Kereső toggle

Enyhülés kompromisszumok nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

November 24-én lejár a határideje az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalásoknak, melyeknek tétje, hogy Irán lemond-e a nukleáris programjáról, vagy sem. A tárgyalásokat övező közhangulat alapvetően optimista, és a legbefolyásosabb lapokban egyre másra jelennek meg a történelmi megegyezést sürgető publicisztikák. A valóságban azonban az  álláspontok nem közeledtek, Irán semmilyen kompromisszumkészséget nem mutat a nukleáris program legalább részleges leállítására.

Kell-e egyáltalán félni Irántól? Egyre gyakrabban teszik fel ezt a kérdést a nemzetközi sajtóban annak kapcsán, hogy közeledik a nukleáris tárgyalásokra kitűzött határidő vége. Alig néhány hét múlva ugyanis a hat nagyhatalomnak (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország) és Iránnak dűlőre kell jutnia azzal kapcsolatban, hogy Irán milyen formában és hogyan folytathatja, illetve folytathatja-e egyáltalán nukleáris programját. A nukleáris programról szóló tárgyalássorozatot nem sokkal Rohani elnök megválasztását követően kezdték el, és a kérdés körüli hangulat érzékelhetően megváltozott az elmúlt időszakban: egyre több jele mutatkozik az enyhülésnek.
Ennek egyik oka Irán megítélésének a relativizálódása: az Iszlám Állam offenzívájának fényében Irán maga a béke szigete – ha eltekintünk a 19 ezer centrifugától, amelyekkel az urándúsítást végzik, illetve az emberi jogok naponkénti sárba tiprásától. E gondolatmenet mentén érvelt múlt heti véleménycikkében Christopher de Bellaigue a tekintélyes brit lap, a The Guardian újságírója, aki a közelmúltban tett utazást Iránban. Az újságíró kiemeli, hogy hasonló jellegű utazást a térség egyik hasonló országban – Afganisztánban, Irakban vagy Szíriában – sem lehet tenni anélkül, hogy az illető kockára ne tenné az életét. A Guardian szerint kulcsfontosságú, hogy a hatok megegyezésre jussanak Iránnal november 24-éig, a középhatalomnak ugyanis fontos szerep juthat az Iszlám Állam által destabilizált térség békéjének megteremtésében. Hasonló konklúzióra jutott Jack Straw, aki Tony Blair kormányában 2001 és 2006 között volt Nagy-Britannia külügyminisztere. Straw a Telegraph hasábjain osztotta meg véleményét abból az alkalomból, hogy David Cameron találkozott Hasszan Rohanival – hasonló szintű találkozóra 1979 óta nem volt példa. Straw is osztja azt a véleményt, hogy szükség van Iránra Szíria, Észak-Irak és Libanon stabilizálásához. A volt külügyminiszter szerint az iráni közvélemény is azt várja kormányától, hogy egyezséget kössön a Nyugattal, tehát itt a történelmi pillanat. Straw úgy véli, a nukleáris egyezség részeként engedélyezni kell a centrifugák jelentős részének megtartását és azok nemzetközi felügyelet melletti használatát. Szerinte Nagy-Britannia máris lemaradt az Iránnal folyatott kereskedelem tekintetében: Németország, Franciaország és Olaszország ugrásra készen állnak, hogy az oroszországi embargó miatti kiesést Iránnal kötött üzletekkel pótolják. A tavalyi évben Németország Iránba irányuló exportja hússzor, Olaszországé pedig tízszer nagyobb volt, mint a brit export. Ennek megfelelően Straw megjegyzi, hogy már nagyon is ideje volt, hogy Cameron szóba álljon az iráni elnökkel, és itt az ideje a nagykövetségek újranyitásának is.
A hangulat megváltozását jól mutatja, hogy az ENSZ Közgyűlésre New Yorkba látogató iráni elnök arról beszélt, hogy meg kell állítani az Iszlám Államot, valamint meg kell ragadni a történelmi alkalmat a nukleáris egyezség megkötéséhez. Azt végül Hasszán Rohani is elismerte, hogy a tárgyalások elég lassan haladnak, aminek egyik oka, hogy Rohani új ajánlat nélkül érkezett New Yorkba. A tárgyalások jelen pillanatban a közel húszezer – urándúsításhoz használt – centrifuga sorsán akadtak meg: számos ötletet felvetettek már, többek között a centrifugák sebességének csökkentését, vagy egy részüknek a szétszerelését, de még nem hangzott el olyan javaslat, amely minden félnek tetszett volna.
Sokak szerint az enyhülés csak virtuális, Irán szempontjai és céljai nem sokat változtak az elmúlt évben. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint az Iszlám Állam és egy atombombával rendelkező Irán egyforma súlyú problémák, a mosolyoffenzíva pedig a megtévesztést szolgálja. Netanjahu érvelését látszik alátámasztani az, hogy míg tavaly – Rohani megválasztását követően – betiltottak egy Holokauszt-tagadó, anticionista konferenciát Teheránban, idén megrendezték azt. Az Új Horizont Konferencia elnevezésű nemzetközi rendezvény olyan témákat dolgoz fel, mint „a nácizmus és a cionizmus közötti hasonlóságok, Amerika és a cionista bűncselekmények, Hollywood és az Izrael lobbi”. Hogy senkinek ne legyen kétsége az iráni hivatalos ideológia felől, arról Mohsen Ghomi, Ali Hamenei legfőbb vallási vezető tanácsadója gondoskodott, aki kijelentette: „az Amerikai politikusok a cionista lobbi bábjai, akik kihasználják az amerikaiak érdektelenségét”. A konferencián mellesleg részt vett a Franciaországban nagy botrány kavaró antiszemita komikus, Dieudonne is. (Humorbojkott, Hetek, 2014. január 17.)

Olvasson tovább: