Kereső toggle

Amerika-ellenes tengely épül Keleten?

Régi-új barátság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kína és Oroszország egyre több jelét adja, hogy hajlandó összejátszani az Egyesült Államok kárára: a Snowden-ügy után közös orosz-kínai tengeri hadgyakorlatok borzolták a kedélyeket Washingtonban.

A kínai és orosz hadihajók Japán-tengeren tartott közös hadgyakorlat-sorozata azt jelzi, hogy a két, hagyományosan ellenséges viszonyban álló ország közötti feszültség enyhülni látszik. Ez volt Kína történetében a legnagyobb hadászati együttműködés egy másik országgal, így a páratlan eseménysorozat nagy médiatámogatást kapott: a kínai köztévé és az állami hírügynökségek folyamatosan „reklámozták”, élőben közvetítették a lőgyakorlatokat.

A kínai flotta parancsnoka szerint a hadműveletek célja a „stratégiai bizalom” kiépítése és a flottaközi együttműködés javítása volt. Pekingnek ugyanakkor nem titkolt szándéka, hogy bebizonyítsa: nem marad magára olyan időkben, amikor az Egyesült Államok az Ázsiára koncentrálás jegyében flottájának és légierejének nagy részét a Csendes-óceánra telepíti.

Az Obama-kormány döntését, miszerint Amerikának katonailag jobban meg kell vetnie a lábát Ázsiában, Kína a hidegháborús „feltartóztatási politikaként” értelmezi. Elemzők szerint ezért lehetséges, hogy Kína erősebb katonai és gazdasági kapcsolatokat igyekszik kiépíteni a mindeddig fenntartásokkal kezelt Oroszországgal.

A két ország céljai annyiban mindenképpen azonosak, hogy többpólusú világpolitikát és egy jóval gyengébb Egyesült Államokat szeretnének. Ezért Hszi Csin-ping új kínai államfő első külföldi útja Moszkvába vezetett, ahol az országaik közti „kölcsönös támogatás és a nemzetbiztonsági ügyekben történő szoros együttműködés” kérdéseit tárgyalta meg Vlagyimir Putyinnal.

A New York Times elemzése rámutat arra, hogy Edward Snowden Hongkongból Moszkvába való sikeres menekülésében is nagy szerepe volt a két ország közötti erősödő kooperációnak. Emellett orosz–kínai összejátszás akadályozta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában a szíriai vérengzésekbe való egységes nemzetközi beavatkozást is. A Nyugat nyugtalankodik továbbá a két keleti hatalom közel egy időben történő, amerikai és egyéb külföldi célpontok ellen irányuló kibertámadásai miatt, ráadásul Moszkva és Peking az iráni nukleáris program megállítását célzó erőfeszítéseket illetően is jóval enyhébb álláspontot képvisel Washingtonnál.

Politikai lépéseikből azt a következtetést lehet levonni, hogy Oroszország és Kína manapság kifizetődőnek tartja, hogy „ujjat húzzon” az Egyesült Államokkal, ugyanakkor kevésbé látja előnyösnek a partneri együttműködést. Ezeknek a számításoknak szakértők szerint két oka lehet: először is, a keleti hatalmak szemében Amerika hanyatlása egyértelmű. Szerintük az Egyesült Államok rossz lóra tesz, amikor európai kapcsolataihoz ragaszkodik, ezekben ugyanis semmiféle jövőt nem látnak. Fenntartásaikhoz hozzájárul továbbá az iraki és afganisztáni beavatkozások sikertelensége – Keleten egyre inkább úgy vélik, hiába Amerika katonai ereje, beavatkozásainak színterén számottevő eredményeket nem képes felmutatni. 

Másrészről az orosz és kínai elit nagy része Amerika külpolitikáját alapvető érdekeivel tartja ellentétesnek. Álláspontjuk szerint az amerikai demokrácia elterjedése nem alapfeltétele a szabadságnak, sőt, mindkét országban úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok tudatos keresztes hadjáratot folytat a túlságosan erősnek és ellenségesnek kikiáltott kormányok ellen.

Az orosz–kínai hadgyakorlatokat egyébként rosszalló-gyanakvó figyelemmel kísérte az Egyesült Államok szövetségese, Japán is. Nem csoda, hiszen a china.org kínai állami kézben lévő hírportál orosz nyelvű kiadása szerint a műveletek nem titkolt céljai között szerepelt a japán–amerikai kapcsolat meggyengítése. A szigetország és Kína között jelenleg komoly politikai nézeteltérések vannak bizonyos szigetcsoportok szuverenitását illetően.

Olvasson tovább: