Kereső toggle

Korszakváltás Indiában

Dübörgő gazdaságot várnak az új vezetőtől

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megváltozhat a széljárás India számára a gazdaságban és a társadalomban is Narendra Modi és a nacionalista BJP választási győzelmével. A nagy arányú győzelem nagy elvárásokat eredményez: a polgárok azt várják, hogy saját tartományához, Gudzsarathoz hasonlóan egész Indiát megreformálja majd, és újra tartós növekedési pályára állítja az országot, ami nemcsak a helyieknek, de a külföldi tőkének is kedvezhet. Modi miniszterelnökségével azonban jelentősen megerősödhet a hindu nacionalizmus is.

Nagy meglepetést okozott a választási eredmény Indiában, ugyanis a hivatalos eredményhirdetés alapján a Bharatiya Janata Pártnak (BJP) egyedül sikerült többségbe kerülnie a Parlament alsóházában. A BJP 282 helyet szerzett meg az 543-ból, míg az 1947 óta kormányon lévő Kongresszus Párt mindössze 44-et. Modi számára fontos is, hogy többségben legyen, így ugyanis megnyílik előtte az út az átfogó reformok bevezetésére.
A lakosság nagy része a kampány során szívesen fogadta az osztogatást a Kongresszus Párt részéről, akik nemrég például bevezették, hogy minden állampolgár ingyen kaphat gyógyszert – ám ennek ellenére is a BJP-re szavaztak. Modin ennek megfelelően igen nagy a nyomás, ugyanis mindenki azt várja, hogy az egykor dübörgő gazdaság újra nagy lendületet kap, és ismét beköszönt a fejlődés időszaka. A várakozás nem is alaptalan, ugyanis Modi eddigi pályafutása alatt saját tartományában, ahol 2001 óta kormányzóként
tevékenykedett, kiemelkedő gazdasági fejlődést tudott elérni; Gudzsaratban folyamatosan fejlődött az infrastruktúra is, és most mindenki arra számít, hogy ugyanez nagyban is megvalósul majd a világ legnagyobb népességű országában.
Subrata Mukherjee, a Delhi Egyetem nyugalmazott politikatudomány professzora szerint Modi „Gudzsaratban megteremtette India első szabad piacgazdaságát, ami új infrastruktúrát és munkahelyeket eredményezett.” Az új miniszterelnöktől a külföldi nagyvállalatok is sokat várnak. Az utóbbi fél év alatt már annak a híre elég volt a külföldi tőke beáramlásához, hogy a közvélemény-kutatók Modi győzelmét prognosztizálták. Modi nem bojkottálja a multinacionális vállalatok belépését az indiai piacra, mint elődje, Manmohan Singh, aki ugyan a kilencvenes évek nagy reformereként írta be magát a történelembe, a második ciklusában azonban már nem volt olyan sikeres, mint korábban.
Singh a kínai mintát követve diszkriminálni és bürokratikus eszközökkel akadályozni kezdte a külföldi vállalatokat, és olyan üzleteket akasztott meg, mint a dél-koreai Posco tizenkét milliárdos beruházása az acéliparba, vagy a Vedanta Resources nevű londoni cég bauxitbányászati befektetése. Adózási szinten is igyekezett mindent megtenni, hogy a multiknak ne legyen kedvük Indiába jönni. A Vodafone egy két milliárd dolláros adótétel miatt hadakozik már évek óta az indiai kormánnyal, ugyanis miután a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a vállalatnak nem kell megfizetnie ezt az összeget, a kormány megváltoztatta a törvényeket, hogy az mégis kivethető legyen. Ugyanezzel küzd több más telekommunikációs óriás, például az AT&T és  a Nokia is. Mindennek gyorsan meg is lett az eredménye, ugyanis a szükséges reformok elhalasztása mellett a külföldi tőke hiánya is a gazdaság megtorpanását eredményezte, ami az egész országban az elégedetlenség forrása lett. Modi és kormánya ezzel szemben azt ígéri, hogy teljesen átalakítja a gazdaság- és adópolitikát, és megszünteti a kiszámíthatatlanságot, ami az egyik legnagyobb kerékkötője a külföldi pénz beáramlásának.
Singh képtelen volt megnyitni gazdaságát a külföldi tőke számára, amely miniszterelnöksége alatt akkora hátrányba került, hogy még a multikat politikai retorikai és intézkedési szinten is keményen diszkrimináló Kína is jobb befektetésnek látszott, mint India. Ezért lehetséges, ahogy a Forbes magazin elemzői érvelnek, hogy a Kongresszus Párt mellett az indiai választások másik nagy vesztese Kína – ugyanis ha Modi feloldja a multikkal szembeni korlátozásokat, a tőke, amire az egyre lassuló kínai gazdaságnak is nagy szüksége van, Indiába fog áramlani. A „Modinomics”, azaz Modi gazdaságpolitikája, ahogy az elemzők hívják, alapvetően azon az elven nyugszik, hogy a nagy cégek teremtik a munkahelyeket, a jólétet és a jobb társadalmi viszonyokat.
A gondolatmenet helyességét látszik igazolni, hogy ez a gazdasági szemlélet Modi tartományában, Gudzsaratban úgy vonzotta a külföldi  nagyvállalatokat, mint a méheket a méz. A Tata Group, amely a Nano nevű, igen olcsó autót gyártja, Gudzsaratban kötött ki, miután a kormány sikerrel tett keresztbe gyártelepítési terveinek Nyugat-Bengál tartományban. A német Duravit AG is csak Gudzsaratban tudta megvalósítani fejlesztési terveit, és a cég projektért felelős vezetője azt nyilatkozta a kivitelezésről, hogy „száz százalékig korrupciómentes volt. Ezt át kell élni, hogy az ember el tudja hinni.”
Mivel Modi a tettek embere, és ezt kormányzói múltja is bizonyítja, így senki sem kételkedik abban, hogy meg fogja valósítani a gazdasági reformokat; ezekre nagy szüksége is van az országnak, ahol a legalapvetőbb létszükségletek sem biztosítottak mindenki számára. Számos helyen nincs vezetékes víz és áramellátás, és az úthálózat is olyan állapotban van, hogy csak az infrastruktúra fejlesztése több évre elegendő feladatot ad az új kormánynak.

Egy hindu nacionalista

Narendra Modi nemcsak a gazdaságot formálhatja át gyökeresen Indiában, hanem a társadalmi szemléletet is. A választási kampány során teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az új miniszterelnök elkötelezett híve a hindu nacionalizmusnak, amelyről 17 éves korában kapott szellemi iránymutatást, és azóta rendíthetetlenül képviseli is azt. Tartományában a muzulmánokkal szembeni atrocitások büntetlenül maradtak, és bírálói arra számítanak, hogy ennek megfelelően az új miniszterelnök társadalmi szinten erősen megosztó lesz, a vallási szemléletben pedig egyértelműen kirekesztő. Úgy tűnik viszont, hogy a gazdasági sikerek mentén mégis sikerült egyesítenie az országot, és a társadalom szükségei messze meghaladják a vallási ideológiák mentén várható törésvonaltól való félelmet. Az Indian Express főszerkesztője, Shekhar Gupta szerint a választási eredmény a dinasztikus politikai uralom elleni lázadás, és annak elutasítása, hogy a hatalomban levők az öröklődő pozíciók miatt nem vállaltak felelősséget. „Ez egy nagy váltás, egy posztideológiai generáció kezdete, amely többé nem balközép beállítottságú. Azok felemelkedése következik, akiket sokkal jobban érdekel a saját sorsuk. Ambiciózusak, és a türelmetlenségük egyesíti őket” – jelentette ki a főszerkesztő a Wall Street Journalnak adott nyilatkozatában.

Olvasson tovább: