Életmentő mócok

A csúcstechnológiát irányító hivatalos szervek csődöt mondtak, majd a helyi fakitermelők megtalálták a Gyalui havasokban (Erdélyi-középhegységben) múlt héten  lezuhant repülőgép hét túlélőjét. Két személy azonban időközben meghalt a sérülései és a hideg miatt. Victor Ponta miniszterelnök teljes kudarcnak nevezte az illetékes hatóságok (a légi irányítás, a Speciális Távközlési Szolgálat, a belügyminisztérium és a katasztrófavédelmi hatóság) tevékenységét, és kezdeményezte vezetőik leváltását.

A négy orvost és egy rezidenst szállító Aeronava YR-BNP kisrepülőgép az előző héten hétfőn indult Bukarestből Nagyváradra, transzplantációs szervekért. A rossz időjárás miatt azonban a repülőgép szárnyai jegesedni kezdtek, s a pilóták engedélyt kértek a román repülési központtól a magasság csökkentésére. Emiatt megváltoztatták a frekvenciát is, amelyen a légi irányítás (ROMATSA) ellenőrizni tudta volna őket, s helyette a kolozsvári repülésirányító központtal vették fel a kapcsolatot.
Végül a gép már a fák tetejét súrolta, és körülbelül 16 órakor kényszerleszállást hajtott végre Kolozsvártól 70 kilométerre, a Gyalui havasok lábánál, Horea falu közelében, 1400 méter magasságban. A fák között végződő landolás során a repülő széttört, viszont mind a hét utas – komoly sebesülésekkel ugyan, de túlélte a balesetet. Egyikük, Radu Zamfir doktor nem mindennapi lélekjelenlétről tett tanúságot, amikor elsősegélyben részesítette a két pilótát és négy orvostársát, majd felhívta a 112-es segélyhívó vonalat. Megadta a repülőgép monitorján, illetve a saját telefonján lévő GPS-koordinátákat, s noha a kettő nem egyezett egymással, több telefonváltás is történt helyzetük meghatározása érdekében.
Az illetékes szervek, így a Speciális Távközlési Szolgálat (STS) és a légi irányítás (ROMATSA) azonban csak egy 200 négyzetkilométeres kört tudott meghatározni a lehetséges helyszínt illetően, s talán a korábbi frekvenciaváltás miatt, a sürgősségi jeladót (ELT) sem tudták használni a pontosításra. Délután fél ötkor egy helikoptert küldtek a keresésükre, ám a sűrű köd miatt hiába. A kolozs- és a maros-megyei mentőszolgálat is elkezdte a keresést, s tőlük függetlenül a hegyi mentők is elindultak, azonban  nem jártak sikerrel. Közben a SMURD, egy alapítványként működő mentőszolgálat is megkezdte a bajbajutottak felkutatását, de erőfeszítései nem jártak sikerrel.

Három móc útrakel

George Trif horeai lakos (fenti kép középen) este 19 órakor értesült a történtekről. Barátaival, Argentin Todeával (tőle jobbra) és Gheorghe Giurgiuval (tőle balra), akik hozzá hasonló módon fakitermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, autóba szálltak, hogy a segélyhívó koordinátorával egyeztetve felkutassák a helyszínt.
Az erdőszéltől gyalog folytatták az útjukat arra a helyre, ahol nyaranta legeltetni szokták az állataikat, a sűrű ködben azonban nem volt könnyű a dolguk. „Még két méterre se láttunk el” – mondta az Adevarul című román lapnak G. Giurgiu, ráadásul otthonról azt az információt kapták, hogy forduljanak vissza, mert a média közzétette, hogy megtalálták már a bajba jutott utasokat. „Telefonon tartottam a kapcsolatot Albak falu rendőrfőnökével, akinek a lakosok jelentették, melyik irányból hallották a zajt” – mondta el Trif, aki nem a sajtóhírekre figyelt, hanem társaival folytatta a kutatást, minél hangosabban kiáltozva az átláthatatlan ködben. Nem hiába: a roncstól mintegy 500 méterre meghallották a bajba jutottak válasz kiáltását. Amikor 21 óra 13 perckor megpillantották őket, az Adevarul című román lapnak adott nyilatkozatuk szerint jajveszékelés és a vérző sebesültek borzalmas látványa fogadta őket. Ruháikat rögtön átadták a hideg miatt vacogó áldozatoknak, s mivel minden át volt nedvesedve, A. Todea a pólóingét egy dezodorral lefújva gyújtott tüzet, hogy melegedni tudjanak.
A legdrámaibbnak egy huszonhárom éves rezidens lány, Adrian Iovan állapota bizonyult, akinek „a könnycseppek meg voltak fagyva az arcán”. Hiába szállították el elsőnek a mintegy 3 kilométer távolságra várakozó autóba, vele és az egyik pilótával a sérülések mellett a hideg végzett. „Istennek hála, hogy odavezetett minket, azonban nagy szomorúság tölt el amiatt, hogy a két embert nem sikerült megmentenünk” – nyilatkozta a csoport vezetője, G. Trif. A segédpilóta és a négy orvos azonban túlélték a történteket, hála az egyszerű favágónak. A kolozsvári kórház orvosai úgy nyilatkoztak, hogy ha fél órával később találnak rájuk, akkor valószínűleg mindegyik túlélő számára végzetesen zárult volna a baleset. „Sajnáljuk, hogy nem értünk oda hamarabb. Ha ismertük volna a pontos koordinátákat, akkor fél óra alatt megtaláltuk volna a túlélőket” – jelentette ki A. Todea.

Kié a felelősség?

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, nehéznek bizonyult szembenézni a történtekkel. A távközlési szolgáltatásért felelős STS szóvivője szerint a történtek miatt az orvosok a hibásak, mert hiába volt mindegyiküknek mobiltelefonja, sőt, kettejüknek működő internete, mégis rosszul adták meg a koordinátákat. A légi irányításért felelős ROMATSA szerint az okozta a fő problémát, hogy menet közben a 406 MHz-es hullámsávról áttért a pilóta a 121,5 MHz hullámsávra, s ezért nem tudták fenntartani a kapcsolatot.Victor Ponta miniszterelnök szerint a katasztrófavédelem, a ROMATSA és az STS elfogadhatatlanul lassan reagált, és munkájuk összehangolásában is hiányosságok voltak, s ezért leváltotta tisztségéből Constantin Chipert, a belügyminisztérium katasztrófavédelemért felelős államtitkárát, és kezdeményezte a ROMATSA és az STS vezetőjének leváltását.
A román média azt is a szemére vetette a ROMATSA igazgatójának, Aleodor Francunak, hogy ellentmondásos nyilatkozataival félrevezette a mentésben részt vevő hegyi mentőket és önkénteseket. Egy televízióadásban pedig laikusok bebizonyították, hogy egyetlen működő mobiltelefon segítségével is kétméteres pontossággal be lehet határolni a helyszínt.
Radu Stroe román belügyminiszter újságírók előtt amiatt sajnálkozott, hogy a szerencsétlenség pont az ő minisztersége ideje alatt történt. A cinikus nyilatkozat csak olaj volt a tűzre,  s a népharag mellett még a pártja (PNL) is elhatárolódott tőle. Végül a belügyminiszter önként mondott le tisztségéről.
(Közreműködött: Málnási György)