Kereső toggle

Félmillió izraelire ragasztott sárga csillagot az EU

Brüsszeli fal  Izrael szívében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Váratlanul érte Izraelt az Európai Unió által kiadott új irányelv, amely a kétoldalú kapcsolatokat szabályozza újra. Az intézkedéssel Brüsszel bojkottot hirdet minden olyan szervezettel és oktatási intézménnyel szemben, amely bármilyen kapcsolatban áll a „megszállónak” minősített izraeli telepesekkel. Az egyoldalú és diszkriminatív direktíva veszélyezteti a 28 uniós tagállam és Izrael közötti 40 milliárd eurós évi kereskedelmi forgalmat is.

„Gazdasági terrorizmusnak” nevezte az Európai Unió döntését Naftali Bennett. Az izraeli gazdasági miniszter szerint, ha Brüsszel bármilyen formában részt kíván venni a közel-keleti diplomáciai rendezésben, tartózkodnia kellene az ilyen egyoldalú lépésektől.

Bár az uniós direktíva hivatalos szövegét csak lapzártánk után teszik közzé, a The Tablet magazin által előzetesen közzétett dokumentum alapján Brüsszel törvénytelennek minősít az 1967 előtti „határokon” túli minden izraeli jelenlétet. Az Európai Unió eddig is nyilvánvalóvá tette, hogy elítéli az „izraeli megszállást”, ám az Európai Bizottság általános uniós irányelvként most először szögezi le azt, hogy nem ismeri el Izrael fennhatóságát „az Izrael által 1967 óta megszállt területeken, amelyek közé tartozik a Golán-fennsík, a Gázai övezet valamint a Nyugati-part, beleértve Kelet-Jeruzsálemet”. A rendelkezést 2014-től kezdődően az Európai Unió és Izrael között fennálló valamennyi szerződésben és együttműködési megállapodásban érvényesíteni kell.

A delegitimációs lépés több mint félmillió izraeli állampolgárt bélyegez meg, akik olyan történelmi zsidó településeken élnek, mint Hebron, Beit El, Siló, Efrat, nem is beszélve „Kelet-Jeruzsálemről”, ami azonos a történelmi Jeruzsálemmel. Az intézkedés elvárja, hogy minden izraeli intézmény és cég tanúsítsa Brüsszel felé, hogy nem áll kapcsolatban ezekkel a „megszállókkal”. Az Unió már eddig is bojkottálta a „telepesektől” származó árucikkeket és a „megszállt területeken” működő olyan oktatási intézményeket, mint például az arieli egyetem. A gazdasági tét most azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb. Az uniós tagállamok és Izrael közötti évi 40 milliárd eurós forgalmat érinti, még akkor is, ha a direktíva – ahogy egyes értelmezések állítják – nem lesz kötelező az egyes európai országok számára.

A brüsszeli rendelkezés azonban a gazdasági következményeknél sokkal súlyosabb károkat okoz a palesztin-izraeli kapcsolatokban. Benjamin Netanjahu szerint az „új direktíva gazdasági nyomásgyakorlással igyekszik meghúzni Izrael határait”. Az izraeli miniszterelnök a német Die Weltnek elmondta: az Európai Bizottság határozata csak arra alkalmas, hogy „megmerevítse a palesztin álláspontot, akik úgy láthatják, hogy a tárgyalások helyett sokkal kifizetődőbb hagyni, hogy külső szereplők kényszerítsenek ki engedményeket Izraeltől”. Netanjahu szerint Izrael ezek után nem tekinti „semleges közvetítőnek Európát”.

Netanjahu különösen súlyosnak látja azt, hogy Brüsszel „gazdasági-politikai berlini falat” akar felhúzni Jeruzsálem központjában. Az 1967 előtti demarkációs vonalak nemzetközi határrá nyilvánítása elszakítaná Izraeltől az Óvárost, annak zsidó negyedével, a Siratófallal és a Templom-heggyel együtt, csakúgy, mint Dávid király egykori városát, az ősi Jeruzsálemet is. Illegitimmé válna és bojkott alá esne a Kelet-Jeruzsálemben működő Héber Egyetem is, amely a világ egyik vezető tudományos központja.

A brüsszeli álláspont kétszínűségét emeli ki a brit Daily Mail kommentátora is. Melanie Phillips szerint az Unió egyetlen nemzetközi konfliktusba sem avatkozik be ilyen egyoldalú és diktatórikus módon. A vitatott területeket egyetlen nemzetközi szerződés sem ítélte Izraelen kívül másnak. Épp ellenkezőleg: az 1920-as San Remo-i szerződés a mai Jordánia területét is a két nép számára nemzeti otthonként kijelölt Palesztina részének tekintette. Amikor a britek az Arábiai-félszigetről elűzött Husszein-klán kedvéért egyetlen tollvonással elszakították a Jordánon túli területeket Palesztinától, a megmaradt területekre (a Földközi-tengertől a Jordán-folyóig) vonatkozóan az ENSZ megerősítette, hogy ott a zsidók letelepedhetnek.

Az Unió által tendenciózusan és tévesen 1967-es határokként emlegetett „zöld vonalak” agresszió eredményeként jöttek létre, miután 1949-ben, Izrael függetlenségének kikiáltása után, Jordánia más arab országokkal együtt lerohanta a zsidó államot. A mai status quo pedig egy újabb, önvédelmi jellegű háború révén alakult ki. Aki azt követeli, hogy Izrael vonuljon ki a „megszállt területekről”, egy önkényesen, nemzetközi határozatok nélkül kisajátított területet adna ajándékba a palesztinoknak, akik előre deklaráltan rasszista államot hoznának létre, megtiltva a zsidók számára azt, hogy belépjenek „Palesztinába”.

Phillips emlékeztet rá, hogy az EU döntése éppen a zsidó Templom lerombolására emlékező gyászünnepen (tisá beáv) került nyilvánosságra, ami meglehet, véletlen egybeesés, ám így is jól illeszkedik az évezredes hagyományba, aminek a célja az, hogy a zsidó népet elüldözze otthonától. „Az Európai Unió most szégyenszemre feliratkozott ennek a rossz hírű történelmi listának a végére” – írja a brit újságíró.

Olvasson tovább: