Kereső toggle

A vatikáni szabályok nem védenek a pedofil papoktól

Kínzás vagy nem kínzás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még mindig nem veszi elég komolyan a világ felháborodását a Vatikán a molesztált gyermekek ügyében. A hét elején Silvano Tomasi érsek, a Vatikán ENSZ nagykövete adott ki adatokat az ENSZ kínzás elleni bizottságának meghallgatásán, amelyek csak tovább borzolták a kedélyeket. Eközben az ügyek kivizsgálására létrehozott szentszéki bizottság megállapításai is hiányosságokat tártak fel, de azt is elismerték, hogy a változásban csak reménykedni lehet.

A szentszék képviseletében Silvano Tomasi érsek adott számot az ENSZ kínzás elleni bizottsága előtt arról, hogy az ENSZ korábbi, kínzás elleni határozata vajon miért nem valósul meg a Vatikáni miniállam területén, holott a Szentszék ugyanúgy tagja az egyezményt aláíró és vállaló államok közösségének. A genfi meghallgatáson az érsek tíz ENSZ-szakértő előtt válaszolt a kérdésekre. A kétnapos meghallgatáson elmondta, hogy gyermekmolesztálási ügyekben 848 papot léptettek ki a papságból, és 2572 kapott ennél enyhébb büntetést – volt olyan, akit életfogytig tartó imádkozásra ítéltek, illetve sok papot olyan egyházközségekbe helyeztek át, amelyekben az érsek szerint nincsenek gyerekek.

A helyzet viszont sokkal komolyabb, ugyanis Tomasi elmondása szerint is csak 2013-ban 401 valós ügyet jelentettek, 2004 óta pedig legalább 3400 szexuális molesztálási ügyre derült fény, így teljesen érthető az ENSZ-bizottság elvárása, hogy az élethosszig tartó penitenciánál súlyosabb szankciókat is hozzon a Vatikán. A Vatikán alapvető érve ebben a kérdésben viszont az, hogy a gyermekmolesztálási ügyek nem tartoznak az egyezmény hatálya alá, ugyanis azok nem minősülnek kínzásnak. Frederico Lombardi vatikáni szóvivő a Vatikáni Rádióban elmondta: egyelőre még vita folyik az egyezmény szövegének értelmezéséről, és figyelmeztetett, hogy bizonyos civil szervezetek vádjait nem minden esetben lehet tényként kezelni, ez ugyanis hiteltelenné teheti az ENSZ-bizottságot. A Szentszék gyermekvédelmi tanácsadói bizottságának egyik tagja, Mary Collins, aki maga is áldozatul esett gyermekként a papi pedofíliának, ugyancsak elmondta, hogy habár ő maga az eseményt kínzásként élte meg, viszont ez mégis más, mint az a fajta kínzás, amelyet az ENSZ-egyezmény leír.

Az ENSZ-bizottság amerikai tagja, Felice Gaer a Guardian magazinnak fejezte ki rosszallását, és elmondta: a Szentszéknek hitelt érdemlően meg kell győznie a bizottságot arról, hogy hajlandó és képes felállítani a kereteket ahhoz, hogy a jövőben megakadályozza a kínzást, az embertelen és megalázó büntetéseket a katolikus intézményekben, illetve a hatáskörébe tartozó egyházi személyek esetében. A közelmúltban ugyanis több olyan esetről is beszámolt a sajtó, amelyben szexuális zaklatással vádolt egyházi személyek menekültek az igazságszolgáltatás elől a Vatikánba, ahol megtagadták a kiadásukat a hatóságoknak (ilyen volt például Josef Wesolowski érsek esete idén januárban).

A Szentszék saját gyermekvédelmi bizottsága megállapította: a jelenlegi vatikáni szabályozás nem elegendő ahhoz, hogy az érsekek, illetve egyházi vezetők hatékonyan megvédelmezzék a gyerekeket a pedofil papokkal szemben, és ez a bizottság világos és hatékony rendelkezéseket követel a probléma rendezésére. Sean Patrick O’Malley bíboros, a bizottság vezetője az első sajtótájékoztatón hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy a nyitott vizsgálati folyamat mellett felelősségre vonhatók legyenek azok, akik akár vezetői szinten is mulasztást követnek el a fiatalkorúak védelmének területén. Az áldozatok érdekképviselete viszont úgy látja, hogy jelenleg a helyzet egyáltalán nem ilyen – a hajlandóság hiányának bizonyítására olyan ügyeket idéznek, mint például Bernard Law bíborosé, akit II. János Pál a vatikáni bazilika vezető papjává tett, miután egy molesztálási ügy miatt lemondott bostoni érseki pozíciójáról. A tanácsadói bizottság tagjai is elismerik, hogy a változás még valóban távoli lehet. Marie Collins korábbi áldozat a sajtótájékoztatón elmondta: habár konkrét ígéreteket még nem tudnak tenni, reméli, hogy sikerül elérni azt, amiben a hívek és a korábbi áldozatok nagy része reménykedik.

Olvasson tovább: