Kereső toggle

Nyugalmat igen, Gázát nem!

Az izraeliek többsége támogatja a csapatkivonást

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, az izraeli hadsereg (IDF) eljutott addig, ameddig szükséges volt – legalábbis Benjamin Netanjahu korábbi beszédeiben ezt ígérte. Közel kétezer palesztin és mintegy hetven izraeli áldozat után a két fél letette a fegyvert, és sok izraeli örömére az IDF végül kivonult a füstölgő övezetből. Kérdés marad viszont, hogy mi jön ezután?

A többség boldogan fogadta a háború látszólagos végét, de a konfliktus mélyebb, mintsem hogy ilyen könnyen és hirtelen lezáruljon. Az ország különböző pontjain beszélgettünk izraeli lakosokkal, mind zsidókkal, mind arabokkal.

Miközben legtöbbjük szerint nincs igazán tökéletes megoldás a jelenlegi konfliktusra, egyetértenek abban, hogy Gáza visszavétele semmit sem oldana meg. Egy katonatiszt Tel Avivban azt nyilatkozta, hogy Izraelnek nem érdeke Gáza visszafoglalása, mert megoldhatatlan problémákat szabadítanának ezzel a nyakukba.

Paul Hirschson, a Külügyminisztérium szóvivője arról tájékoztatta a Heteket, hogy a kormányzat diplomáciai megoldást keres a konfliktus enyhítésére; nem áll szándékukban visszatérni Gázába. Bár a Hamasz annak idején gyakorlatilag katonai puccsal szerzett hatalmat a terület fölött, az izraeli kormányzat csak addig lép föl, ameddig azt saját lakosainak védelme megköveteli. A szóvivő – aki még a kivonulás megkezdése előtt nyilatkozott – elismerte, hogy Izrael közel sem hibátlan, de leszögezte, hogy az IDF maximálisan a nemzetközi humanitárius jog alapján járt el, tehát figyelembe vette az emberi jogokat. Úgy véli, hogy Izraelt csak azért éri annyi kritika, mert nyílt demokráciája miatt könnyen ellenőrizhető a tevékenysége; „próbálják csak meg ugyanezt Észak-Koreában!”

Ugyanakkor Hirschson azt is kijelentette, hogy fel kell számolni a Hamasz általi fenyegetést, amely a saját maga által kezdeményezett tűzszüneteket sem tartja tiszteletben, nemhogy palesztin honfitársai alapvető jogait. Ma már egyértelmű, hogy bár a Hamaszt nem sikerült megsemmisíteni, mégis kétségtelenül súlyos veszteségeket szenvedett el.

Az úgynevezett „megszállt területeken” található Bétel polgármesterétől kezdve, veterán és jelenleg szolgáló katonákon és Izrael egyetlen hírügynökségének (Tazpit) vezetőségén át egészen a Zsidó Otthon nevű koalíciós párt titkáráig a többség legszívesebben palesztin kézen hagyná Gázát. Van, aki úgy látja, hogy nincs más megoldás, mint megszállni a térséget, de ezt is általában csak átmeneti megoldásként értik, nem számítanak arra, hogy visszacsatolnák a térséget. Míg az alig lakott Golán-fennsíkot stratégiai fontossága miatt annektálták, Gáza a maga 1,7 milliós lakosságával óriá-si politikai és adminisztrációs bajt szabadítana a zsidó állam nyakába.

Meglehetősen elterjedt vélekedés az izraeli társadalomban, hogy Gázát nem visszafoglalni kell, hanem az oktatás útján megváltoztatni. Bár ez generációkat venne igénybe, ezúton talán sikerülne a palesztinokat kinevelni az iszlám fanatizmusból (amely teljesen más és egyben összeférhetetlen morálrendszert kényszerít rájuk). Ez esetben a palesztin lakosság is jóléti igényekkel lépne föl vezetőivel szemben, és nem hagyná, hogy élő pajzsként használják úgymond vallási célokból.

John Kerry amerikai külügyminiszter a tűzszünet bejelentése után még inkább a kétállami megoldás mellett kardoskodott, és Egyiptom közvetítésével a béketárgyalások folytatását sürgette.

A palesztin oldal azonban hiába lőtte rakéták ezreit az izraeli civil lakosság nyakába, hiába nézték végig embertársaik sajnálatos halálát, úgy tűnik, nem láttak még eleget. Jeruzsálemben hétfőn, nem sokkal azelőtt, hogy magam is a Scopus-hegyre látogattam, egy 20 év körüli izraeli katonát gyomron lőttek a Héber Egyetem közelében. Előtte nem sokkal egy ultraortodox zsidók által lakott városrészben egy palesztin markológéppel esett egy személyautónak, majd egy üres buszt is felborított, közben pedig halálra zúzott egy járókelőt. Mások is (köztük a buszsofőr) megsérültek. A merényletek hatására a város arabok lakta térségeiben ismét felerősödött a feszültség, mely korábban szinte újabb intifádával fenyegetett a Szent Városban.

Jómagam a Damaszkuszi-kapu irányából a keresztény és az arab negyed határán haladtam a zsidó szent helyek irányába, mikor egy elhagyatottabb utcában vagy hatfős arab társaságba botlottam. A fiatalokból álló banda először csak kiabálni kezdett felém, majd körbevettek, hátulról megrúgtak, és leöntöttek valami folyadékkal. A jelenetet szemlélő felnőtt arabok nem léptek közbe, inkább árgus szemekkel figyelték a reakcióimat, hátha egy esetleges visszavágásom komolyabb beavatkozást legitimálhat. Arabul és tört angolsággal ordítoztak velem, végül mivel a forgalmas Via Dolorosára siettem, csak utánam köptek, kifejezve, hogy nemkívánt elem vagyok a környéken. Mindezt fekete ISIS és zöld Hamaszos zászlók árnyékában…

Az IDF hivatalos jelentései szerint 32 alagutat, tehát a palesztin földalatti rendszer jelentős részét megsemmisítették, amit Benjamin Netanjahu úgy kommentált: „Nem biztos, hogy az összeset elpusztítottuk, de megtettük, amit lehetett.”

Egyértelmű, hogy a palesztinok rakétatámadásait és a gázai hadművelet járulékos kárát egyik fél sem fogja egyhamar kiheverni. Hivatalos izraeli statisztikák alapján a konfliktus során 3356 rakétát lőttek a zsidó államra a Gázai övezetből, melyek közül a Vaskupola légvédelmi ütegei 578 lövedéket szedtek le. Az izraeli Channel 2 tévécsatorna szerint az izraeli hadsereg 4762 célpontra mért csapást, és 900 Hamaszos fegyverest ölt meg.

Az Eskhol-régióban és a Gázai övezet közelében lévő településeken jelentős anyagi kár keletkezett, és a költségvetés is igen tetemes összeget kellett, hogy elkülönítsen a védelmi rendszer működtetésére. A Gázai övezetben (ahogy arról korábbi tudósításunkban már beszámoltunk)  szintén romba dőlt városok, sok száz halott és közel háromszázezer áttelepített személy maradt a harcok után. A Hamasz az övezetnek nyújtott segélyek döntő többségét fegyverkezésbe és az alagútrendszer kiépítésébe fektette, semmilyen tartalékuk nem maradt, hogy élhető területként hozzák helyre Gázát. Hogyan áll majd helyre a sok lerombolt épület, miből épül majd iskola és kórház? A Vöröskereszt szerint az ottani lakosok többsége áram és elegendő mennyiségű víz nélkül maradt. Sok megkérdezett izraeli lakos egy második Dubait álmodik a Gázai övezetbe, ám jelenleg úgy tűnik, évek kellenek majd a puszta regenerálódáshoz is. De erről majd később lehet gondolkodni… Vagy amikor lejár a 72 órás tűzszüneti megállapodás.

Olvasson tovább: