Kereső toggle

2016 Clinton vagy Bush?

Újra megmérkőzhet a két dinasztia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Clinton kontra Bush: az elemzők szerint újrajátszhatják az 1992-es elnökválasztási menetet 2016-ban. Ha így történik, az utóbbi negyedszázad két leginkább meghatározó politikus dinasztiája között dőlhet el, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A szereplők természetesen nem ugyanazok lennének, mint 22 éve: a demokrata oldalon a volt First Lady indulhat, míg ellenfele a 41. elnök kisebbik fia lehet. Ám korai lenne biztosra venni, hogy a Fehér Ház következő lakója olyan családból kerül ki, amely már adott elnököt (a Bush-dinasztia esetében kettőt is) Amerikának. A bizonytalanságot nem csak az okozza, hogy hivatalosan még egyik oldalon sem szálltak be a versenybe. Legalább annyi érv szól ugyanis amellett, hogy új kezekbe kerüljön a világ első számú hatalmának kormányrúdja.

„Run Hillary Run!” – a sokszoros Oscar-díjas film, a Forrest Gump híres mondatának változatával indult sajtó- és internetes kampány azért, hogy rávegyék Hillary Clintont a 2016-os indulásra. A sürgetés érthető: bár még huszonkilenc hónap van a következő elnökválasztásig, a kampány érdemben el sem kezdődhet addig, amíg a legfontosabbnak tartott kérdés nem tisztázódik, hogy vállalja-e Clinton azt, hogy 2008 után másodszor is nekiinduljon a versenynek. Miután Obama mandátuma lejár, 2016-ra mindkét nagy pártnak új jelöltet kell választania, így az előválasztások tétje egyformán nagy, szemben 2012-vel, amikor csak a republikánusok küzdöttek azért, hogy eldöntsék, ki legyen Barack Obama kihívója.

Ha Hillary Clinton igent mond, akkor demokrata oldalon azonnal ő válik első számú esélyessé, ám ez nem jelenti, hogy kihívó nélkül maradna. Azt gyakorlatilag mindenki elismeri, hogy a volt külügyminiszter, volt First Lady és volt New York-i szenátor minden szempontból alkalmas – talán a legalkalmasabb jelölt az elnöki tisztségre. Olyan életúttal és szakmai tapasztalattal rendelkezik, ami párját ritkítja a modern amerikai politikában. A Yale Egyetemen végzett ügyvédként, és 1979 óta – amikor férjét, Bill Clintont Arkansas kormányzójának választották – folyamatosan az amerikai nagypolitika résztvevője. Elnökké választása emellett történelmi pillanat is lenne, hiszen személyében kerülne elsőként női politikus a Fehér Házba.

A Clinton családot közelről ismerő újságírók többsége szerint eldöntött tény az, hogy Hillary elindul az elnökségért, és csak a legmegfelelőbb időpontra vár a bejelentéssel. A késleltetett kiállással visszatartja lehetséges demokrata kihívóit, csakúgy, mint a republikánus jelentkezőket attól, hogy maguk is aktív kampányba kezdjenek. Hiszen Hillary Clinton minden felmérés szerint messze a legerősebb demokrata jelölt, a CNN májusi felmérése szerint a párt választóinak 64 százaléka szeretné azt, ha ő indulna 2016-ban. Miközben lebegteti az indulás kérdését, addig is élvezheti a sajtó és a közvélemény kitüntetett érdeklődését, anélkül, hogy bármilyen éles kampányszituációba kellene keverednie. Ebben nagy segítségére volt lánya, Chelsea, aki tavasszal bejelentette, hogy első gyermekét várja, így Hillary mosolyogva háríthatja az újságírókat azzal, hogy számára most a legizgalmasabb feladat az, hogy nagymama lehet.

Ez a kényelmes helyzet azonban legfeljebb őszig tarthat. Abban a pillanatban, hogy Hillary Clinton bejelenti indulását, megindul az a két évig tartó választási folyamat, amiben már száz százalékos intenzitással kell részt vennie. És bár az újságírók és az elemzők egyet értenek abban, hogy Clinton felkészült az elnökségre, a vélemények megoszlanak abban, hogy szabad-e vállalnia ezt a példátlan fizikai és pszichés teherrel járó hosszú küzdelmet.

Hillary Clinton 2016-ban hatvannyolc éves lesz, és megválasztása esetén akár hetvenhét éves koráig lehet elnök. A negyvennégy amerikai államfő közül csak egyetlen egy volt, akit idősebb korában választottak meg: Ronald Reagan hatvankilenc évesen költözött a Fehér Házba. Bár Reagan rendszeresen elviccelte a korára vonatkozó kérdéseket, az amerikaiak emlékeznek arra, hogy második ciklusát már befolyásolta a később teljesen elhatalmasodó Alzheimer-kórja.

Az amerikai elnökjelölteknek a fizikai alkalmasságukról is meg kell győzniük a közvéleményt, ezért Európában szokatlan módon nyilvánosságra hozzák a részletes orvosi jelentést egészségi állapotukról. A hetedik ikszet taposó elnökök esetében folyamatosan felmerül a kérdés, hogy bírják-e fizikálisan és intellektuálisan az elnöki hivatallal járó példátlan stresszt. Ez pedig 2012-es súlyos betegsége óta az egyik legérzékenyebb kérdés Clinton számára. (lásd keretes írásunkat).

De nem csak a saját életkora jelenthet akadályt Hillarynek. A Clinton-dinasztia visszatérése azt üzeni az amerikai közvéleménynek, hogy 2024-ig ugyanaz a politikai generáció vezeti az országot, mint ami 1992-ben hatalomra került. (Ez a szempont még élesebben jelentkezhet, ha a másik oldalon Jeb Bush állna, akinek apja és bátyja az elmúlt három évtizedben összesen tizenkét éven át vezette az országot, a Clinton-Bush családok pedig összesen húsz éven át).

Figyelmeztető jel lehet, hogy még a liberális sajtóban is több elemzés jelent meg arról, hogy Amerikának új vezetői generációra van szüksége. Az elemzők szerint Clinton olyan tapasztalattal és tekintéllyel rendelkezik, hogy azzal tehetné a legtöbbet az országért, ha kihagyná a Fehér Házat, és egyből a férjéhez vagy Jimmy Carterhez hasonló „poszt-elnöki” nemzetközi jószolgálati missziót kezdene. A kritikusok azzal is érvelnek, hogy Hillary elnöksége esetén férje nem elégedne meg a „First Husband” státussal, hanem egyfajta „társelnökként” költözne vissza a Fehér Házba.

Ha Hillary vállalja a versenyt, az előválasztáson valójában csak saját maga lehet az ellenfele, ám ha a szkeptikusok várakozásai teljesednek be, akkor teljesen nyílt a verseny a demokratáknál. Papírforma szerint a következő esélyes jelölt Joe Biden lehet. A jelenlegi alelnök megválasztása egyfajta „harmadik Obama-ciklusnak” számítana, annak minden előnyével és hátrányával.

Biden nem zárta ki, hogy megpróbál nyolc év után átköltözni a Fehér Ház keleti szárnyából a rezidencia nyugati felébe. Amikor 2012-ben a választás napján megkérdezték, hogy most utoljára szavaz-e saját magára, azt felelte, hogy „valószínűleg nem”. Majd viccelve hozzátette, hogy „valami járási közgyűlési helyet még megpályázhat”. Idén júliusban pedig a GQ magazinnak kijelentette, hogy „Boldogan halok meg úgy is, ha soha nem voltam az Egyesült Államok elnöke. De ez nem jelenti azt, hogy nem indulok többet el”. Biden kitűnő egészségnek örvend, de még idősebb, mint Clinton: 2016 őszén már hetvennégy éves lesz, ami azt jelenti, hogy akár nyolcvankét éves koráig elnök lehet.

A további szóba jöhető demokrata jelöltekkel –akik közül Amerikán kívül legfeljebb a melegházasságot sikerrel elfogadtató Andrew Cuomo New York-i kormányzó neve lehet ismerős – csak akkor érdemes számolni, ha az előválasztás Clinton nélkül kezdődik meg.

A republikánus oldalon azonban már most hosszú a lista: Jeb Bush nyilvánosan beszélt arról, hogy ha elindulna, „vidám és optimista” kampányt folytatna. A hatvanegy éves volt floridai kormányzó számára előnyt jelenthet, hogy felesége, Columba mexikói származású, és ő maga is jól beszél spanyolul. Ám a hírek szerint neje nem lelkesedik azért, hogy a család életébe újra betörjön a nagypolitika. Döntés őszre várható a Bush családban – nyilván nem függetlenül a Clinton házaspár bejelentésétől.

Akár hagyománynak is tekinthető a republikánus oldalon, hogy a Paul-családból valaki elindul a versenyben, majd jól leszerepel. Az elmúlt kampányokban ezt a szerepet Rand Paul töltötte be, most fia, ifj. Rand Paul indulhat, bár ő apjánál mérsékeltebb politikát igyekszik képviselni.

Ahogy Biden, úgy a 2012-es vesztes alelnökjelölt, Paul Ryan is ringbe szállhat, bár az elmúlt két évben nem sikerült feledtetnie a hatástalannak bizonyult Romney-Ryan kampányt. A 2008-as kampány alelnökjelöltjét, Sarah Palint is minden kommentátor megemlíti – a szokott gúnyos „tudják-kiről-van-szó” mosoly kíséretében.

Komolyabb esélye lehet még Marco Rubio szenátornak, aki a pártelit és Tea Party konzervatívjainak támogatását is élvezi. Rubio ellen szól, hogy Hillary Clintonnal szemben a felmérések szerint 14-16 pontos hátrányban van, csakúgy, mint a legfiatalabb jelöltesélyes, negyvennégy éves Ted Cruz texasi szenátor.

Agysérülés: mi történt Hillary Clintonnal?

Hillary Clinton „agysérült”: ezt a megdöbbentő kijelentést tette Karl Rove politikai elemző május elején az egyik televíziós vitaműsorban. George W. Bush volt kampányfőnöke szerint az amerikai választóknak tudniuk kell, mi történt pontosan 2012 decemberében Hillary Clintonnal, amikor közel egy hónapot töltött kórházban. A hivatalos közlés szerint az akkor még hivatalban lévő külügyminiszter vírusfertőzést kapott, és otthonában elájult. Ennek következtében beütötte a fejét, és agyrázkódással szállították kórházba. Az orvosok megállapították, hogy egy vérrög keletkezett az agyában, a veszélyt azonban a kezelés során sikerült elhárítani. Rove kijelentését Bill Clinton „politikai manipulációnak” nevezte, és kijelentette, hogy felesége „hat hónap alatt teljesen felépült”, és még nála is „jobb egészségi állapotban van”. Ez a két állítás nem nyugtatta meg az amerikai közvéleményt, mert eddig nem volt szó arról, hogy Hillary fél éven át beteg lett volna, a négyszeres koszorúér-műtéten átesett volt elnököt pedig nem tekintik a fittség etalonjának.
A média emlékeztetett rá, hogy sok tisztázatlan kérdés van Hillary betegsége körül. Annak idején John Bolton volt ENSZ-nagykövet azt feltételezte, hogy Clinton vírusfertőzése „diplomáciai természetű”, és célja, hogy ne kelljen megjelennie és tanúvallomást tennie a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt, amely a líbiai Bengáziban a konzulátus ellen elkövetett terrortámadás okait keresi. Amikor a külügyminiszterről valóban kiderült, hogy beteg, egyesek agydagantra gyanakodtak, ám – szerencsére – ez nem igazolódott be. Voltak ennél merészebb találgatások is: az EU Times hírportál orosz hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Hillary Clinton repülőgép-balesetben sérült meg, amikor 2012. december elején titkos találkozóra indult Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel. Clintont akkor állítólag „eszméletlen állapotban, súlyos vérzéssel” menekítették ki a dél-nyugat iráni
Ahvaz repülőterén kényszerleszállást végrehajtó gépből. Az iráni vezetés engedélyezte, hogy az amerikaiak távozzanak, így a sebesülteket és az áldozatokat néhány órán belül egy katonai géppel kimenekítették az ahvazi repülőtérről. Clinton külügyminiszterként december 8-án Írországban jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt, és innen tért vissza a betegségére hivatkozva váratlanul az Egyesült Államokba, a Pentagon pedig több héttel később, december 22-én bejelentette Price-nak, a repülő parancsnokának halálhírét.
A pontos okokat nem közölték, de a vizsgálat azt feltételezte, hogy „öngyilkos lett” az alakulat afganisztáni bázisán. Az orosz értesülések szerint a titkos Clinton–Ahmadinezsád-találkozót Obama kérte, hogy egy diplomáciai megegyezéssel elkerülhesse az Irán elleni katonai akciót.

Olvasson tovább: