Kereső toggle

Van-e Obamának stratégiája az Iszlám Állammal szemben?

A névtelen háború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héten hosszú küzdelmet ígért Barack Obama az Iszlám Állam (IS) ellen, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok már meg is kezdte a harcot az IS „gyökeres kiirtására”. Az erős szavak ellenére nem egyértelmű, hogy van-e, és ha igen, milyen  stratégiája van Washingtonnak az internacionális dzsihádista terrorhadsereg ellen. Akár jelképes is lehet, hogy az akciónak - ami Obama szavai szerint már zajlik - nincs még neve sem. Mintha a kódnév hiánya azt sugallná, hogy szó sem lehet bármiféle újabb „Sivatagi Viharról”, hiszen Amerika egyszer és mindenkorra befejezte Irakban a háborút. Az Obama hivatali idejéből hátralévő 28 hónap azonban túl hosszú ahhoz, hogy egyszerűen utódjára hagyja a döntést, ahhoz viszont túl rövid, hogy gyökeresen megváltoztassa elnökségének eddigi doktrínáját, amelyet hivatalosan ma is képvisel.

Barack Obama az utóbbi hetekben többször is azt állította, hogy „meglepte ” az Iszlám Állam  terrorhadjárata. Ha ez így van, az nem fest túl jó képet a világ legnagyobb költségvetéssel és szakértői bázisával működő amerikai titkosszolgálatokról. Valószínűbb azonban, hogy nem az információk hiányoztak a Fehér Ház számára, hanem a stratégia azzal kapcsolatban, hogy mit is kezdjenek az IS jelentette fenyegetéssel szemben.

Az AP hírügynökség által készített elemzés szerint az amerikai kormányzatban már idén januárban felmerült a beavatkozás kérdése, miután az IS (akkor még hosszabb nevükön ISIL) erői elfoglalták a nyugat-iraki Fallúdzsát. Az AP által idézett kormányzati forrás szerint akkor belső konfliktusnak minősítették az előretörést, és úgy értékelték a helyzetet, hogy a bagdadi síita kormány és Nouri al-Maliki miniszterelnök ellen fellázadt szunnita törzsek „forradalmáról” van szó. Emiatt a washingtoni kormányzat megelégedett azzal, hogy Hellfire tankelhárító rakétákkal szerelte fel az iraki hadsereget, továbbá megkezdték felderítő drónokkal nyomon követni a radikális egységek mozgását a térségben. 

Azóta fél év telt el, és az IS immár megkerülhetetlen kihívássá vált. Katonáinak létszáma meghaladja a 15 ezret, és a harcosok többsége igazi harcedzett veterán: részben Szaddám Huszein egykori Köztársasági Gárdájának katonái, részben pedig Szíriában harci tapasztalatot gyűjtött szunnita lázadók, akikhez a tengerentúlról több ezer nemzetközi dzsihádista önkéntes csatlakozott. Az IS sikeresen toboroz híveket a meghódított területekről is, így mind a bagdadi kormánnyal és a kurdokkal ellenséges iraki lakosságból, mind pedig az Asszad-ellenes szíriaiak közül sokan állnak közéjük. Miután az IS könyörtelenül likvidálja a saját soraiban is azokat, akik nem követik feltétel nélkül a terrorszervezet céljait, hadseregük példátlanul egységes, könyörtelen és hatékony.

Ha a szervezet léte és terjeszkedése nem is volt ismeretlen az amerikai vezetés előtt, ez utóbbi vonásai valóban meglephették az Obama-kormány tagjait. Chuck Hagel védelmi miniszter, amikor megkérdezték, vajon képes lehet-e az IS egy szeptember 11-éhez hasonló támadásra az Egyesült Államok ellen, azt felelte: „Mindez túl van azon, amit eddig láttunk. Ezért mindenre fel kell készülnünk.” Eric Holder igazságügy-miniszter pedig elismerte, hogy „(az IS) félelmetesebb mindennél, amit eddig miniszterként láttam”.

A június óta felgyorsuló események – Moszul elfoglalása, a keresztények, majd a jazidi népcsoport elleni genocídium, a hatalmas moszuli gát körüli harcok és James Foley kivégzése – ellenére Barack Obama augusztus elejéig nem lépett nyilvánosan.

Augusztus 8-án aztán bejelentette, hogy elrendelte légicsapások megindítását az IS iraki bázisai ellen, valamint amerikai fegyverek szállítását az iraki és a kurd hadsereg számára, de csak közel három héttel később tett először utalást egy átfogóbb fellépésre a szunnita terrorszervezettel szemben.

„Amerika nem felejt, a kezünk messzire elér, türelmesek vagyunk, az igazságszolgáltatás azonban nem marad el – mondta Obama augusztus 26-án az észak-karolinai Charlotte-ban, veteránok előtt mondott beszédében, de gyorsan hozzátette: – Az IS-hez hasonlatos rákfene gyökerestől való kiirtása nem lesz könnyű, és nem megy gyorsan.” Az elnök kiállt eddigi politikája mellett, és megfogadta, hogy nem engedi hazáját visszarángatni az iraki háborúba. Mint mondta, a történelem leckét adott Amerikának, amikor nemzetközi támogatás nélkül vagy meggondolatlanul bocsátkozott „katonai kalandokba”. Obama szerint a válságra amúgy sem jelentene megoldást az, ha nagy létszámú szárazföldi erőt vezényelnének Irakba, vagy megszállva tartanák a térség valamely országát, mondván, ez a „szélsőségesek malmára hajtaná a vizet”.

Kérdés persze, hogy akkor mi hajtotta az IS malmára a vizet az elmúlt másfél évben, amikor Amerika teljesen visszavonta csapatait a térségből, és Obama még a Szíria elleni légicsapásokról is lemondott az utolsó pillanatban. Ennél is nagyobb dilemma azonban, milyen lehetőségei maradnak Obamának arra, hogy feltartóztassa az IS-t anélkül, hogy az Egyesült Államok újra háborúba keveredne.

Az AP által idézett elemzők szerint valóban nem szükséges a 2003-as invázióhoz hasonló nagy létszámú szárazföldi erő az IS ellen, de az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi lépések – korlátozott légicsapások és a helyi erők felfegyverzése – sem elegendők. Sőt az sem elég, ha csak az új – al-Maliki lemondása után szélesebb bázissal rendelkező – iraki kormányra hagyják a fellépést, mert az IS hátországa Szíriában van. Washingtonban sokan emlegetik példaként a 2008-as jemeni kommandós akciók sikerét, amelyekkel elérték, hogy az országban ne tudjon újra bázist létrehozni az Afganisztánból kiszorult al-Kaida. Az optimista feltételezések szerint néhány száz, de legfeljebb ötezer fős speciális alakulat bevetésével ki lehet szorítani az IS-t Szíriából, és akkor az iraki hadsereg könnyedén végezhet a hátország nélkül maradt terrorszervezettel.

Elismerik ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzet a jemeninél sokkal nagyobb kihívást jelent. Egyrészt maga az ellenség nagyságrenddel erősebb, és messze több pénzzel rendelkezik, mint amiről Oszama bin Laden valaha is álmodhatott. De tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az IS elleni amerikai fellépés Szíriában azzal jár együtt, hogy megerősödnek a szunnita lázadókkal szembeni erők:

Basar Asszad rezsimje és a síita Hezbollah. Washington négy éve követeli a szíriai elnök távozását, ám most mégis a segítségére siethet. Az izraeli Debkafile biztonságpolitikai hírportál úgy tudja, hogy ez az együttműködés a színfalak mögött már meg is kezdődött: Washington hírszerzési adatokat küld Berlinen keresztül az Asszad-rezsimnek, hogy fel tudják venni a harcot az IS egységeivel szemben.

A sietség érthető: a dzsihádisták már a tabkai légibázist fenyegetik Szíriában, amelynek a megszerzése az iraki Moszul bevételéhez hasonló áttörést jelentene az IS számára, mert megnyitná az utat az ország középső és nyugati régiói felé, beleértve Hama városát, valamint a két legfontosabb tengeri kikötőt, Latkiát és Tartuszt. Azt pedig az eddig lassan reagáló Obama sem valószínű, hogy tétlenül nézné, ha az IS megjelenne a Földközi-tenger partján.

Persze, a novemberi időközi választásokra készülő republikánusok szerint nem is kellene megvárni ezt. A Fox News veterán riportere, Charles Krauthammer fel is vetette, hogy ha Obama nem tud vagy talán már nem is akar megbirkózni a világban sokasodó válságokkal, akkor talán „jobban tenné, ha lemondana”.

Olvasson tovább: