Kereső toggle

Mély Toroktól Chelsea-ig

Egyre szigorúbb ítéletek várnak a szivárogtatókra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az év végén a média többször is kegyelmet kért Edward Snowden, az amerikai lehallgatási botrány szivárogtatója számára, miután Snowden exkluzív interjút adott a Washington Postnak karácsony előtt. A várt hatást nem sikerült ugyan elérni, ám a figyelem újra azokra irányult, akik saját addigi életüket és biztonságukat kockára téve, a közjó érdekét szem előtt tartva titkos információkat osztottak meg a közvéleménnyel.

Ez év elején két tekintélyes lap is szerkesztőségi cikkben érvelt Edward Snowden ügye mellett. A New York Times és a brit Guardian egybehangzóan foglalt állást amellett, hogy lehetővé kéne tenni Snowden számára a biztonságos visszatérést az Egyesült Államokba. Snowdenre sokan hősként tekintenek, mások az árulót látják benne, aki a törvényt megsértve hozott nyilvánosságra államtitoknak minősülő adatokat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség által folytatott széles körű adatgyűjtésről.
Snowden sorsa még messze nem dőlt el, jelenleg menekültként Oroszországban tartózkodik. Az amerikai hatóságok azonban semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy futni hagyják őt. Snowden a Washington Postnak adott interjúban kijelentette: elvégezte, amit célul tűzött ki. Nem akarta megváltoztatni a társadalmat, csak lehetőséget adott neki, hogy ő maga döntse el, meg akar-e változni.
Az elmúlt évtizedek esetein végigtekintve látható, hogy az amerikai kormány egyre szigorúbban bánik a titkos információk kiszivárogtatóival; korábban gyakrabban számíthattak kegyelemre, a büntetés egy részének elengedésére – ez a trend mára megváltozni látszik.
Sokáig talány volt, hogy ki volt a magát Deep Throatnak (Mély Torok) nevező informátor, aki pontos információkkal látta el a Watergate-botrány után nyomozó Bob Woodwardot és Carl Bernsteint. 2005-ben végül fény derült a titokra, 91 éves korában maga a Deep Throat, civil nevén Mark Felt vallotta be, hogy ő volt az informátor. Ezt Woodward és Bernstein is megerősítették, akik számára Mély Torok kiléte ismert volt. Az ügy érdekessége, hogy Mark Felt nem egy egyszerű ügynök, hanem az FBI igazgatóhelyettese volt a botrány idején, az indítéka pedig a mai napig sem teljesen egyértelmű. Felt mindenesetre apránként csepegtette az információkat Bernstein és Woodward számára azt követően, hogy a Demokrata Nemzeti Tanács épületébe 1972 júniusában történt betörés után az újságírók nyomozásba kezdtek – az egyik betörőnél ugyanis a Nixon-stáb egyik emberének a nevét találták meg. A lap oknyomozó cikkei, amelyekért később Pulitzer-díjat kaptak, feltárták, hogy Nixon emberei számos illegális akciót – betörés, lehallgatás – hajtottak végre politikai ellenfeleik ellen. Az ügy és a Washington Post által feltárt információk 1974-ben Nixon elnök lemondásához vezettek, és börtönbe juttatták a Fehér Ház személyzeti főnökét, H. R. Haldemant, valamint John Ehrlichman elnöki tanácsadót.
Felt 2002-ben fedte fel családja előtt a Watergate-botrányban játszott szerepét, majd három évvel később, hozzájárulásával, a Vanity Fair magazin hozta nyilvánosságra sztoriját. 2008-ban, 95 évesen halt meg.  
Ugyancsak a Nixon-kormány idején tevékenykedett Daniel Ellsberg, aki 1971-ben a „Pentagon Papírok” kiszivárogtatásával írta be magát az újkori történelembe. A vietnami háború titkos dokumentációját a New York Times és a Washington Post hozta le. A 7000 oldalnyi, szigorúan titkos anyag összeállítására Robert McNamara védelmi miniszter adott utasítást még 1967-ben. A levéltári adatokból hosszadalmas munkával összeállított dokumentum arról tanúskodott, hogy az amerikai elnökök sora hazudott a Kongresszusnak és a nyilvánosságnak a háború folyását illetően. A dokumentumokból kiderül, hogy az amerikai vezetők, köztük Johnson és Kennedy elnökök tisztában voltak azzal, hogy a vietnami háborút nem tudják megnyerni, ennek ellenére tovább szélesítették azt.
Daniel Ellsberg a tanulmány összeállítói között szerepelt. Kapcsolatba lépett az időközben hatalomra került Nixon-kormánnyal és a háborút ellenző demokrata szenátorokkal az adatok közzététele érdekében, de nem talált partnerre. Így a fénymásolt dokumentumokat végül a New York Timesnak adta át, amely 1971-ben publikálni kezdte azokat. Az ügyet az is előbbre vitte, hogy Mike Gravel szenátor vitára bocsátotta az anyag egy részét a szenátusban. Mivel az amerikai alkotmány értelmében a törvényhozásban elhangzott beszédek miatt nem lehet eljárást indítani, a hazaárulás vádja így elkerülhető lett. Bár a kormányzat kampányba kezdett Ellsberg lejáratására, melynek során lehallgatták, és betörtek a pszichiátere lakásába, a bíróság végül minden vád alól felmentette őt. A nyolcvanas éveiben járó Ellsberg azóta jobbára visszavonultan él, sikeres könyvszerző, és előadásokat tart. Nyilatkozatai szerint ma is büszke arra, hogy leleplezte a vietnami háborúval kapcsolatos hazugságokat.
Ellsberg inspirálta Perry Fellwock korábbi NSA-elemzőt, hogy ugyancsak 1971-ben nyilvánosságra hozza a Nemzetbiztonsági Ügynökség egyik, egész világra kiterjedő megfigyelési hálózatában tapasztalt visszaéléseket. Ebben az időben az NSA még egy kevéssé ismert, szigorúan titkos kormányzati szerv volt, ám Fellwock ténykedése nyomán kiderült, hogy a CIA-nál jóval nagyobb költségvetéssel működik. Alapvetően ennek a botránynak köszönhető, hogy 1973-ban megszületett az a törvény, amely tiltja, hogy az NSA amerikai állampolgárokat figyelhessen meg. Fellwockot ma az NSA első szivárogtatójaként tartják számon.
Nem sikerült azonban teljesen felszámolni a szervezet ténykedésében a visszaéléseket. 1971-től kezdve Snowdenig legalább nyolc alkalommal szivárogtattak ki NSA-alkalmazottak botrányos információkat az ügynökség működéséről a sajtóban, amelyek közül Snowden akciója szolgáltatta a legtöbb adatot a közvélemény számára. Ezek az ügyek, amelyek a 2000-es években látványosan megszaporodtak, egytől egyig szabálytalan lehallgatásokról szóltak, amelyek minden esetben tömeges információgyűjtéssel sértették az amerikai alkotmányt és a polgárok magánélethez való jogát.
A hatóságokon belüli korrupció leleplezésének igen nagy hagyománya van Amerikában. Frank Serpico volt az első a New York City rendőrség kötelékében, aki hajlandó volt felszólalni a rendőrségen tapasztalható korrupció ellen. 1973-ban film is készült az ügyről, ahol Al Pacino alakította Serpicót, akit később egy sikertelen drograzzia során arcon lőttek. Bajtársai, akik árulónak tekintették, nem siettek a segítségére. A sérülést végül túlélte, de a rendőrséget elhagyta. Egy ideig Hollandiában élt, majd visszatért az Egyesült Államokba, ahol ma is él.
Több szivárogtatási ügyből készült film, így Karen Silkwood ügyéről is, aki a Kerr-McGee nukleáris erőműben tapasztalható biztonsági problémákról adott ki információt, és 1974-ben rejtélyes körülmények között meghalt; illetve Mark Whitacre ügyéből is, akit Matt Damon alakított az Informátor című filmben. Whitacre a kilencvenes évek elején leplezett le egy mezőgazdasági árkartellt az FBI segítségével. Meg kell említenünk a Bennfentes című filmet is, amelyben Russel Crowe alakította Jeffrey Wigandot, aki 1996-ban tette örök ellenségévé a dohánygyárakat, nyilvánosságra hozva, hogy azok tudatában vannak, hogy olyan magas nikotintartalommal dobják piacra a dohánytermékeket, ami biztos függőséget okoz. Wigandot kirúgták az állásából, és állítása szerint folyamatosan kapott névtelen halálos fenyegetéseket is.
Szintén emlékezetes Jonathan Pollard neve, aki először 2015 novemberében szabadulhat a börtönből. Pollard az egyetlen amerikai polgár, akit 10 évnél hosszabb időre ítéltek el azért, mert titkos információt adott át egy szövetséges államnak, jelen esetben Izraelnek. Jelentős pénzösszegeket kapott a haditengerészeti titkosszolgálattól megszerzett információkért, egészen 1985-ös lebukásáig. Pollard szerepe a mai napig nem egyértelmű, tény ugyanis, hogy hatalmas mennyiségű adatot adott át az izraeli titkosszolgálatoknak, azzal a meggyőződéssel, hogy ezt magának az Egyesült Államoknak kellett volna megtennie legfontosabb közel-keleti szövetségese számára. Pollard ugyanis olyan műholdfelvételeket adott át, amelyekre szükség volt a palesztin terroristák elleni védekezéshez, illetve amelyek segítettek az iraki osziraki atomerőmű lebombázásában. A közelmúltban megjelent Titkos Háború a zsidók ellen című könyv szerint Pollard egy „elszabadult hajóágyú” volt, és az általa átadott információknál jobb minőségű információi voltak a Moszadnak. A könyv szerint a Pollard által átadott információk azonban véletlenül leleplezték az első titkos fegyverszállítmányt, amelyet az Egyesült Államok Iránnak szállított volna a libanoni túszok szabadon bocsátásáért cserébe. Az ügy később Irán-kontra néven vált híressé.
Bradley Manning a katonai hírszerzés elemzőjeként a WikiLeaks portálon keresztül adott ki titkos információt olyan katonai akciókról, mint a 2007-es bagdadi légitámadás, a 2009-es afganisztáni granai légitámadás; ezen felül 250 ezer diplomáciai táviratot és legalább 500 ezer katonai jelentést adott át a portálnak, amiért a hadbíróság 2013-ban – eddig példátlan szigorúsággal – 35 év börtönre ítélte. Manning tavaly nagy port kavart vallomásával, mely szerint transzszexuális, és inkább nőként szeretne tovább élni – a nemzetközi média azóta engedelmesen az általa választott új néven, Chelsea-ként emlegeti. A jövőben azonban nem valószínű, hogy gyakran fog szerepelni a médiában, mivel esetében a hírek szerint már egyáltalán nem fontolgatják a kegyelmet.

Wikileaks

A több százezer titkos amerikai külügyminisztériumi táviratot és a Bradley Manning által átadott további információkat nyilvánosságra hozó WikiLeaks alapítója, Julian Assange ügye a mai napig megoldatlan. Az ausztrál származású Assange több mint egy éve Ecuador londoni nagykövetségén vendégeskedik – a latin-amerikai ország egyedüliként adott neki menedékjogot. Assange-nak ugyanis nemcsak a WikiLeaks miatt van félnivalója: Svédországban nemi erőszak és molesztálás vádjával körözik. Bár következetesen azt állítja, hogy a vádak politikai  motivációból születtek, és a WikiLeaks tevékenységével függenek össze, a nagykövetséget nem tanácsos elhagynia, mivel a brit rendőrség többször is egyértelművé tette, hogy ez esetben azonnal letartóztatják.

Olvasson tovább: