Kereső toggle

A gázai gáz - Megvan a béke kulcsa?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Világszerte felélénkültek a közel-keleti békével kapcsolatos pozitív várakozások, mióta a palesztin vezetés komoly tárgyalásokat kezdett Oroszországgal a gázai partvidéken található földgáz lelőhelyek feltárásáról. Ha sikerül megegyezni, Putyin és Mahmúd Abbász  1 milliárd dolláros üzletet hozhat tető alá, miközben végre Izrael is felpörgetné saját földközi-tengeri gázkészleteinek kiaknázását. Mind palesztin, mind izraeli részről komoly ígéretek hangzottak el a tartós békekötéssel kapcsolatban, amitől azt várják, hogy a térség energia problémáit is megoldja majd.

Putyin novo-ogarevoi vidéki rezidenciáján fogadta Abbaszt, aki immár harmadszor járt Oroszországban, és „régi barátjának” nevezte az orosz államfőt. A két vezető világossá tette, hogy jóval többről van szó, mint a Gaza Marine 1 és 2 földgázmező – az AFP hírügynökség szerint 30 milliárd köbméterre becsült – készletének kitermeléséről. Abbasz kifejezte, hogy reményei szerint Oroszország  jövőben központi szerepet vállal majd a béketeremtésben. „Először is azért, mert önök nagyhatalom, tagjai a közel-keleti közvetítő szerepet vállaló nemzetközi kvartettnek, baráti viszonyt ápolnak velünk, és végül azért is, mert önöknek is megvannak a saját nemzeti érdekeik ebben a régióban” – indokolta meg a palesztin vezető reményeit. A kormányközi egyezség megszületésével valóban komoly orosz érdekek jelennének meg a térségben, amire eddig nem volt még példa, bár a Gazprom többször is sikertelen kísérletet tett arra, hogy hozzáférhessen az izraeli „Támár” és „Leviatán” nevű gázmezőkhöz, az izraeli vezetés azonban inkább az ausztrál Woodside céget vonta be a munkálatokba.
A gázai partvidék az 1967-es háború óta tartozik a Palesztin Autonóm Területhez. Tavaly a Financial Times már írt róla, hogy az izraeli vezetés elméletben hozzájárult az 1990-ben felfedezett lelőhely feltárásához. A Gaza Marine 1 és 2 mezőknél a British Gas társaság már 2000-ben elvégezte a kutatófúrásokat, de a kitermelés  eddig még nem kezdődött meg az intifáda és a Hamasz kontrollja miatt.
A Davosban felszólaló Netanjahu ezzel egy időben annak a véleményének adott hangot, hogy a térségben zajló befektetések hozzásegíthetnek a békefolyamat előrelépéséhez, mert Izrael gazdasági fejlődése a szomszédos arab országokra, és különösen Palesztinára is pozitív hatással lesz. „Készen állok a valódi, biztonságos, hosszú távú békére” – idézte a Jerusalem Post az izraeli miniszterelnököt. „Remélem, hogy Mahmud Abbasz is készen áll a békére” – tette hozzá.
Izraelnek nagy szüksége lenne a konfliktus rendezésére, hogy a Támár után jóval nagyobb, Leviatán névre hallgató földgázmezője feltárásához is hozzá kezdhessen. Ha ez sikerül, a két mező tartalékai 25 évig fedezhetik Izrael szükségleteit. Izrael a Földközi-tenger térségéből kinyert gáz 40 százalékát akarja a világpiacra vinni, ez azonban igen bonyolult feladat az arab országok gyűrűjében. A The Economist elemzése szerint a legnagyobb árat az energiára éhes ázsiai országoktól kaphatná, de ők biztonsági garancia hiányában nem fognak lépéseket tenni, a Szuezi csatornán keresztül ugyanis igen kockázatos lenne a szállítás. Potenciális vevőként szóba jöhet még Törökország is, amelynek a külpolitikája a közelmúltban nem sok jóval kecsegtette az izraelieket. Ráadásul ahhoz, hogy török területre vihessék a gázt, Ciprussal is meg kellene egyezniük, ami nem kis diplomáciai mutatvány lenne. Egy másik variáció szerint ehhez libanoni és szíriai területen kellene vezetékeket lefektetni, ami még lehetetlenebb küldetés, tekintve, hogy Libanon kezdettől fogva vitatja Izrael jogát a földgázmezőkhöz, Szíriában pedig még mindig dúl a polgárháború. „Anélkül, hogy békét kötnénk a palesztinokkal, nem árulhatjuk a gázt Egyiptomnak, Jordániának, Törökországnak és – ki tudja? – talán még akár Európának is” – nyilatkozta a The Economistnak Joseph Paritzky, korábbi izraeli energiaügyi miniszter.

Olvasson tovább: