Kereső toggle

Lemondott, majd újraalakult a francia kormány

A küzdelem napjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus 25-én lemondott, egy nappal később pedig újraalakult a francia kormány. A váratlan esemény újabb fejezetet nyitott az egyébként sem túl népszerű François Hollande elnökségének történetében, és tovább mélyítette a baloldali többségi párt szociálliberális, illetve az azt folyamatosan bíráló szárnya közötti törésvonalat.

Az Elysée-palota hétfőn reggel kibocsátott közleménye szerint az államfő megbízta Manuel Vallsot, hogy alakítson új kormányt „azzal az irányvonallal összhangban, amelyet ő maga határozott meg” Franciaország számára. Az ilyenkor látszólag bevett hivatalos megfogalmazás mögött azonban több rejlett, mint puszta protokoll.
Az elmúlt hétvégén ugyanis Arnaud Montebourg gazdasági miniszter erős kritikával illette a baloldali kormány megszorító intézkedéseit, és „gazdasági irányváltást” sürgetett. Az események nyitányaként a csütörtöki minisztertanácsi ülés végén bejelentette: „Vasárnap támadásba lendülök!” Az offenzíva ígéretéhez híven megtörtént, ám a vártnál egy kicsit korábban: a Le Monde című francia napilap szombati számában kijelentette, hogy „a politikai döntések nincsenek röghöz kötve”, valamint „itt az ideje annak, hogy küzdjünk”. A figyelemfelkeltő kijelentések sora másnap folytatódott. Frangy-en-Bresse-ben tartott beszédében elmondta, hogy gazdasági miniszterként kötelessége lehetséges megoldásokat javasolni, majd hozzátette: „Franciaországnak nem kell igazodni a német jobboldal politikai rögeszméihez.”
A burgundiai kisváros rendezvényének vendégeként Benoît Hamon oktatásügyi miniszter is felszólalt, aki nem kevésbé bíráló magatartást tanúsított a vallsi irányvonallal szemben, s akit az egybegyűltek – többségükben „kiábrándult szocialisták” – hősként ünnepeltek társával együtt – írja a Le Figaro című francia napilap.
Manuel Valls, pontosabban a miniszterelnöki hivatal reakciója szerint azonban a politikusok „egy olyan határt léptek át, amelyet nem kellett volna”.
A Szocialista Párt szóvivője, Carlos da Silva országgyűlési képviselő hasonló véleményt formált az ügyről, mely szerint „Arnaud Montebourg állásfoglalása tarthatatlan”, hiszen gazdasági miniszterként nem az a feladata, „hogy vitákat indítványozzon, hanem az, hogy Franciaországot újra a gazdasági növekedés irányába mozdítsa”. Montebourg még aznap lemondott hivataláról – Hamonnal és a kulturális miniszterrel, Aurélie Filippettivel együtt.
Kedd este az újonnan alakuló második Valls-kormány szinte azonnal a kritikák kereszttüzébe került összetétele miatt. Különösen két személy kinevezése váltott ki nemtetszést. Az oktatási tárcát az eddigi nőjogi, ifjúsági és sportminiszter, Najat Vallaud-Belkacem kapta meg, aki elkötelezett híve és támogatója a „házasságot mindenkinek” (mariage pour tous) elvének, illetve az általa indítványozott „Az egyenlőség ABCD-je” oktatási programnak, amelynek célkitűzése a „nemi sztereotípiák” elleni harc. A jobboldali UMP párt egyik képviselője, Erik Ciotti „veszélyes ideológia szószólójának” nevezte a politikust, valamint „szánt szándékkal való provokációnak és megosztásnak” titulálta a döntést.
A másik meglepetést a gazdasági tárca élére kinevezett Emmanuel Macron személye okozta. A 36 éves, filozófusból bankárrá avanzsáló fiatalember François Hollande előző gazdasági tanácsadójaként került a politikai életbe. Jelölése még a Szocialista Párt berkein belül is megosztást okozott: Laurent Baumel képviselő például „egyértelmű provokációnak” nevezte a lépést, Jean-Marc Germain, egy másik párttag, szintén nem tartja jó jelnek egy banki szférában tevékenykedő ember gazdasági miniszterként való kinevezését egy olyan Franciaországban, ahol gazdasági válság tombol.
Valls és Hollande népszerűségét egyébként tovább gyengítették az elmúlt napok fejleményei. Egy friss felmérés adatai alapján a kormányfőre vonatkozó elégedettségi ráta 9 pontot zuhant egy hónap alatt, 36 százalékra csökkent. Ami az államfőt illeti, 17 százalék a róla pozitív véleményt alkotók aránya – egy százalékkal kevesebb, mint júliusban. François Hollande népszerűségi mutatója 2012 májusa óta nem volt ilyen alacsony.

Olvasson tovább: