Kereső toggle

Fásult szavazás

Átlépte a Rubicont a Front National

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Súlyos vereséget szenvedett a baloldal Franciaországban a helyhatósági választások első fordulójában. A kormány eddigi teljesítményét tekintve az eredmény borítékolható volt, meglepetést okozott viszont a szélsőjobboldali Front National, amely több városban végzett első helyen, és úgy tűnik, hosszú idő után meg tudták vetni a lábukat az önkormányzatokban is.

A vasárnapi helyhatósági választások legnagyobb meglepetése a szélsőjobboldali Front National (FN) jó szereplése, amely mintegy tíz városban végzett az élen, Hénin-Beaumont-ban
pedig már az első fordulóban megszerezte a voksok abszolút többségét. Annak ellenére, hogy vasárnap több mint harmincezer település polgármesterére és önkormányzati képviselőjére szavaztak, ez a tíz első hely meglepte a közvéleményt. Korábban az FN ugyanis nem tudta az önkormányzatokban megvetni a lábát, ez a mostani eredmény pedig a párt szempontjából mindenképpen Rubiconnak tekinthető.
A választási eredményt Marine Le Pen a következő szavakkal kommentálta: „Mostantól fogva a francia politika nem csak két oldalból áll”. Az FN abban reménykedik, hogy mintegy tizenöt polgármesteri széket tud majd megszerezni, megdöntve ezzel 1995-ös rekordjukat, amikor három városban nyertek, és ehhez jött még egy polgármesteri szék két évvel később, időközi választás révén. Annak ellenére, hogy az FN országos szinten mintegy öt százalékot ért el, a vasárnapi eredmény áttörés a párt történetében: a szélsőjobboldali, EU-ellenes párt ugyanis a 36 ezerből kevesebb mint ezer helyen állított polgármester-jelöltet, és összesen 585 olyan településen állított listát, amelynek a lakossága meghaladja az ezer főt. Csak az itt elért eredményt nézve az FN átlagban 14,8 százalékot ért el; azokat a településeket nézve, ahol bejutottak a második fordulóba, a támogatottságuk eléri a 18 százalékot.
Ez az eredmény arra is utal, hogy az FN országos szinten is „megkapaszkodott” – Marine Le Pen 2012-ben ugyanis hajszál híján 18 százalékot ért el az elnökválasztás első fordulójában (a második fordulóba nem került be). A párt mostani eredménye arra utal, hogy az FN országos átlagban is stabilan tud hozni egy 15–20 százalékos eredményt. Ezzel ért egyet Yves-Marie Cann, a CSA nevű közvéleménykutató intézet igazgatója is, aki a Le Figaro számára adott interjúban kifejtette: a Front Nationalra leadott szavazatok nem tekinthetők protestszavazatoknak, mivel az FN szavazói most már évek óta újra és újra hozzák ezeket a számokat.
A Le Nouvel Observateur nevű hetilap Marinizmus, a szélsőjobboldal új korszaka című vezércikkében kiemeli, hogy a Front National számára az önkormányzati siker a belépő az országos politikába, amelyből mindeddig kimaradt. A cikk szerint a párt népszerűsége a 9–40 ezer közötti lakosú városokban erősödött jelentősen. Marseille kivételével ugyanis a 100 ezer lakosnál többet számláló városokban nem tudták megvetni a lábukat. Sylvain Crépon szociológus, FN-szakértő szerint a párt sikere egyben hátrányt is jelenthet majd a későbbiekben, a pártnak ugyanis még nincs elég apparátusa és szakértelme ahhoz, hogy sok várost tudjon vezetni.
A szociológus elmondta, hogy Marine Le Pen egyik közeli munkatársa kijelentette neki: „Ha húsz várost nyerünk, végünk van”. Crépon szerint az FN folyamatos előretörése a Marine Le Pen által bevezetett konszolidációs kampánynak köszönhető: három év alatt sikeresen leváltotta apja csapatát, fiatal és egyben professzionális személyeket emelt be a pártvezetésbe.
Az FN sikeréhez szükség volt a rekordszámú távolmaradóra is: a múlt vasárnap minden eddiginél többen, a választójogú lakosság több mint 35 százaléka maradt távol az urnáktól. A nagymértékű fásultság elsősorban a François Hollande és Jean-Marc Ayrault iránti kritikaként értékelhető. Az elnök és miniszterelnöke mindeddig nem találtak fogást az ország problémáin, nem tudtak áttörést elérni a munkanélküliség területén, mint ahogyan nem következett be fordulat az ország gazdaságában sem. A szavazók keményen megbüntették a kormányon lévő szocialista pártot, amely közel 38 százalékot kapott az idei választáson, miközben a jobboldal vezető ereje, az UMP közel 45 százalékot kapott. François Hollande elnök rögtön azt követően, hogy Hágában Oroszországot kizárták a G8-csoportból, hazatért Párizsba, hogy mentse a menthetőt. A vasárnapi második fordulót követően, úgy tűnik, elkerülhetetlenné válik a kormányátalakítás, amelynek első számú vesztese maga a kormányfő lehet.

 

Levelét megírta

A párizsi főpolgármesteri pozícióért vívott harcot az első körben nagy meglepetésre Nathalie Kosciusko-Morizet nyerte (képünkön), egy százalékkal megelőzve a szocialista Anne Hidalgót. A lengyel gyökerekkel bíró negyvenéves Kosciusko-Morizet Sarkozy egyik nagy felfedezettje és a jobboldal reménysége. Az École Polytechnique nevű elitegyetemen végzett mérnök 2010–2012 között Sarkozy ökológiai, közlekedési és lakásügyi minisztere volt, mindemellett a Párizs melletti Longjumeau polgármestere 2008–2013 között. Mint a Le Figaro keddi számából kiderült, Nicolas Sarkozy részben a nemzethez címzett nyílt levelének tulajdonította korábbi minisztere és szóvivője sikerét, amely valószínűleg jótékony hatással bírt a jobboldali választók szavazási kedvére. A nagyarányú távolmaradás miatt az aktívabb jobboldali réteg megfordította az előzetes várakozásokat.
Sarkozy a Le Figaro múlt pénteki számában, Amit a franciáknak mondani szeretnék címmel hosszú nyílt levélben fordult a nemzethez. A levél és egyben az ügy előzménye, hogy egy, a 2007-es kampánypénzek felhasználását vizsgáló bíróság a volt elnök telefonjainak lehallgatását rendelte el mintegy nyolc hónapja. A lehallgatásokról az igazságügyi és a belügyminiszter is rendszeresen kapott kivonatokat. „A mai napon is mindenkinek, aki telefonon felhív, tudnia kell, hogy lehallgatják. Jól figyeljenek! Ez nem a keletnémet Stasi működését bemutató Mások élete című film forgatókönyve. Ez nem egy diktatúrában történik, ahol elnyomják az ellenzéket, hanem Franciaországban.” A patetikus hangú levél, úgy tűnik, megtette a hatását, kérdés, hogy kitart-e vasárnapig, és tizenhárom év után újra be tudja-e venni a párizsi városházát a jobboldal.

Olvasson tovább: