogy ők (a franciákkal ellentétben) „nem gyilkosok, nem öltek ártatlan embereket, hanem az al-Kaida jemeni szárnyának képviseletében a jog érvényesítőiként léptek fel, amikor kivégezték a Mohamed prófétát inzultálókat”.
A kettős terrortámadás után szokatlan méretű nemzetközi összefogás alakult ki a franciák és a sajtószabadság mellett, mely végül a még aznap megkezdődött sorozatos szimpátiatüntetések után a #JeSuisCharlie „hashtaggel” jelölt Twitter-bejegyzések inváziója mellett egy másfél milliós tömegdemonstrációban csúcsosodott ki vasárnap, melyen a világ minden tájáról érkező politikai vezetők is megjelentek. A tüntetés és a témában kiadott nyilatkozatok fő üzenetévé az vált, hogy Európa szeretettel és elfogadással válaszol az erőszakra. Egyúttal, miközben Franciaország még a kettős terrortámadás okozta sokkhatás alatt állt, mind politikai vezetők, mind a befolyásos médiumok azt hangsúlyozták, hogy az iszlám a kereszténységgel és a judaizmussal együtt a béke vallása, tehát a terrorizmus független mindenfajta vallási meggyőződéstől, nézettől. Az üzenetek mögött rejlő szándék, hogy megelőzze a még nagyobb társadalmi feszültség kialakulását a főként bevándorlókból álló muszlim közösségek és a francia születésű lakosság között. Számos hang azonban inkább az egyértelmű, kemény fellépést hiányolja. A franciaországi muszlimok vezetői is igyekszenek elhatárolódni a cselekményektől, így tett a fivérek volt imámja, de Coulibaly családja is.

Olvasson tovább: