Kereső toggle

Kirakatkormány

Euroszkeptikus külügyminiszterrel indít újra Cameron

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Majdnem fél kormányát menesztette David Cameron, aki a hét elején viharos kormányátalakítást hajtott végre, hogy  mentse a menthetőt. A legfrissebb mérések szerint ugyanis nagyon valószínű, hogy a toryk elveszítik a jövő évi választásokat. A bukás elkerülése érdekében Cameron menesztette a középkorú férfiakat – köztük közeli barátokat is –, és fiatalabb nőket hívott meg a kormányba.

„Ez egy friss csapat tele ötletekkel, energiával és azzal a politikai látással, amely szükséges ahhoz, hogy az országot előre vigyük, hogy véghez vihessük hosszú távú gazdasági programunkat, és biztosítsuk jövőnket. Meggyőződésem, hogy ez a csapat tükrözi a modern Nagy-Britanniát, és ez a biztosíték arra, hogy a legjobb eredményt érjük el az ország számára” – nyilatkozta David Cameron, amikor bemutatta az új kormányt. A nagy szavak ellenére a brit sajtó egyöntetűen megjegyzi, hogy Cameron elsődleges szempontja a jövő évi választásra való felkészülés, ezért hozott be a kormányba számos nőt, menesztve az ötvenes és annál idősebb férfiakat. A The Daily Telegraph elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a most átalakított kormány valójában nemigen fog kormányozni, hamarosan ugyanis elkezdődik a nyári szünet, amely egészen októberig tart, a májusi választás előtt pedig a parlament csak márciusig működik. Az új tagok beemelése tehát egyértelműen a szavazóbázis növelését szolgálja.
Nyilvánvalóan a kedvező imázs érdekében emelte be Cameron a kormányba Esther McVeyt, a GMTV és a BBC korábbi műsorvezetőjét, aki 2010 óta képviselő, és mostantól a munkaügyi tárca felelőse. Valószínűleg hasonló szempontok vezették a miniszterelnököt Liz Truss környezetvédelmi miniszter és Nicky Morgan oktatásügyi miniszter kiválasztásában, bár az sokakat meglepett, hogy Cameron képes volt barátját – vagyis annak tárcáját – is beáldozni a jövő évi siker érdekében. Michael Gove korábbi oktatási miniszter ugyanis nemcsak politikai szövetségese, hanem közeli jóbarátja is a miniszterelnöknek. Az oktatási reform következtében azonban rendkívül népszerűtlenné vált, ami már a kormány megítélésére is kihatott.  
A legjelentősebb változás William Hague távozása a külügyminiszteri pozícióból. Hague ugyanis nemcsak a kormány egyik nehézsúlyú tagja volt, hanem az egyik legnagyobb formátumú politikus a konzervatív oldalon, politikai gondolkodó, aki egyben briliáns szónok is.
Hague helyett a korábbi hadügyminiszter, Philip Hammond érkezik a külügyminiszteri bársonyszékbe. Hammond az euroszkeptikus politikusok közé tartozik, aki nyíltan beismerte, hogy ő jobban szeretné, ha Nagy-Britannia távozna az EU-ból. A The Independent elemzése szerint Hammond befolyása emelkedőben van a konzervatív párton belül, sokan úgy tekintenek rá mint a Tory Párt egyik lehetséges vezetőjére, de az is felmerült, hogy George Osborne-t váltja majd a pénzügyi tárca élén, ha a toryk megnyerik a jövő évi választást. Mindenesetre Hammond jelölése nyílt üzenet Brüsszelnek és az EU-nak, amely éppen a héten véglegesítette Jean-Claude Juncker – David Cameron által ellenzett – jelölését.
Az euroszkeptikus vonal erősítését mutatja az is, hogy a miniszterelnök menesztette Dominic Grieve főügyészt is, aki a mérsékeltek táborába tartozott a szintén menesztett tárcanélküli miniszterrel, Kenneth Clarke-kal együtt. Grieve menesztésének elsődleges oka, hogy Cameron szeretné elérni Nagy-Britannia kilépését az Európai Emberjogi Egyezményből annak érdekében, hogy a külföldi bűnelkövetőket deportálhassa. Grieve nem értett egyet az egyezmény felrúgásával, és azt üzente, hogy harcolni fog ellene.

A legifjabb konzervatív útja

Hague mindössze tizenhat évesen tartotta első beszédét a konzervatív párt konferenciáján 1977-ben. A beszéd a jelenlevő Margaret Thatcher tetszését is kiváltotta, így nem csoda, hogy Hague lett a konzervatívok új generációjának legprominensebb tagja, aki huszonnyolc évesen került be az alsóházba a legfiatalabban megválasztott konzervatív politikusként. Különböző kisebb kormányzati szerepek mellett 1995-ben Hague lett John Major kormányának a walesi ügyekért felelős minisztere. Tony Blair földcsuszamlásszerű 1997-es győzelme után William Hague lett a Tory Párt első számú vezetője, akinek sikerült megakadályoznia a konzervatív párt teljes erodálódását. Választást azonban nem sikerült nyernie, így 2001-ben lemondott a pártvezetői funkcióról. Ezt követően könyvírásba fogott, és megírta az ifjabb William Pittről – Anglia egyik leghíresebb miniszterelnökéről – szóló könyvét, majd az egyik legnagyobb hatású keresztény politikusról, William Wilberforce-ról írt könyvet (Wilberforce erőfeszítéseinek köszönhetően törölte el Anglia a rabszolgaságot). Hague 2005-ben csatlakozott a frissen pártvezetővé választott David Cameron csapatához, amelyben ő volt az árnyékkormány külügyminisztere, ennek megfelelően ezt a pozíciót kapta meg Cameron kormányában is. Külügyminiszterként azonban egyre jobban elszürkült, a nevéhez nem köthető semmilyen jelentősebb diplomáciai áttörés, talán ezért is döntött úgy David Cameron, hogy az ő posztján is változásra van szükség. William Hague az új választást követően távozik a politikai életből, és tervei szerint újra a könyvírásnak szenteli idejét.

Olvasson tovább: