Kereső toggle

Sarkozy és a „nagy öreg”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nicolas Sarkozyt választotta újra pártelnöknek múlt szombaton az UMP. A volt elnök ezzel a lépéssel újra teljes erővel belevetette magát a francia belpolitikába, sőt rögtön a külpolitikába is, hiszen első külföldi útja Angela Merkelhez vezet  a CDU konferenciájára december 9-én.

A volt elnök megválasztása nem jelentett nagy fordulatot, az eredmény borítékolható volt. Nicolas Sarkozyt a szavazatok 65 százalékával választották meg pártelnöknek alig több mint két évvel az elnökválasztáson elszenvedett veresége után. A volt francia elnök akkor még azt ígérte, hogy nem fog visszatérni a politikai életbe. François Hollande minden rekordot felülmúló politikai gyengesége azonban olyan vákuumot hozott létre a francia belpolitikában, hogy a legutolsó sejtjében is politikus Sarkozy nem tudott ellenállni a visszatérés csábításának.

Bár Sarkozy újraválasztása nem volt kétséges, eredménye elmarad a tíz évvel ezelőtti 85 százalékos elsöprő győzelemtől, amellyel először lett az UMP vezetője. A tét persze elsősorban nem csupán a párt vezetése, hanem a 2017-es elnökválasztáson való indulás. Ez talán nem is lesz olyan könnyű, mint korábban sokan gondolták. Az elnökjelöltségre az UMP-ben ugyanis még két ember aspirálhat Sarkozy mellett: François Fillon és Alain Juppé korábbi miniszterelnökök. Fillonnak – aki Sarkozy miniszterelnöke volt a teljes ciklus alatt – az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a népszerűsége, miután kiderült: François Hollande kabinetfőnökének adott tippeket, hogyan lehetne fogást találni Sarkozyn az ellene folyó korrupciós nyomozás során.

Az elmúlt hetekben jelentkezett be a 2017-es elnökjelöltségre Alain Juppé, aki Sarkozy kormányaiban ökológiai, hadügyminiszteri, majd külügyminiszteri posztot töltött be, de volt már pártelnök, Párizs polgármester-helyettese, illetve miniszterelnök is – mindkét utóbbi funkcióban Jacques Chirac alatt. Juppé jelöltsége még sok gondot okozhat Sarkozynek: a Journal du Dimanche nevű újság felmérése szerint a volt miniszterelnök jelen pillanatban sokkal népszerűbb a teljes választói körben, mint Sarkozy. Mindemellett elképzelhető, hogy az idő a volt elnöknek dolgozik, 2017 ugyanis még messze van, Alain Juppé pedig – a népszerűsége ellenére – sok tekintetben jelentős hátránnyal indul az elnökjelöltségért Sarkozyvel szemben.

Ennek egyik oka, hogy Nicolas Sarkozy egy teljes árnyékkormányt tud felvonultatni François Hollande-dal és miniszterelnökével szemben, a volt elnök és csapata ugyanis remekül tudja kommunikálni a jobboldal koncepcióit a legkülönfélébb ügyekben. Alain Juppé esetében fennáll a veszély, hogy magányos jelöltnek tűnik, aki mögött nem áll csapat. Juppének kedvez viszont, hogy jelenleg az elnökjelöltekről az összes választó szavazhat. Mivel Sarkozy tisztában van azzal, hogy ő csak akkor lehet elnökjelölt, ha a párt tagjai szavaznak rá, valószínűleg kísérletet tesz majd a jelenlegi szabály megváltoztatására. Erre 2016-ig bőven van ideje.

Mindemellett Sarkozy malmára hajtja a vizet, hogy a múlt szombattól kezdve ő az ellenzék vezetője, ebben a szerepben pedig – ráadásul volt elnökként – tematizálni tudja a jobboldali politikát. Alain Juppére nézve ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a partvonalra kerül, még jóval az elnökválasztást megelőzően. Az sem kedvez Juppének, hogy 2017-ben hetvenéves lesz. Nicolas Sarkozy már el is kezdte finoman a kor felemlegetését, amikor a közelmúltban megemlékezett arról, hogy milyen volt húszévesként az első találkozása a „nagy öreggel”, Juppével, aki akkoriban a jobboldal második számú vezetője volt Jacques Chirac mellett.

Orosz kapcsolat

Százszázalékos eredménnyel választotta újra a Front National (FN) Marine Le Pent a párt élén. A párt konferenciájára – és egyúttal a választásra – egy nappal Sarkozy megválasztását követően került sor. A közvélemény-kutatók szerint 2017-ben a történelem könnyen megismételheti magát, a jelenlegi politikai trendek alapján ugyanis nagyon valószínű, hogy a jobboldal jelöltje mellett Marine Le Pen kerül be az elnökválasztás második fordulójába, hasonlóan a 2002-es választáshoz, amikor Jacques Chirac és Jean-Marie Le Pen mérkőzött meg az elnöki pozícióért. Erre utalt megválasztását követően Marine Le Pen is, amikor kijelentette: „Bent vagyunk a 2017-es választás második fordulójában.”
Az FN konferenciáján mellesleg több orosz politikus is részt vett, Marine Le Pen pedig éles hangon bírálta a kormányt, mert az az EU-szankciók következtében nem hajlandó leszállítani Oroszországnak a Mistral típusú helikopter-hordozó anyahajót. A pártelnök beszédében kijelentette: „Tévesen Európa-ellenesnek tartanak bennünket, miközben mi egy olyan Európában hiszünk, amely az Atlanti-óceántól az Urálig tart, nem pedig Washingtontól Brüsszelig.” A Reuters beszámolója szerint az FN nemcsak elvi síkon, hanem financiálisan is jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, az Első Cseh–Orosz Bankon keresztül ugyanis komoly anyagi támogatásban részesült. Az orosz kapcsolat olyannyira erős, hogy a Mediapart nevű lap friss információja szerint Jean-Marie Le Pen kétmillió eurós „hitelt” kapott az orosz Jurij Kudimov, egykori KGB-s hírszerzőn keresztül. A 86 éves Le Pen saját bevallása szerint nem tudta, hogy az összeg nem egy ciprusi banktól származik, de nem tartja rendellenesnek, hogy nem érdeklődött az összeg forrása felől. Putyin tudta és beleegyezése nélkül senki nem kaphatott volna ekkora összeget – állítja a Mediapart. Az összeget átutaló Kudimovot 1985-ben kémkedésért utasították ki Nagy-Britanniából.

Olvasson tovább: