Kereső toggle

A Világbank „Snowden”-je

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország örülhet, hogy megmaradt a nemzeti valutája, mert így egyike azon államoknak, akik megszabadultak a központi bankokat kontrolláló Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) káros befolyásától – ezt üzente egy YouTube-ra feltöltött videóban Karen Hudes, akit sokan a Világbank „Snowden”-jének tartanak. A látványos szakmai életúttal rendelkező jogász-közgazdász azt követően állt a nyilvánosság elé, hogy főnökei a Világbanknál lesöpörték az asztalról a szervezeten belüli korrupciós ügyekben készített jelentését. Hudes súlyos vádakkal illeti a nemzetközi pénzügyi elitet is, amely szerinte az elmúlt száz évben a nemzetgazdaságokat módszeresen kifosztó korrupt rendszert épített ki.

Eric Snowdenhez hasonlóan Karen Hudes is belülről ismeri azt a világot, amelyről a közvélemény keveset vagy éppen semmit nem tud. Hudes az amerikai elitképzőn, a Yale Egyetemen végzett jogot, majd 1986 és 2007 között 21 évet dolgozott vezető tanácsadóként a Világbank jogi főosztályán.

Elmondása szerint 2007-ben hasonlott meg korábbi munkahelyével, miután figyelmeztette az amerikai pénzügyminisztériumot és a Kongresszust, hogy a Világbank, amelynek hivatalos küldetése „egy szegénységmentes világ megteremtése”, valójában olyan korrupt szervezet, amely egy nagyon szűk nemzetközi pénzügyi elit érdekeit szolgálja. Állításaihoz hosszú időn keresztül gyűjtött tényeket, és egy konkrét nagyszabású korrupciós ügyet is feltárt. A kilencvenes évek végén a Fülöp-szigeteki kormány 493 millió dollár hitelt vett fel a Világbanktól, amelyből egy jogi-üzleti trükkel Joseph Estrada elnök egyik bizalmasa felvásárolta az ország második legnagyobb bankját.

A törvénytelen pénzfelhasználásról Hudes jelentést készített a Világbank kormányzótanácsa számára. A jelentést a pénzügyi szervezet vezetősége nem vizsgálta ki, viszont Hudest felfüggesztették állásából. Ezt követően a Világbank 188 tagállamából többen, Dánia kezdeményezésére felkérték a Világbank kormányzótanácsát, hogy indítsanak korrupciós vizsgálatot a Fülöp-szigeteki ügyben. Ugyanezt kérte három amerikai kongresszusi képviselő – köztük a nagy befolyású Richard Lugar szenátor, a Szenátus külügyi bizottságának republikánus elnöke – is. A Világbank amerikai elnökéhez, Robert Zoellikhez fordultak, szintén eredménytelenül. A vizsgálat helyett Karen Hudest elbocsátották állásából, és jogi eljárást indítottak ellene. A WikiLeaks-féle diplomáciai, és a titkosszolgálatok tevékenységét leleplező Snowden-aktáktól eltérően a pénzügyi elit korrupciójának leleplezésére az amerikai országos média sem volt vevő. Hudes szerint azért, mert a nagy média- és hírügynökségek a bankvilág „zsebében” vannak, és azok érdekeit védelmezik. 

A jogásznő a teljes elhallgatást tapasztalva nemzetközi pénzügyi jogvédő szervezetet hozott létre, amely 2013-ban lépett a nyilvánosság elé. (Nem sokkal azt követően, hogy Erik Snowden is közzétette dokumentumait.) Munkatársai között van többek között Antal Fekete magyar származású kanadai neves matematikus-közgazdász is, aki a világ egyik ismert szakértője a központi bankok pénzkibocsátási módszereinek elemzésében, és az aranyfedezet nélküli pénznyomtatás kíméletlen bírálója.

Karen Hudes állításai közzétételére aktívan használja a közösségi portálokat, hogy kikerülje a médiablokádot (amelyből egy érdekes kivétel azért akadt: nagy interjút készített vele az orosz Russia Today televízió, ahol többször megszólalt Eric Snowden, vagy legutóbb az amerikai kormány földönkívü-liekkel kapcsolatos titkolózását bíráló Paul Hellyer volt kanadai védelmi miniszter is).

Megszólalásaiban Hudes többször hivatkozik a zürichi székhelyű Swiss Federal Institute of Technology (Svájci Szövetségi Technológiai Intézet) kutatói által 2011-ben készített nagyszabású vizsgálat eredményére. A svájci szervezet a világ pénzügyi rendszerét elemezte, és 37 millió nemzetközi befektető, valamint cég kapcsolatrendszerét dolgozta fel egy matematikai modell segítségével. Megállapították, hogy a világgazdaság csak látszólag olyan sokszínű, mint amit a piacon megjelenő szereplők nagy száma mutat. Valójában mindössze 147, egymással nagyon szoros kapcsolatban álló, nemzetek feletti „megavállalat” és „szuperintézmény” ellenőrzi a világgazdaság 40 százalékát és a pénzeszközök 60 százalékát. A nemzetközi szuperelit magja még ennél is szűkebb, mert a tíz legnagyobb intézmény (olyan szuperbankok, mint a Barclays, a J.P.Morgan és a Goldman Sachs) vezetői és tagjai részt vesznek számos további megavállalat vezető testületeiben.

Hudes azt állítja, hogy a globális gazdasági-pénzügyi elit nemcsak a megavállalatokat kontrollálja, hanem a globális pénzkibocsátást is a Világbankon, az IMF-en és az amerikai központi bankon, a FED-en keresztül. Ezek az intézmények korlátlan hitelkibocsátási lehetőséggel rendelkeznek, ezért tetszés szerint tudnak pénzt „előállítani”, amelyet kikölcsönöznek a nemzeti bankoknak. Az adósság fejében szabályozni tudják az egész világon szinte minden nemzet gazdaságát és a globális pénzáramlást.

A jogásznő szerint a rendszer csúcsán a svájci székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) áll, ami a „központi bankok központi bankja”. A BIS-nek 58 központi bank a tulajdonosa (köztük van az MNB is), de tevékenysége felett semmilyen nemzeti hatóság vagy intézmény nem gyakorol kontrollt, még a tagként részt vevő jegybankok sem. A BIS feladata, hogy biztosítsa a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását, ami – Hudes figyelmeztetése szerint – a fedezet nélkül kibocsátott hitelpénzek miatt bármikor összeomolhat.

Náci bankból globális hatalom

A BIS régebbi, mint a Világbank és az IMF (amelyeket 1944-ben hoztak létre), 1930-ban alapították. Eredeti célja az I. világháború utáni jóvátételek lebonyolítása volt, 1933-tól azonban Németország is teljes jogú taggá vált benne. A BIS igazgatótanácsában szolgált két Nürnbergben elítélt náci háborús bűnös, Walther Funk és Emil Puhl, továbba Hermann Schmitz, az auschwitzi haláltáborba mérges gázt szállító I.G.  Farben igazgatója, és Schroeder báró, a Gestapo letétjeit kezelő J.H. Stein Bank tulajdonosa. A háború alatt a BIS kezelte a megszállt országokban zsákmányolt náci vagyont. 1945-ben ezért a szövetségesek fel akarták számolni a kompromittálódott bankot, de a britek közbelépésére Truman elnök visszavonta a felszámolási döntést.

Olvasson tovább: