Kereső toggle

Élhetnek-e zsidók Palesztinában?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alaposan felforgatta a közel-keleti tárgyalási menetrendet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök davosi csúcstalálkozón tett bejelentése. A kormányfő ugyanis közölte, hogy egyetlen olyan zsidó kitelepítését sem vállalja, akinek az otthona a tervezett palesztin állam területén van, továbbá ragaszkodik hozzá, hogy bármilyen békeegyezmény szülessen is, a palesztin fél fogadja be azokat az izraelieket, akik maradni kívánnak a településeken. Netanjahu feltételei új helyzetet teremtettek, mert eddig mindenki kész tényként kezelte, hogy „Palesztinában” nem lesznek zsidó lakosok. A telepesek egy része kész lenne lakóhelyén maradni, a palesztin vezetők azonban hallani sem akarnak erről, mert zsidómentes nemzeti államot akarnak.

Látszólag egy stratégiai részletkérdésről faggatta Davosban egy újságíró az izraeli kormányfőt, amikor arról érdeklődött, milyen formában biztosítaná a Jordán-völgy védelmét egy palesztinokkal kötött megállapodás keretében. Netanjahu válaszában leszögezte, hogy nincs szándékában „egyetlen egy települést sem felszámolni, és egyetlen egy izraelit sem az otthonából kiköltöztetni”. A kormányfő szóvivője a sajtótájékoztató után megerősítette, hogy ez az alapelv nemcsak a Jordán-folyó völgyére, hanem Ciszjordánia teljes területére vonatkozik, és nemcsak átmeneti időre, hanem hosszú távon, a végleges rendezés esetére is.

A davosi bejelentés a közvetlen palesztin–izraeli tárgyalások fél évvel ezelőtti újraindítása óta az első alkalom volt, hogy Netanjahu egyértelműen állást foglalt a települések kérdésében. „Izraelben jelentős (a lakosság 20 százalékát kitevő – a szerk.) arab kisebbség él, ezért nincs kizáró oka annak, hogy miért ne élhetne zsidó kisebbség Palesztinában” – magyarázta a Times of Israel című angol nyelvű napilap tudósítójának a kormányszóvivő.

Netanjahu korábban a washingtoni kongresszus két háza előtt tartott emlékezetes, 2011 májusi beszédében már utalt erre az igényére, amikor közölte, hogy a „települések státusát tárgyalások útján lehet rendezni”. A miniszterelnök ezzel jelezte, hogy nem fogadja el a palesztinok követelését, miszerint nem élhetnek zsidók a leendő államukban. Netanjahu szerint ez az igény olyan etnikai tisztogatással lenne csak megvalósítható, ami ellen a nemzetközi közösség a világ minden más pontján határozottan fellép.

Ennek ellenére az amerikai vezetés is kész tényként kezelte, hogy legfeljebb azokon az 1967-es fegyverszüneti vonalakon túl fekvő településeken maradhatnak zsidók, amelyek területcsere révén izraeli fennhatóság alá kerülnek majd. John Kerry Davosban ehhez hozzátette, hogy bármilyen biztonsági igénye is van Izraelnek, azt úgy kell biztosítani, hogy végül egyetlen izraeli katona sem maradhat a palesztin állam területén.

Netanjahu bejelentése palesztin részről egyértelmű elutasításba ütközött. „Minden telepes törvénytelen megszálló, és minden település illegálisan épült palesztin nemzeti földön, ezért távozniuk kell, méghozzá azonnal” – mondta Szaeb Erekat, a Palesztin Hatóság főtárgyalója.

Izraeli oldalról sem kapott a terv egyértelmű támogatást. A baloldal „olcsó blöffnek” nevezte, amit Cipi Livni szerint Netanjahu „szándékos csapdaként” állított a palesztinoknak. Seli Jahimovics, a Munkapárt volt vezetője azonban azt állította, hogy Mahmúd Abbasz tavaly májusban megígérte neki, miszerint nem akadályozza meg, hogy zsidó lakosok éljenek állampolgárként a palesztin államban. A telepesek egy része is elképzelhetőnek nevezte, hogy a távozás helyett a maradást választanák egy békemegállapodás esetén.

„Ha maradnak, megölik őket, ezért Netanjahu terve képtelenség” – válaszolta erre Naftali Benett gazdasági miniszter, a Bájit Jehudi (Zsidó Otthon) párt vezetője. Bennett szerint a történelem már bebizonyította, hogy zsidók nem élhetnek palesztin uralom alatt, „egyszerűen azért mert akkor meglincselik őket, amint ez történt 1929-ben Hebronban a zsidó lakosokkal, vagy azokkal az izraeli katonákkal, akik 2000-ben véletlenül betévedtek Ramallahba.” A két katonát a rendőrőrsre hurcolták, majd fejjel lefelé kidobták őket az emeleti ablakból, a téren pedig a tömeg felkoncolta őket.

„Nemcsak a zsidók, hanem zsidó építmények sem maradhatnak meg palesztin fennhatóság alatt, amint azt láttuk a Gázai övezetben a lerombolt zsinagógákkal, vagy József pátriárka nabluszi síremlékével, amit szétvertek, amint uralmuk alá került a terület” – mondta Bennett. „A cionizmus lényege a szuverenitás, ezért jöttünk mindnyájan Izraelbe. Ha nincs szuverenitás, nincsen cionizmus sem. Megpróbáltuk ezt a háború előtt Európában, de nem működött” – tette hozzá Bennett.

A miniszter szerint nem szabad megengedni, hogy a nemzetközi közösség Izraelt „kísérleti laboratóriumként” használja mindenféle ötlet kipróbálására. „Értsék meg, félmillió emberről van szó, az ő családjaikról, álmaikról, áldozatvállalásukról. Milyen árat fizethenénk nekik azért, hogy a sorsukkal játszadozunk? Az izraeli közvélemény ezt nem fogja eltűrni” – közölte Bennett, aki szerint  a megvalósíthatatlan kétállami megoldás helyett a megoldás az egységes zsidó településblokkok Izraelhez csatolása lehetne, amely révén 400 ezer izraeli az otthonában maradhatna, a 70 ezer palesztin pedig teljes jogú izraeli állampolgárrá válna. „Tudom, hogy ez sem tökéletes megoldás, de még mindig sokkal jobb, mintha az illúziókban bízva földünk szívében megengedjük egy ellenséges állam lérejöttét” – jelentette ki az izraeli nemzeti jobboldali párt vezetője.

Olvasson tovább: