Kereső toggle

Bizalmi válság - Mindenki lehallgat mindenkit

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre kínosabb helyzetbe kerül Washington, miután Európában óriási felháborodással fogadták a rendkívüli méreteket öltő kémkedést a szoros szövetségestől. Egy hónap alatt 70 millió franciaországi, 60 millió spanyolországi és 46 millió olaszországi hívás, valamint Angela Merkel mobiltelefonjának lehallgatása több mint egy évtizeden át – ezek a legújabb információk az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal tevékenységeiről, amelyek Edward Snowdentől, az NSA volt munkatársától származnak.

„A lehallgatás mértéke az, ami sokkolt bennünket. Legyünk őszinték, mi is kémkedünk. Mindenki lehallgat mindenkit. De mi nem rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyekkel az Egyesült Államok, és emiatt féltékenyek vagyunk” – így kommentálta az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal lehallgatási módszereiről kiszivárgott újabb részleteket Bernard Kouchner egykori francia külügyminiszter. A legtöbb ország, amellyel kapcsolatosan konkrét adatok kerültek nyilvánosságra, most azonban nem akar a saját háza táján söprögetni, inkább erélyes módon felháborodását fejezte ki az amerikaiak felé. Az Egyesült Államok nagyköveteit egymás után rendelték be az európai országokban, ami baráti viszonyban lévő országok között nem szokás.

Az európaiak felzúdulása természetesen indokolt, az amerikaiak szövetségeseik elleni kémkedése valóban rendkívülinek mondható. A Le Monde által nyilvánosságra hozott adatok szerint Franciaországban tavaly december 10-e és idén január 8-a között az amerikai hírszerzés szerverei 70,3 millió hívást rögzítettek. A Le Monde azt is állította, hogy az NSA nemcsak terroristagyanús személyek adatforgalmát figyeli, hanem üzletemberek, politikusok, hírességek telefonhívásait is nyomon követi. Spanyolországban az El Mundo számolt be a „helyi” adatokról, itt egy hónap alatt több mint 60 millió hívást rögzítettek, Olaszországban pedig állítólag 46 millió telefonbeszélgetést figyelt meg az NSA.

A Németországban napvilágra került információk azonban még nagyobb vihart kavartak: kiderült ugyanis, hogy Angela Merkel mobiltelefonját 2002 óta lehallgatta az amerikai hírszerzés. A megfigyelés tehát George W. Bush elnöksége alatt kezdődött, de feltehetőleg még idén nyáron is tartott. A Fehér Ház próbálja menteni a menthetőt: állításuk szerint amint tudomást szereztek a kémkedésről, leállították azt. A helyi sajtó azonban úgy értesült, hogy a német kancellár még néhány héttel Barack Obama júniusi berlini útja előtt is szerepelt a megfigyelt személyek listáján. A Bild am Sonntag című német bulvárlap pedig azt is állította, hogy az amerikai elnököt 2010-ben tájékoztatták Merkel lehallgatásáról, azonban ő nem állította le azt. Az NSA ezt viszont határozottan tagadja. A német kancellár egyébként nagy mobilozónak számít: telefonján szereti intézni pártjának, a kereszténydemokratáknak a vezetését, de még a kormányzati üzletek nagy részét is ezen keresztül szokta lebonyolítani. Azt sejtette, hogy telefonját figyelik, de nem az Egyesült Államokra gyanakodott.

A németeknél az amerikai követség is rendkívül kínos helyzetbe került, a sajtó ugyanis kémfészekként számolt be az ottani diplomáciai képviseletről. Köztudott, hogy a nagykövetségek és a titkosszolgálatok között van összefonódás, egy 2010-es „szigorúan bizalmas” NSA-dokumentumból azonban az derül ki, hogy az amerikaiaknak létezik egy elit alakulata: a Speciális Gyűjtőszolgálat (SCS), amelynek egyik központja a berlini amerikai diplomáciai képviseleten található. Az SCS 80 helyen működik a világon – köztük 19 európai városban, a német főváros mellett például Párizsban, Madridban, Rómában, Prágában, Genfben és Frankfurtban is. Az SCS németországi központjai a legfejlettebb technológiával vannak felszerelve: olyan kifinomult lehallgatókészülékekkel rendelkeznek, amelyek gyakorlatilag az összes népszerű kommunikációs eszköz adatforgalmát rögzíteni tudják. Beszámolók szerint Berlinben a megfigyelőközpontot a Kancellária és a Reichstag közelében található amerikai követség tetőterében üzemeltetik, ahonnan a kormányzati negyed mobiltelefon-kommunikációjának többségét nyomon lehet követni. Az SCS ügynökeit pedig hivatalosan diplomatákként akkreditálják, így tevékenységüket zavartalanul tudják folytatni, mivel külön jogokat és diplomáciai mentességet élveznek.

De nem csak Európában verte ki a biztosítékot az amerikaiak kémkedése: a brazil elnök, Dilma Rousseff például lemondta hivatalos látogatását az Egyesült Államokba, miután kiderült, hogy őt is megfigyelte az NSA. A brit Guardian értesülései szerint 35 vezető telefonját hallgatta le az amerikai hírszerzés a világon. Egy japán hírügynökség szerint az amerikaiak Ázsiában is komolyan próbálkoztak: 2011-ben például arra kérték Tokiót, hogy segítsen nekik azoknak a telefonvonalaknak a rögzítésében, amelyek Japánon keresztül jutnak el az ázsiai csendes-óceáni térségbe. A feltételezések szerint a kémkedés célpontja Kína volt, de állítólag a japán kormány jogi és személyi aggályokra hivatkozva visszautasította a kérést.

Az egyelőre nem világos, hogy az Egyesült Államok és Európa szövetségi viszonyát hogyan fogják befolyásolni a történtek. Az uniós vezetők közül többen felháborodásuknak adtak hangot a múlt heti brüsszeli ülésen, és egy keretmegállapodás kidolgozását szorgalmazták év végéig az Egyesült Államokkal, amelyben rendeznék az ügyet. Úgy tűnik azonban, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodást nem fogja hátrányosan érinteni a kémkedési botrány. Merkel a tárgyalások folytatását javasolta, arra hivatkozva, hogy a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet kialakítása német érdek is. Ehelyett a banki adatok cseréjéről szóló Swift-egyezmény felfüggesztése merülhet fel.

Az biztos, hogy az amerikai vezetés rendkívül kínos helyzetbe került. A diplomáciai válság enyhítése érdekében Washington azt ígéri, hogy felülvizsgálja kémkedési gyakorlatát. Több amerikai politikus viszont az ország biztonságára hivatkozva veszi védelmébe a lehallgatást. Németország kapcsán például kiemelik, hogy a 2001. szeptember 11-ei támadások iszlamista elkövetői közül többen Hamburgban éltek, és ott készültek a terrorcselekményekre.

A botrány ugyanakkor tovább mélyítheti Franciaországban az általános Amerika-ellenességet. A német Der Spiegel pedig Barack Obamának a szövetségesei felé tanúsított visszás magatartására hívta fel a figyelmet. Elődjeivel ellentétben Obama európai látogatásai során nem törekedett arra, hogy diplomáciai gesztusokat tegyen az őt vendégül látó ország felé – ez Németországban már akkor szemet szúrt többeknek, amikor Obama még csak elnökjelölt volt. Akkori berlini látogatása során a Brandenburgi kapu előtt akart kampánybeszédet mondani, pedig ezen a helyen hagyományosan már megválasztott államfők szoktak felszólalni. Franciaországban Nicolas Sarkozy elnöksége alatt okozott megrökönyödést azzal, hogy párizsi útja során Sarkozy helyett a családjával vacsorázott. Nagy-Britanniával kapcsolatosan pedig eleinte nehezére esett a két ország közötti különleges kapcsolatról beszélnie. London állítólag attól sem volt elragadtatva, hogy hivatalos látogatása során iPoddal ajándékozta meg a királynőt.

Olvasson tovább: