Kereső toggle

Hogyan reagált az arab világ Párizs után?

Gyors visszarendeződés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz nap alatt jelentős változás állt be az arab világban a párizsi események értékelésével kapcsolatban. Míg a terrortámadások után kevés kivételtől eltekintve az együttérző hangok voltak a meghatározók, a vasárnapi tömeggyűlés megítélése már sokkal vegyesebb volt, a Charlie Hebdo új számának tartalmát pedig már szinte egyöntetű elutasítás fogadta.

Január 7-e és a rákövetkező 48 óra –a terroresemények lezárulásáig – a megdöbbenés és tiltakozás napjai voltak. A párizsi támadást az Egyesült Arab Emírségektől kezdve Pakisztánig a muzulmán világban mindenütt elítélték, legalábbis hivatalosan. A kivételek közé számított a palesztin Hamasz, amelynek online napilapja január 8-án a „francia invázió hőseiként” ünnepelte a „mártírokat”, a Kouachi fivéreket és Amedy Coulibaly-t. Miután ez az arab nyelvű címlap bejárta az internetet, a Hamasz is kiadott – angolul – egy elítélő nyilatkozatot, vélhetően európai nyomásra. Brüsszelnek ugyanis több mint kínos volt az ügy: alig három héttel korábban az Európai Bíróság levette a terrorista csoportokat tartalmazó listáról a Hamaszt.
Már a hangsúlyok változását jelezte azonban Abdullah Al Athba, a katari Al Arab napilap főszerkesztője, aki vezércikkben szólította fel a muszlimokat arra, hogy ne kérjenek bocsánatot „olyan bűn miatt, amit nem követtetek el”. Athba szerint ugyanis „Franciaország csak okot keres arra, hogy beavatkozzon Líbiában a terror elleni harc ürügyén. Ugyanilyen ürügyet használtak Maliban is, hogy muszlimokat ölhessenek. (…) Miért kötik össze ezt a kérdést az iszlámmal és a muszlimokkal? Vannak szélsőséges keresztények és vannak szélsőséges zsidók, mégsem kéri senki egyik felekezet sem arra, hogy ítélje el például a mecsetek elleni támadásokat Svédországban és a muszlimok elleni gyűlöletkampányt Németországban. (…) A francia igazságszolgáltatásnak politikamentesen kell kivizsgálnia az egyéni bűnelkövetők tettét, és nem szabad ürügynek tekinteni azt a muszlimok elleni támadásokra Franciaországban és a Nyugaton.”
A vasárnapi párizsi tömeggyűlés sokakban megerősítette a katari újságíró aggodalmait. A nemzetközi média történelmi eseményként közvetítette a többmilliós menetet, a muszlim világban azonban a demonstrációt fenyegetésként is értelmezték. Manuel Valls francia miniszterelnök szerint ugyanis a menet kifejezte: a franciák támogatják „a radikális iszlám elleni háborút”. A Huffington Post amerikai online lap szerint az európai vezetők ezzel ugyanolyan hibát követtek el, mint George W. Bush, amikor a szeptember 11-ei támadások után meghirdette a „terrorizmus elleni háborúját”. „Obama elnök éppen ezért nem utazott el Párizsba, mert nem akart részt venni egy »új keresztesháború« zászlóbontásán” – írta a Huffington Post.
A párizsi felvonulás egyik érdekessége volt, hogy az első sorban egymástól nem messze vonult Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság négy évre választott, de épp a napokban tizedik éve hatalomban lévő elnöke. A közös fotóból az izraeli kormányfő jött ki rosszabbul. Odahaza a sajtó kifigurázta, hogy választási kampányeseményt rendezett a megemlékezésből, amikor előrefurakodta magát a második sorból (bár ebben a rekorder Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök volt, aki a tizedik sor környékéről könyökölte magát előre).
Ráadásul a palesztinpárti aktivisták is kihasználták Netanjahu jelenlétét. Amint feltűnt a politikusok között, elkezdtek a Twitteren megjelenni a célzottan erre az alkalomra fogalmazott Izrael-ellenes üzenetek, látszólag civil, európai fiókkal rendelkező felhasználóktól. Először egy-kettő, majd tucatjával, ilyenek: „itt az alkalom, ne engedjük el Netanjahut, most egyből Hágába kellene vinni”, „A sajtószabadság ellenségei az első sorban”, „17 újságírót öltek meg nyáron Gázában”, „Emlékezzünk a 2012-ben lebombázott gázai médiaközpontra”, „18 hónapja van izraeli fogságban Mohammad Saba’aneh palesztin karikaturista”.
Az üzeneteket perceken belül továbbadták más felhasználók, köztük magyarok is. Hamarosan válaszok is érkeztek a másik oldalról. A twitterezők cáfolták a palesztin propagandát: emlékeztettek arra, hogy éppen Abbásznak lenne Hágában a helye, miután nemrég kitüntette Nayef Hawatmehet, annak a terrortámadásnak a kitervelőjét, amelyben 23 izraeli gyerek halt meg Maalotban. Mohammad Saba’aneh nem a rajzai, hanem a Hamasz-kapcsolatai miatt került izraeli börtönbe, a lebombázott gázai médiaközpontban pedig a Hamasz operatív központja működött. A vita hatására néhány órán belül érzékelhetően megritkultak a Netanjahu-ellenes posztok.
Újabb muníciót kaptak viszont a kritikus hangok a Charlie Hebdo új számának megjelenése után. A kairói Al-Azhar Egyetem, a szunnita iszlám legnagyobb tekintélyű intézménye szerint a lap „csak a gyűlöletet szítja”, és „akadályozza a muzulmánok békés integrációját az európai és nyugati társadalmakba”. Szintén nagy hibának nevezte az újabb Mohamed-rajzok megjelenését egy neves szaúdi iszlám tudós. „Nem ez a jó módja annak, hogy az embereknek az iszlámot bemutassák. Tisztelnünk kell a prófétát, ahogy Jézust és Mózest is” – mondta Ahmed al-Ghamdi sejk. Az Iszlám Állam Al-Bayan nevű rádióadója baljóslatú üzenetében pedig azt üzente a Charlie Hebdo-nak: „Még nagyobb ostobaságot követtetek el.”

Olvasson tovább: