Kereső toggle

Maláj gép, koreai hajó

Újabb rejtélyes tömegkatasztrófa Ázsiában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alig öt héttel a malajziai repülőgép eltűnése után újabb ázsiai közlekedési katasztrófa döbbentette meg a világot. A dél-koreai Sewol óceánjáró komp tragédiája nemcsak a feltételezett áldozatok számában hasonló az MH370-es járat esetéhez, hanem abban is, hogy nincs egyértelmű válasz az események kiváltó okaira, továbbá a hozzátartozók ezúttal is a hatóságokat hibáztatják az információk visszatartása miatt. A hajókatasztrófa más szempontból a Costa Concordia balesetét idézi: mindkettő a partközelben történt, és a kapitány, valamint a legénység nagy része anélkül menekült el a hajóról, hogy gondoskodtak volna az utasok mentéséről.

Húsz éve Japánban épült az a 157 méter hosszú komp, amely április 16-án 2700 méterre a dél-korei partoktól felborult, és két óra alatt elsüllyedt.
A Sewol nem volt túlzsúfolva: fedélzetén 476 ember tartózkodott, ami a hajó kapacitásának mintegy felét jelenti. Az utasok közül több mint 300-an egy középiskola diákjai és tanárai voltak. Az első vészjelzést a hajó megdőléséről is az egyik diák adta le, aki mobiltelefonján a szüleit riasztotta. A hatóságok reggel 8 óra 55 perckor vették fel a kapcsolatot a Sewol személyzetével, akik arról számoltak be, hogy a hajó mintegy tíz perc alatt 40 fokos szögben megdőlt, és gyorsan süllyed. A kapitány nem tartózkodott a hídon, és a dőlés miatt már nem is jutott fel kabinjából a parancsnoki állásba, ahol a baleset pillanatában a harmadtiszt volt szolgálatban. Mint utóbb kiderült, az elsők között hagyta el a süllyedő hajót. Ezért a tettéért bíróság előtt kell majd felelnie.
A hajó kiürítésére a személyzet csak fél órával később, 9 óra 30 perckor adott utasítást, pedig a Sewol és a parti őrség közötti kommunikációból kiderül, hogy az utasoknak egyedül az jelentett túlélési esélyt, ha azonnal a fedélzetre rohantak.
A gyors dőlés miatt ugyanis tíz-tizenöt perc után mozdulni sem lehetett a folyosókon, nem beszélve arról, hogy sokan  a felborult tárgyak miatt ekkor már súlyos sérüléseket szenvedtek.
A diákok szinte mind a hajó belsejében tartózkodtak, mert éppen reggeliző idő volt, amikor a tragédia történt.
A 174 túlélőt a helyszínre érkező katonai helikopterek és kereskedelmi hajók mentették ki. A felelőtlen és gyáva kapitánnyal ellentétben az utasok között többen az életüket áldozták azért, hogy embereket mentsenek. Egy hatéves kislányt szülei az utolsó pillanatban a fedélzetre emeltek, de ők maguk már nem jutottak ki az oldalára dőlt hajóból. Többen, akiknek esélyük sem volt a menekülésre, megrendítő telefon- és SMS-üzenetekben búcsúztak el szeretteiktől. A Sewol két órán belül teljesen felborult, majd elsüllyedt. A mentési akció már csak holttesteket tudott a felszínre emelni, így nincs esély arra, hogy a hajón rekedt 302 emberből bárki is túlélhette a katasztrófát. A hatóságok szerint a hajó kiemelésére csak akkor lesz lehetőség, ha a hozzátartozók ehhez kivétel nélkül hozzájárulnak. Addig ugyanúgy csupán feltételezések állnak rendelkezésre a tragédia okairól, mint az eltűnt maláj gép esetében.
Az időjárás és a zátonyok biztosan nem okolhatók a Sewol elsüllyedéséért. A köd ellenére a tenger nyugodt volt, és a hajó nem tért le a kijelölt kereskedelmi útvonalról, így víz alatti sziklába sem ütközhetett. A hatóságok arra gyanakodnak, hogy a part irányába tett hirtelen éles kanyar billentette ki annyira a hajót, hogy az egyik oldalára dőlt. Ilyen súlyos következményekkel azonban a hajótest sérülése nélkül még egy vészforduló sem járhat, hacsak nem történt súlyos mulasztás a rakomány rögzítése során. Erre a személyzet túlélő tagjainak (a 30 fős legénységből 23-an kijutottak a hajóról) a kihallgatása adhat választ, csakúgy, mint arra, hogy miért kellett a hirtelen manővert elrendelni. Vizsgálják azt is, hogy nem történt-e szabálytalanság a Sewol néhány évvel ezelőtti felújítása során, amikor a hajófenékben lévő vízrekeszek egy részéből kajütöket, illetve plusz rakodóteret alakítottak ki.
A hajó drámaian gyors megdőlése és felborulása miatt felmerül a gyanú, hogy valamilyen külső sérülés érte a kompot.
A túlélők egy része hangos robajokról számolt be, amit azonban az elszabadult konténerek is okozhattak. Amikor a süllyedés előtt rövid időre láthatóvá vált a Sewol testének alsó harmada, nem látszott sérülés a hajón. Ennek ellenére a koreai sajtóban megjelentek feltételezések, miszerint a tragédiát észak-koreai támadás okozhatta, mondván, ha nem is torpedót lőttek ki a Sewolra, léteznek olyan új típusú fegyverek, amelyek alkalmasak lehettek a hajó végzetes megdöntésére. A hirtelen irányváltást okozhatta az is, hogy a fedélzeti tiszt ki akart kerülni egy váratlanul felbukkanó veszélyforrást. Bár egyelőre nincs, ami alátámassza ezeket a teóriákat, az észak-koreai diktatúra brutalitásába szakértők szerint belefér, hogy tudatosan a hullámsírba küldjenek egy gyerekekkel teli óceánjárót.

Mégis leszállt valahol a maláj gép?

Másfél hónappal a Malaysia Airlines MH370-es gépének eltűnése után újra vizsgálják a hatóságok annak lehetőségét, hogy a Boeing 777-es óriásgép nem a tengerbe zuhant, hanem esetleg mégis leszállt valahol. Az Indiai-óceánon a 21 ország részvételével zajló keresés eddig teljesen eredménytelennek bizonyult. Nemhogy a repülő fekete dobozait, hanem egyetlen apró darabját sem sikerült eddig megtalálni. Orosz források szerint a feltételezett titkos leszállóhely az afganisztáni Kandahár tartományban lehetett, míg mások az óceán közepén fekvő Diego Garcia szigeten keresnék az eltűnt utasszállítót. A héten tovább bővült azok tábora is, akik a földönkívülieket sejtik a rejtélyes eltűnés mögött. Széles Gábor magyar nagyvállalkozó Facebook-oldalán arról írt, hogy szerinte ufók rabolhatták el a maláj gépet, azért nem találják a nyomát.

Olvasson tovább: