Kereső toggle

Ingerküszöb - Rezeg a szlovén léc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy kis alpesi ország, amelyben nagy események zajlanak: Szlovéniában nemrég becsuktak két bankot, óriási a munkanélküliség, és lehet, hogy megkapják a következő becsődölt EU-tagország címet. De kit érdekel egy kétmilliós ország  küszködése az eurózónában, amikor küszöbön áll Angela Merkel lehetséges újraválasztása?

„Szlovénia recesszióban van” – írta pár hete a német Handelsblatt –, és azért küzd, hogy a költségvetési deficitje beleférjen a maastrichti követelményekbe (cél a GDP 3 százaléka, a jelenlegi 8 százalékkal szemben). Sajnos, nem ez az egyetlen problémájuk. Az euobserver.com írása szerint Szlovéniában idén a második negyedévben mintegy évi 5,9 százalékkal csökkentek a fizetések, az országos munkanélküliségi ráta pedig 13 százalék közelében járt a nyáron. Mariborban a legnagyobb a munkanélküliség: itt 19 százalékos. A munkaképes fiatalok tömegesen hagyják el az országot (egyes becslések szerint tízezer maribori dolgozik napi szinten egy szomszédos országban), az emberek pedig már erősen kételkednek a kormány jó szándékú erőfeszítéseiben.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Szlovéniában volt a legnagyobb a bércsökkenés mértéke az Európai Unión belül az elmúlt időszakban, míg máshol – Észtországban, Litvániában és Romániában – 6-8 százalék közötti mértékben emelkedtek a bérek. Az adatokat látva Szlovéniát már sokan az „ötödik mentőövesként” emlegetik Görögország, Írország, Portugália és Ciprus után. Vagy éppen a „hatodikként”, hiszen Spanyolország is kapott ugyan sürgősségi hitelt az EU-tól a bankrendszere számára, de elkerülte a teljes kormányzati mentőcsomagot.
Mint ismeretes, Szlovénia volt az első néhai jugoszláv tagállam, amely csatlakozott a NATO-hoz, majd az EU-hoz, megtestesítve ezzel a demokráciára és versenyképes piacgazdaságra törekvő volt szocialista ország eszményi modelljét. A „mintagyerek” gazdasága évi 4-5 százalékkal „robogott” – szinte 1991-es függetlenedése óta. A teljes foglalkoztatottság szinte magától értetődő volt, az üzleti élet virágzott. Ám most nagyon úgy tűnik, hogy az „új korszak” életszínvonala a „rossz (azaz nem teljesítő) hitelekre” épült, és könnyen egy lehet az Európa szekrényéből kidőlni készülő csontvázak közül. Vagy mégsem?
„Az eurózóna viharai még nem csitultak el, csak sebességet váltottak” – állítja a The Telegraph. Két éve még úgy tűnt, hogy túl vagyunk a nehezén; az Európai Központi Bank (EKB) lépései lecsendesítették a piacok háborgó tengerét. A piacok elhitték, hogy az euró megmarad, így készek voltak felvenni a harcot a soron következő buktatókkal szemben. Görögország végül nem döntötte be az eurót, ahogy Írország, Spanyolország vagy Ciprus sem. Tehát úgy tűnik, hogy „a kis Szlovénia miatt sem fog beszakadni a mennyezet” – véli a brit újság kolumnistája.
A szlovén kormány – retorikáját tekintve – valóban mindent meg is tenne azért, hogy elkerülje az EU-s mentőcsomagot. „Van elég pénzünk, megfelelően el vagyunk látva” – hangoztatta nemrég Uros Cufer szlovén pénzügyminiszter (képünkön). A szlovénok magabiztossága meggyőzőnek bizonyult: az euróövezeti pénzügyminiszterek tanácsa (Eurogroup) Vilniusban megállapította, hogy Szlovéniának nem lesz szüksége uniós segélycsomagra. „Véleményem szerint, amennyiben következetesen kitartanak a követett irány mellett, akkor nem lesz szükségük rá. Mindaddig, amíg Szlovénia maga is azt mondja, hogy nincs rá szüksége, támogatnunk kell ebben” – fogalmazott Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter.
Az Eurogroup azonban továbbra is nyomást gyakorol a ljubljanai kormányra a bankrendszer pénzügyi problémáinak mihamarabbi rendezése érdekében. Nem véletlenül, hiszen Szlovénia nemrég két kereskedelmi bankot volt kénytelen bezárni. A „van pénzünk” állítás sajnos messze nem igaz a helyi bankszektorra, amely apró, sebezhető és vészesen alultőkésített. A rolót kapott hitelintézetek együttes eszközértéke a teljes szektor mintegy 4,4 százaléka volt. (Ez Magyarországon a talán kevéssé ismert Hanwha Bank méreteinek felel meg a hazai piac-hoz viszonyítva.) Elemzők azonban attól tartanak, hogy ez csak a kezdet. Többen 7,5 milliárd eurós (kb. 2250 milliárd forintos) hiányösszegről beszélnek a teljes bankszektorban. (Összehasonlításul: a magyar hitelintézetek tavaly összesen 180 milliárd forint veszteséget produkáltak, ami szintén nem elenyésző. Súlyosbítja viszont a szlovén helyzetet, hogy mindez a veszteség náluk egy csupán 2 milliós lakossággal „áll párban”.) A bankbezárásoknak persze adódtak szakmai ellenzői is. Andraž Grahek, a helyi Capital Genetics tanácsadó cég egyik partnere nyíltan közölte: „Véleményem szerint ez egy hibás lépés volt, amely könnyen visszaüthet, és csak annyit bizonyít, hogy pánikhangulat van.”
Davorin Kračun professzor, egykori gazdasági és külügyminiszter szerint „Szlovéniára minden bizonnyal nem igaz a mondás, hogy »túl nagy, hogy elbukjon«. Olaszország és Spanyolország sokkal rosszabb helyzetben volt anno, de esetükben nem engedhették meg, hogy összeomoljanak”. Remélem, hogy segédeszközök nélkül is kijutunk a válságból” – nyugtázta, majd büszkén hozzátette: „a ciprusi bankrendszer elinflálódott, a görögöknél már hagyomány a költségvetési felelőtlenség, de nem így a szlovénok esetében!” Mivel azonban a piacok bizalmatlanok a bajbajutottakkal szemben, az ország most egy kicsit „megfigyelés alatt” áll.
Kegyetlen tény viszont, hogy az euró (és a nagyhatalmak) jövője szempontjából sokkal fontosabb tényező a szeptember 22-ei német választások kimenetele, mintsem a kis Szlovénia hazafias vergődése. Innen nézve pedig némileg más színezetet kap az Eurogroup fentebb említett „nagyvonalú” döntése is. A most vasárnapi események következményeképpen Európa például arra kényszerülhet, hogy egy harmadik görög mentőcsomagról vitázzon. Ez pedig bizonyosan adósságátrendezéshez vezet majd, ami elsősorban az intézményi hitelezőknek – köztük az EKB-nak – fog a legjobban fájni. Európa tulajdonképpen még nem jutott túl a krízisen, még mindig fényévekre van a fenntartható monetáris unió megvalósításától, és továbbra is csak nagyon kis hajlandóságot mutat a pénzügyi, illetve banki integráció iránt.

Olvasson tovább: