A Nemzeti Közgyűlés, amelyben Maduro szocialista kormányának majdnem kétharmados többsége van, a napokban készül szavazni a kérdésről. A szavazás kimenetele nem kétséges: több mint valószínű, hogy Maduro megkapja a szinte korlátlan döntéshozatali jogokat biztosító különleges hatáskört, egy olyan eszközt, amellyel elődje, Hugo Chavez is rendszeresen élt ellentmondásos pályafutása során.
Az ötvenéves, buszsofőrből közel fél éve elnökké avanzsált Maduro kifejtette: az egy évre igényelt felhatalmazásra azért van szüksége, mert szeretne egyszer és mindenkorra leszámolni a dél-amerikai országban dúló, köztudottan nagymértékű korrupcióval (jelenleg Venezuelát a világ kilencedik legkorruptabb államaként tartják számon), valamint fel kívánja lendíteni a siralmas állapotban lévő gazdaságot. „Az országban sohasem lesz szocializmus, ha a rombolás kapitalista logikája szerint engedjük tovább terebélyesedni a korrupciót. A különleges hatáskör szilárd jogi alapot biztosít majd nekünk a gyors és határozott fellépésre ezzel az őrülettel, ezzel a betegséggel szemben” – indokolta kérését parlamenti beszédében az elnök.
Venezuelai ellenzéki vezetők ugyanakkor attól tartanak, hogy különleges jogkörét Maduro a korrupcióval való leszámolás helyett az ellenzék elleni küzdelemre fogja felhasználni. Azzal vádolják az elnököt, hogy önkényuralomra tör, és „szerencsétlen Chavez-utánzatnak” csúfolják, mivel szerintük feltűnően erőlködve igyekszik imitálni a néhai despota politikust – annak tagadhatatlan karizmája nélkül.
Tény, hogy Nicolas Maduro sok szempontból hűen követi a chavezi hagyományokat: élteti Che Guevarát, ostorozza a Nyugatot és a kapitalizmust, a szegények egyetlen reménysugaraként tünteti fel magát, és hasonló paranoiás állításokat hangoztat, mint egykor Chavez. A múlt hónapban például attól tartva nem vett részt a New York-i ENSZ-konferencián, hogy merényletet terveznek ellene a Fehér Ház hallgatólagos beleegyezésével.
Ugyanakkor Venezuela jelenlegi vezetője jóval szerencsétlenebbnek tűnik rátermett elődjénél, akit már-már félistenként imádtak a tömegek. A közelmúltban bejárta a világot a hír, hogy Maduro kisebb tömegbalesetet okozott biciklizés közben – szerencsére súlyos sérülés nem történt. A szóban forgó eset egy nagyszabású sportrendezvényen történt: az államfő csak fél kézzel fogta a kormányt, miközben a másikkal a központi sugárút két oldalán ujjongó rajongóinak integetett. Integetés közben elvesztette az uralmát a kerékpár fölött, és az úttestre zuhant. Az esés dominóeffektust váltott ki, a politikus körül ugyanis sorra borultak fel a mellette vagy mögötte biciklizők, egymás hegyén-hátán terülve el a földön. Később Maduro poénkodva nyilatkozott a történtekről. Elismerte, hogy tömeges bukást okozott, de mikor feltápászkodtak, mindannyian csak nevettek az incidensen.
2013. 10. 18. (XVII/42)
