Kereső toggle

Új év, új remények

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem szűnnek meg a világ konfliktushelyzetei az új év beköszöntével. Változásokat hozhat az Európai Unióban, ha tovább erősödik az euroszkeptikusok hangja, amit Angela Merkel föderalista törekvései valószínűleg csak gerjeszteni fognak. Barack Obama elnökségének második fele a teljes bénultságról szólhat majd, ha a 2014-es időközi kongresszusi választásokon a republikánusok győzedelmeskednek. Konfliktushelyzetet tartogat Amerika és a NATO kivonulása Afganisztánból, és nagy valószínűséggel Izraelen sem enyhül majd a nemzetközi nyomás, annak ellenére, hogy a tárgyalási hajlandóság ezúttal is egyoldalúnak tűnik. Kína nagyhatalmi törekvései pedig akár fegyveres konfliktust is kirobbanthatnak – de ezeket a híreket, ha csak időlegesen is, kiszoríthatja a címlapokról a Szocsiban rendezett téli olimpia és a focivébé Brazíliában.

Az „áttörés évét” ígérte Amerikának 2014-re Barack Obama év végi sajtótájékoztatóján. Az amerikai elnök kitért az elől a kérdés elől, hogy elnökségének ötödik éve volt-e a legrosszabb, de azt elismerte, hogy nehéz hónapok állnak mögötte. 2014-ben, úgy tűnik, az óévben keletkezett tüzeket akarja eloltani: a globális megfigyelési botrány kapcsán felvetette, hogy változtat a Nemzetbiztonsági Ügynökség adatgyűjtési meghatalmazásán, és ki akarja javítani az amerikai közvélemény felzúdulását kiváltó egészségügyi reform hibáit. A kormányzati leállás miatt viszont idén nem fog fájni a feje: a Kongresszusnak ugyanis év végén végül  sikerült megállapodnia a költségvetésről.

Az amerikai belpolitika azonban így is sok izgalmat tartogat az új évre, mivel november 4-én kerül sor az időközi kongresszusi választásokra. Ennek során a Képviselőház 435 és a 100 tagú Szenátus 33 helyéről, valamint kormányzói és egyéb helyi tisztségekről döntenek a szavazók. A kongresszusi választások Obama számára sem mellékesek, ettől függ ugyanis, hogy elnöki hatáskörét 2017 januárjáig tudja-e majd gyakorolni, vagy, ahogy ezt a republikánusok (GOP) remélik, a gyakorlatban jövőre véget ér az elnöksége, és „béna kacsaként” tölti ki a hátralévő időszakot.

A GOP reménykedése nem alaptalan: Obama népszerűsége jelentősen visszaesett, a gazdaság talpra állítása meglehetősen göröngyös úton halad, az Obamacare névre keresztelt egészségügyi reform pedig amerikaiak millióinak okozott nem kis bosszúságot az elmúlt hónapokban. A Képviselőház jelenleg republikánus többséggel rendelkezik, és nagy az esély arra, hogy ez jövőre is így marad. Az a párt ugyanis, amelyik a Fehér Házat a „kezében tartja”, általában vissza szokott esni az időközi megmérettetéseken.

A Szenátus azonban keményebb diónak bizonyulhat a republikánusoknak. Ahhoz, hogy itt is többségbe kerülhessenek, amire egyébként 2006 óta nem volt példa, legalább hat székkel többet kell elnyerniük. A helyzet nem reménytelen: mintegy fél tucat állam, ahol szenátort választanak, 2012-ben Mitt Romney republikánus elnökjelöltet támogatta. Emellett némely, a demokraták felé húzó államban, mint például a szénbányászat egyik központjának számító Nyugat-Virginiában, Obama rendkívül népszerűtlen lett.

A republikánusok támogatói optimisták: a Pew Research Center/USA Today legfrissebb közvélemény-kutatása szerint a republikánusok több mint a fele úgy véli, hogy a GOP most jobban fog szerepelni, mint az előző választásokon. Ugyanakkor kérdéses, hogy a szavazók emlékeiben mennyire fog élénken élni a szövetségi kormányzat őszi részleges leállása, ami annak a következménye volt, hogy a két párt nem tudott megegyezni a költségvetésről.

Kérdőjelek

A 2014-es év érdekes lehet az Egyesült Államokban abból a szempontból is, hogy felbukkanhatnak a 2016-os elnökválasztás potenciális jelöltjei. Némelyek azt várják, hogy Hillary Clinton idén végre véget vet a találgatásoknak és bejelenti elnöki ambícióit. Körvonalazódhat a mezőny a republikánusoknál is, ahol többnyire Chris Christie és Jeb Bush neve merült fel eddig, de az elmúlt időszakban előtérbe került például Ted Cruz spanyol-ajkú republikánus szenátor és Rand Paul, Kentucky állam szintén republikánus szenátora, akik a Tea Party Mozgalomhoz tartoznak.

Közel-Kelet

Nem lesz eseménytelen az idei év a Közel-Keleten sem. Washington már 2013-ban jelentős erőfeszítéseket tett az izraeli–palesztin békemegállapodás tető alá hozására. John Kerry amerikai külügyminiszter állandó látogatásainak hatására tavaly nyáron bejelentették a tárgyalások újraindulását. Bár Kerry azóta is rendszeres vendég volt Jeruzsálemben és a palesztinoknál, komolyabb áttörést nem sikerült elérnie. Mindössze annyi történt, hogy Izrael, tárgyalási hajlandósága bizonyítására, több körben palesztin foglyokat engedett el, akiknek döntő többségét gyilkosságért börtönözték be.
A nyomásgyakorlás várhatóan folytatódni fog, az újraindításkor ugyanis a felek kilenc hónapot kaptak arra, hogy eljussanak a végső megállapodásig. Idén azonban nemcsak az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió is nagyobb szerepet vállalhat a felek közötti közvetítésben. Az unió év végén távozó közel-keleti megbízottja figyelmeztetett, hogy Európában egyre nagyobb támogatást élvez az Izrael elleni szankciók gondolata, az ország telepekkel kapcsolatos politikája miatt. A kérdés napirendre kerülhet a tagállamok között, ha a béketárgyalások kudarcba fulladnak. Az EU tavaly még „jutalmat” helyezett kilátásba a feleknek: az európai piacokhoz való könnyebb hozzáférést, valamint példa nélküli politikai és gazdasági segélyt ígért, ha megoldják a helyzetet. Ha ezzel sem valósul meg a béke, akkor viszont büntetőintézkedésekkel próbálkoznának, először is Izraellel szemben.

Irán

2014-ben jár le az a hat hónapos periódus, amelyet a genfi átmeneti megállapodás határozott meg Irán számára, nukleáris tevékenysége részleges felfüggesztésére. Cserébe a Nyugat az érvényben lévő szankciók enyhítését ajánlotta fel Teherán számára. Az Egyesült Államokban Obama év végén is megerősítette, hogy meg fog vétózni minden olyan törvénytervezetet, amelyet a Kongresszus nyújt be újabb büntetőintézkedések bevezetésére. Bár a megállapodás részleteiről folyamatosan zajlanak a tárgyalások, Irán továbbra is nyertesnek tekinti magát. Ali Akbar Szálehi, az iráni atomprogram irányítója szerint országa semmit sem veszít a november 24-ei átmeneti megállapodással, mert az iszlám köztársaságnak négy évre elegendő nukleáris üzemanyag-tartaléka van, az ország nehézvizes reaktorának építésére Arakban nem vonatkozik semmiféle tilalom, és új típusú centrifugák előállításán is tovább fognak dolgozni.
Az iráni megtévesztő politika nemcsak Izraelben, hanem arab országokban is aggodalmat kelt. Szokatlan hangnemben bírálta a megállapodást egy magas rangú szaúdi diplomata is. A New York Timesnak nyilatkozó szaúdi nagykövet, aki Nagy-Britanniában képviseli hazáját, kilátásba helyezte, hogy ilyen körülmények között Szaúd-Arábia arra kényszerülhet, hogy egyedül lépjen a Közel-Kelet stabilitásának fenntartása érdekében. Bár szakértők szerint Rijádnak ehhez korlátozott eszközök állnak a rendelkezésére, az biztos, hogy a szaúdiak soha nem voltak ennyire kiábrándultak az amerikai külpolitikát illetően – különösen az iráni kérdés és a szíriai helyzet miatt. És Szaúd-Arábia már tett olyan lépést, amelyre eddig még nem volt példa: októberben nem volt hajlandó elfogadni az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságát.

Egyiptom

Egyiptomnak sem sikerült kilábalnia a mély megosztottságból, 2013 is véres merénylettel zárult, amelynek célpontjai a biztonsági erők voltak. A közel-keleti országban január 14-15-én tartják az új alkotmányról szóló népszavazást, amelynek alapján az év második felében parlamenti, illetve elnökválasztásra kerülhet sor. A tavaly júliusban megbuktatott Mohamed Murszi hívei közül azonban többen bojkottra készülnek, és valószínűleg a tömegdemonstrációk is folytatódnak majd. Elemzők viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha sikeres is lesz a népszavazás, és később sor kerülhet a választásokra, ugyanaz a folyamat ismétlődhet meg, mint Murszi megválasztásakor, mivel a választási rendszer nem megfelelő az országban. A 2012-es elnökválasztás során a két legtöbb szavazatot gyűjtő jelölt jutott a második fordulóba: az egyik az iszlamista Murszi volt 25 százalékkal, a másik pedig a Mubarak-éra embere, Ahmed Safik 24 százalékkal. Az első fordulóban leadott voksok felét pedig más jelöltekre adták le, de végül mégis csak két jelölt közül választhatott Egyiptom mintegy ötvenmillió szavazásra jogosult polgára.

Afganisztán

Sorsdöntő év következik Afganisztánban is, ahol az előzetes tervek szerint az idei év végén hagyják el az országot a 49 nemzet képviselői-ből álló külföldi csapatok. Kabul és Washington között tavaly hónapokig tárgyalások folytak arról, hogy 2014 után is maradnának amerikai katonák az ázsiai országban, a helyi biztonsági erők kiképzésének és munkájának segítésére, valamint terrorelhárító hadműveletek végzésére. A megállapodás tartalmazná az országnak nyújtandó segélyeket is. Hamid Karzai afgán elnök azonban egyelőre további feltételekhez köti az egyezség aláírását: hogy az Egyesült Államok segítse a tálibokkal zajló béketárgyalásokat, és hagyjon fel a rajtaütésekkel az országban. Afganisztánban áprilisban elnökválasztást is tartanak, amely előtt Karzai valószínűleg nem fog semmiről sem dönteni. Közben az afgán hatóságok a NATO-val is tárgyalásokat kezdtek, hogy 2014 után a szövetséges csapatok közül is maradjanak az országban, de ennek véglegesítésére csak akkor lehet számítani, ha Kabul aláírta az amerikai egyezményt.

Kína és tsa

Nem ülnek el a konfliktusok Kína körül sem az új évben, különösen, ha az elnök, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) nem hagy fel a „megújulási politikával”, amelynek az is része, hogy a vitatott felségterületek kérdésében határozott lépéseket tegyen. Ez azonban közvetlenül sérti szomszédai érdekeit, és felborítja a múltban kialakult status quot a térségben. Kína 2013 novemberében kijelentette, hogy saját ellenőrzése alá vonja a Dél-kínai-tenger fölötti területet, és több harci légi gyakorlatot végzett itt. Japán és Dél-Korea légiereje azonnal válaszolt a lépésekre, ami miatt azóta a kínai légierő is állandó készültségben van, hogy „megvédje az ország légterét”. A vitatott területek azonban nemcsak a Japánnal és Dél-Koreával fenntartott kapcsolatban okozhatnak feszültségeket, hanem Vietnammal, Tajvannal, a Fülöp-szigetekkel és Brunei-jel is. Ha a kínai elnök további lépésekre szánja el magát, nem kizárt a térségben a fegyveres konfliktus kirobbanása sem.
A konfliktushelyzetek gazdasági területen is jelen vannak, ugyanis a jövő évben Pekingben rendezik meg az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) csúcstalálkozóját. Az ázsiai sajtó már most azt mérlegeli, vajon ezúttal sor kerülhet-e megbeszélésre a tajvani elnök, Ma Jing-zsou (Ma Ying-jeou) és Hszi Csin-ping között. Történelmi esemény volna ez, ugyanis 2001 óta a tajvani vezetők ki vannak tiltva az APEC csúcstalálkozókról Kínával való szembenállásuk miatt, amire a tajvaniak a rendezvény bojkottálásával reagálnak. Hszi az októberben Indonéziában tartott csúcson elmondta: nem volna jó a Tajvannal való konfliktust a következő generációra hagyományozni. Ebből következtet arra a sajtó, hogy ezúttal talán a tajvani elnök is részt vehet majd a csúcstalálkozón, bár októberben a tajvani ügyekért felelős bizottság egyértelműen kijelentette: nem hajlandók engedni a kérdésben.
Dél-Ázsiában is változásokra lehet számítani 2014-ben. Az eddig megszokott gazdasági növekedés fenntartása ugyanis egyre nagyobb kihívást jelent India és a környező országok számára. Májusban választások lesznek Indiában is, és az új politikai vezetésnek olyan gondokra kell majd megoldást találnia, mint a nők elleni egyre súlyosbodó erőszak, vagy a strukturális gazdasági reformok bevezetése, amelyek a jövőben biztosítani tudják a gazdasági fejlődést. A problémákat súlyosbíthatja, ha a NATO és az amerikai haderő kivonul Afganisztánból, aminek nyomán felerősödhet a konfliktus a térség országai között. Ennek következtében akár fegyveres konfliktus is kirobbanhat India és Pakisztán között a vitatott kasmíri területek fölötti fennhatóság kérdésében.

Európai Unió

Az Európai Unió háza táján nem lesz izgalmak nélküli az idei év – új Európa Parlamenti választások következnek, októberben kinevezésre került az új Európai Bizottság, új elnöke lesz az Európa Tanácsnak, és a külügyminisztert is újraválasztják. Az eurózóna válságának köszönhetően megerősödött Európa-ellenes hangok nagy valószínűséggel felkavarják az állóvizet az Európa Parlamentben, még akkor is, ha nem valószínű, hogy többségbe kerülnek – bár az új német kormány megválasztásával, amely nem lesz hajlandó engedni a költségvetési szigorból, a jövőben akár tovább is erősödhetnek. Ennek a legsúlyosabb formáját talán Franciaországban láthatjuk, ahol Marine Le Pen Nemzeti Frontja egyre jobb eséllyel néz az idén esedékes önkormányzati választások elébe – jelen pillanatban mindenesetre ők a favoritok a közvélemény-kutatásokban.
A német sajtó egyre inkább azt mérlegeli, vajon Angela Merkel az új, 80 százalékos többségű kormánykoalíciójával valóra tudja-e váltani nagyszabású terveit Európa egyesítésére, és mennyi nemzeti kompetencia kerül majd át az Európai Unió kezébe „kríziskezelés” címén. A Le Monde tudósítása alapján Merkel egy közelmúltbeli díszvacsorán informálisan párhuzamot vont a jelenlegi európai helyzet és a 100 évvel ezelőtti, az első világháború kitörése előtti hangulat között. Merkel szerint az euró „el fog szállni”, ha a tagállamok nem kezdenek hozzá viharos gyorsasággal gazdaságuk megreformálásához. A francia napilap szerint a német kancellár Christopher Clarknak a világháború kirobbanásának okait elemző könyvére alapozva fejtette ki, hogy gazdasági szempontból igen veszélyes időket élünk, és ha nem kezd el változni az irány, akkor minden tagállamnak súlyos árat kell fizetnie. Merkel meglátásának lényege, hogy minden, a múltban létrejött valutaunió eleve halálra volt ítélve politikai egység nélkül – a végén tehát minden lépés csak ebbe az irányba vezethet.
Akár lefoglalja Brüsszelt a hatalmi helyezkedés, akár nem, 2014-ben is folyamatosan terítéken lesznek az egyes európai országokban dúló válságok, a kiugróan magas munkanélküliségi adatok, és az ebből következő társadalmi problémák, illetve a megszorítási politika gazdasági következményei – a nullával egyenlő növekedési ráta Európa-szerte, vagy akár a bevándorlás kérdése, amely több uniós tagállamot súlyosan fog érinteni a közeljövőben.
Ezek közé tartozik Nagy-Britannia, amely már 2013-ban kedvelt úti cél lett volna a Kelet-Európából érkező bevándorlóhullám számára, ám a később csatlakozó tagállamok polgárainak munkavállalását korlátozó rendelet feloldására csak ez év elején kerül sor. Egy nemrégiben készített tanulmány feltárta, hogy a már Nagy-Britanniában élő bolgárok és románok még több bevándorlót vonzhatnak szülőhazájukból, ami társadalmi krízist okozhat, ugyanis a munkahelyekért az új migránsoknak a már ott élő kelet-európai bevándorlókkal kell megküzdeniük egy olyan gazdasági környezetben, ahol még a helyiek számára sem biztos, hogy lesz elég munkahely. Uniós tagállamként Angliának nem lesz joga korlátozni a bevándorlást, viszont ha gazdasági és társadalmi feszültségeket gerjeszt a helyzet, akkor a jövőben kérdéses lesz, hogy Nagy-Britannia tagja marad-e az Európai Unió-nak, vagy a szigetország lesz az első állam, amelynek népe úgy dönt, hogy kívül tágasabb. Ha kilépnek az unióból, akkor előfordulhat, hogy mások is követik majd őket.

Focivébé és választások

2014-ben nagy valószínűséggel Brazília jelenik majd meg a legsűrűbben az újságok címlapján a dél-amerikai országok közül. Nemcsak a jövőre megrendezésre kerülő focivébé lesz a hírek alapja, de a jövő évben tartandó választások is. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a brazil elnök, Dilma Rousseff másodjára is elnök lesz, mint annak, hogy a brazil nemzeti válogatott, a Seleção júliusban hatodjára is világbajnok lesz – ennek ellenére bérelt helyük van a favoritok között.

(Az oldalak összeállításában közreműködött Németh Csillag és Rimaszombati Andrea)

Olvasson tovább: