Kereső toggle

Kell-e francia first lady?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Teátrális nagyjelenettel, vázacsapkodással és egy közbeiktatott pápalátogatással múlt szombaton véget ért François Hollande francia elnök kapcsolata élettársával Valerie Trierweilerrel. Az elnök rövid közleményben jelentette be, hogy „elválik” az asszonytól, akit sohasem vett el. Mindeközben a francia közvélemény azon tanakodik, hogy jót tesz-e az országnak, ha az elnök agglegény.

A francia elnök múlt szombaton szűkszavú közleményben tudósította az országot: „véget vetettem Valerie Trierweilerrel való közös életemnek”. Az elnöki nyilatkozat pontot tett a pár hetes szappanopera végére, melynek egyik nyitó jeleneteként Valerie Trierweiler állítólag hatalmas pusztítást végzett az Elysée-palota berendezésében. Több újság szerint az ex-first lady, amikor megtudta, hogy élettársa éjszakánként robogóra pattan, hogy egy fiatal színésznővel találkozgasson, tört-zúzott az elnöki palotában, aminek áldozata lett például egy XVI. Lajos korabeli Sèvres váza is. A sajtóhírek szerint a nagyjelenet hárommillió eurós kárt okozott, ezt azonban a palota berendezéseiért felelős cég azonnal igyekezett cáfolni.
A hétvégi szakítás mindenesetre olyan gyorsan és eredményesen történt, hogy alig néhány órával később az elnök digitális életéből is törölték a korábbi first ladyt. Előbb az @infosvaltrier című hivatalos Twitter-fiók tűnt el, amelyet csak nemrégiben, tavaly augusztusban hoztak létre, hogy az élettárs hivatalos tevékenységének legyen a szócsöve. Az Elysée-palota hivatalos honlapja kissé lemaradva, vasárnap kora délután törölte a Trierweilerre vonatkozó információs oldalakat. Az elnök immár a digitális világban is agglegény lett, ezzel a helyzettel pedig a francia közvélemény éppúgy nem tud mit kezdeni, mint a first lady-féle hivatalos szereppel. A friss felmérés szerint ugyanis a franciák 52 százaléka véli úgy, hogy az elnök felesége vagy élettársa ne rendelkezzen az amerikai elnökfeleséghez hasonló kiemelt szereppel.
Michaël Darmon, az i>Tele nevű tévécsatorna vezető hírszerkesztője a The New York Timesnak nyilatkozva kifejtette, hogy a növekvő munkanélküliség, és a folyamatos megszorítások mellett a franciák egyre kevésbé tolerálják az adófizetők pénzéből finanszírozott first lady szerepet. Darmon szerint az eset rámutatott arra is, hogy ez továbbá nem magánügy, hanem közügy, a politikusok többé nem bízhatnak abban, hogy romantikus életük nem tartozik a nyilvánosságra.
A first lady hivatalos szerepének elutasítása mellett a francia közvéleményt érzékelhető módon izgatja, hogy agglegény marad-e hivatalosan François Hollande vagy sem. Az elnök egyelőre kinyilvánította, hogy az Elysée-palotának nem lesz háziasszonya, a közvélemény azonban mintha aggódna amiatt, hogy ez helyes-e.
Több mint 150 év alatt ugyanis mindössze négy francia elnök volt egyedülálló hivatali ideje alatt, de ebből hárman végül megházasodtak. Az első agglegény elnök nem más volt, mint Charles Louis Napoléon Bonaparte, Franciaország első elnöke. Bonaparte, aki a (nagy) Napóleon unokaöccse volt, 1848 és 1852 között volt elnök, ezt követően III. Napóleon néven lett császár. A császársággal együtt felmerült a dinasztia alapítás kérdése, ehhez azonban egy jó házból való feleségre volt szükség, az elnök-császár ugyanis hosszú évekig egy egykori kurtizánnal élt együtt. III. Napóleon 1853-ban vette feleségül Eugénie de Montijo spanyol grófnőt. Az újdonsült császári párnak egy gyermeke született, de a dinasztiát végül elsöpörte a francia–porosz háború és a III. Köztársaság kikiáltása.
A következő agglegény elnök Gaston Doumergue volt, aki 1924 és 1931 között volt az ország első embere. Doumergue hatvannyolc évesen, mindöszsze tizenkét nappal mandátumának lejárta előtt az Elysée-palota zöld szalonjában feleségül vette Jeanne Gaussalt, aki már hosszú évek óta az élettársa volt. Franciaország tizenhetedik, egyben a IV. Köztársaság utolsó elnöke, René Coty hivatali ideje alatt megözvegyült, és nem is házasodott újra. Nem úgy Nicolas Sarkozy, akit nem sokkal elnöki mandátumának elején vált el feleségétől közös megegyezéssel. Cécilia Ciganer-Albéniz – ma Cécilia Attias – néhány évvel korábban egyszer már otthagyta a férjét Richard Attias reklámszakemberért, akihez 2008-ban feleségül is ment. Nicolas Sarkozy nem sokáig volt egyedülálló, alig négy hónappal a válás után feleségül vette Carla Brunit.
Már Nicolas Sarkozy válásakor is érzékelni lehetett a közvélemény részéről a bizonytalanságot, hogy nem árt-e az országnak, ha az elnök egyedülálló. A Le Journal du Dimanche nevű újság egyenesen azt a kérdést tette fel Jean Garrigues történész professzornak az újság legfrissebb számában, hogy nem rombolja-e az elnöki hivatal presztízsét, ha az elnök egyedülálló. A professzor szerint egy érett demokráciában ez nem lényeges kérdés. „A hivatal presztízsét jobban rombolja, ha az elnök éjszakánként robogóra pattan, hogy meglátogassa a szeretőjét.”

Hollande a vatikánban

Miközben egy egész ország – mi több, talán az egész kontinens – várta, hogy ki lesz az elnök asszonya a jövőben, François Hollande múlt pénteken a Vatikánba utazott pápai audienciára. Természetesen nem nőügyeiről kellett beszámolnia Ferenc pápának, hanem azokról a kérdésekről, amelyek feszült viszonyt hoztak létre a Franciaország és a katolikus egyház kapcsolatában. Az elmúlt évben számos olyan dolog történt ugyanis, amelyet a katolikus egyház akár nyílt támadásként is értelmezhet. Hollande és kormánya a milliós tüntetések ellenére átvitte a melegházasságról szóló törvényt, új abortusztörvényt fogadott el, és tervben van egy olyan eutanázia törvény is, amely nincs a katolikus egyház ínyére. A Vatikán mindemellett annak sem örült, hogy a francia kormány nagyon vonakodva lépett a Femen-csoport visszataszító performanszával szemben. A feminista aktivisták ugyanis a párizsi La Madeleine templom előtt abortuszt imitáltak, valamint nyilvánosan vizeltek. Hollande-ot egyik legrégibb barátja, Jean-Pierre Jouyet is arra figyelmeztette, jobb, ha nem haragítja magára a katolikus egyházat. A Caisse Depot nevű bank vezérigazgatója a Le Figaro szerint azt mondta, „vigyázz François, nem lehet minden nap belerúgni az egyházba. Ne felejtsd szükséged lesz a katolikusokra.”
Ez minden bizonnyal így van, márciusban ugyanis helyhatósági választások lesznek, ahol hatalmas szocialista összeomlás várható, így minden szavazat számít.
A vatikáni audiencia mindössze 35 percig tartott, és a pápai hivatal közleménye szerint az emberi méltóság kérdéseivel foglalkozott. François Hollande sajtótájékoztatójából viszont kicsit úgy tűnt, mintha egy másik találkozón vett volna részt, saját beszámolója ezt a témakört nem nagyon feszegette.

Olvasson tovább: